Én-meg-határozás

Ki vagyok én? Kérdés, ami sokakat foglalkoztat. Valószínűleg benned is felmerült már, talán nem csak felmerült, de keresed is rá a választ, ami talán nem is olyan egyszerű dolog. Információ a témában van bőven, könyvek, internetes oldalak tömkelege foglalkozik a felvetés „szakszerű“ megválaszolásával.

Az ember alapvető tulajdonságai közé tartozik az önmeghatározás. Így vagy úgy,  szükségét érzi  önmagát valahová besorolni , így keres választ az élet kérdéseire, mint:  mit is keresek itt a Földön(?), mi az életem célja(?), ki vagyok én(?), stb.

A mindennapi ember két alapvető, helytelen és helyes módon  határozza meg önmagát. Mindkét meghatározás következményekkel jár.

Helytelen énmeghatározás:

A mai világban leginkább elterjedt értelmezés szerint az ember az univerzumon belül egy jelentéktelen kis porszemnek felel meg, egy parányi részecske, aki eltörpül  és csupán alávetett szerepre szorul a hatalmas univerzumban. Hogy ezen „kicsinységén“ felülemelkedjen kénytelen harcba szállni a világegyetemmel, fel akarja azt fedezni, számtalan eszközzel és módszerrel megismerni. S mivel az Univerzum állandóan változik sosem sikerül valós képet alkotni róla, amit ma megismertnek hisz az holnapra megváltozik és dugába dőlt az egész próbálkozása, mindent kezdhet előlről.

Az ember cselekedeteit nem hatja át egy fontos tényező, mégpedig az, hogy ő maga a Teremtő, vagyis ő hozza létre a megismerni kívánt dolgot...

Helyes énmeghatározás:

Az ember meg is fordíthatná a folyamatot és kiindulhatna abból, hogy ő a Teremtő, aki létrehozta a Világot. ha képes lenne ezt felfogni, akkor feleslegessé válna a további kutakodás, feleslegessé válna  az ehhez szükséges  sok milliárdos eszközök megalkotása (hadronütköztető, hatalmas távcsövek). Ha rájön, hogy ő maga  Isten egy része azon nyomban megváltozik a kép, nem lesz szüksége űrteleszkópra vagy mikroszkópra önmaga megismeréséhez. Te vagy az aki létrehozza a világot. A helyes énmeghatározás helyére teszi a dolgokat!

A tudomány és a vallás már évezredek óta keresi istent! De mivel minden az isteni tudat megnyilvánulása ezért valójában önmagát keresi, önmagát akarja megismerni a világon keresztül, azon a világon keresztül amit ő maga teremtett. Ez olyan mint amikor a macska kergeti a saját farkát, de sosem éri  el. Ebből  a mókuskerékből  úgy lehet kilépni, ha felismeri való önmagát, ezáltal nem keresni fogja, hanem inkább megéli azt amit létrehozott...a világot és önmagát.

Innen nézve az élet egy egészen más perspektívát jelent. Lehetőség nyílik felismerni a betegség, fájdalom, félelem miben létét, eredetét.  És ha már felismerted, akkor már könnyebb lépni.  Az ember és a világ kéz a kézben járnak, de koránt sem mindegy, hogy milyen szemszögből szemléled a dolgokat, hogyan látod önmagad...

A két  megközelítés két különböző világszemlélet. Bár mindegyik út vezet valahová, az első jól ismert, a második kevésbé. Jobb esetben a helytelen megy a helyes pedig  jön.  A döntés, hogy melyiket választod csupán a te döntésed. Ha képessé válok  önmagam helyes meghatározására, akkor a dolgok szép lassan a helyükre kerülnek és megértem:  ki is vagyok ÉN!

V.Attila