Szemléletváltók Klubja

Az okos emberek...

Az okos emberek mindig fárasztottak, kimerítettek.

Társaságukban úgy éreztem magam, mint valamilyen rosszhiszemű vizsgán. Örökké figyelnem kellett, mert ők is figyeltek engem, összehúzott szempillák alól, mint a vadász a vadat, vajon helyesen felelek-e okos megjegyzéseikre, elég okos vagyok-e ahhoz, hogy ők, az okosak, szóba álljanak velem?

Nem, az okosak mindig fárasztottak.

S nem is tudtam meg tőlük soha semmi lényegeset.

Többnyire csak azt magyarázták meg, miért nem jó valami: az élet, egy ember műve, a tavasz vagy az ősz.

De azt, hogy az élet jó is, a halál természetes, az ember nem egészen reménytelen, nem mondották soha; mert okosok voltak.

Az okosság nem bölcsesség. Az okosság készség, idegrendszerbeli és értelmi fürgeség.

A bölcsesség az igazság, a megnyugvás, az elnézés, a tárgyilagosság és a beleegyezés. Az okos emberek soha nem bölcsek, túl izgatottak ehhez, mintegy állandóan megrészegednek okosságuktól; de a bölcsek mindig okosak is, s ugyanakkor többek ezeknél, mert nem akarnak bizonyítani semmit.

Az okosak társaságát kerüld, mert felizgatnak és végül megsértenek. A bölcsek társaságát keresd. Az okosakkal lehet beszélni. A bölcsekkel lehet hallgatni.

Márai Sándor

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Mátis Éva üzente 10 éve

Majdnem!
Az okosság lehet a kivülről jövő lexikális tudás.
A bölcsesség a mély belső megtapasztalás manifesztációja...
míg az okoskodó többnyire csak butáskodó :)

Előzmény

Válasz

Végh Attila üzente 10 éve

Okoskodás=(kívülről) szerzett (lexikális) tudás
Bölcsesség=mély belső tapasztalat

Valami hasonlóra gondoltok?

Válasz

Mátis Éva üzente 10 éve

Az okoskodó soha nem látja be, hogy ő okoskodó. Ezért csak az okos dönthet úgy, hogy soha többé nem okoskodik, és tapasztalat szerzéssel akár bölcs emberré is válhat.

Előzmény

Válasz

Mátis Éva üzente 10 éve

A bölcsesség isteni minőség. Ez tetszik!

Előzmény

Válasz

Raszta raszta üzente 10 éve

Az okoskodó ember abbahagyja okoskodását. Megvacsorázik. Lefekszik aludni. Reggel felébred és úgy dönt, soha többé nem okoskodik. Majd kilép az utcára és az első beszélgetésben amibe belekeveredik, okoskodik. :))
Majd észre veszi magán okoskodását és egyszerűen abbahagyja.
Valahogy igy:
Okoskodik
Tapasztal
Okoskodik
Tapasztal
Tapasztal
Okoskodik
Tapasztal
Tapasztal
Tapasztal
Tapasztal
Okoskodik
Tapasztal-----------------------------

Előzmény

Válasz

Szilágyi Mihály üzente 10 éve

Nem kell szó szerint venni. Ez csak irodalmi esszé. A témájával szórakoztatni akar.
Nem mindig sikerül bölcsnek lenni.
Elfogy a munició hozzá.
Előfordul, hogy ő is unalmas. Ezt tudja is.
A hozzáálláshoz, a szituáció megoldásához mutat irányt.
Ebben viszont jó.

Előzmény

Válasz

Végh Attila üzente 10 éve

Az okoskodó embernek egy ponton már nemhogy hasznára de terhére válik ez az állapot, amit persze nem ismer el magának, sőtt okosságait újabb okosságokkal fejeli meg és észre sem veszi, hogy egy nagy - elméje által szőtt - háló rabjává válik. Azonosul az elméjével és ezért képtelen megismerni a Valóságot...

Előzmény

Válasz

Végh Attila üzente 10 éve

Úgy látom itt a túlzott okoskodásról van szó, arról amikor az ember elveszik a saját elméjének az útvesztőjében, amikor túllő a célon és mindenáron nagyon okosnak akar látszani és nem veszi észre, hogy ezáltal elveszik a lényeg...a Csend tisztasága...az üresség hatalma...a Teremtés ereje.

Márai nem erre gondolhatott?

Előzmény

Válasz

Szilágyi Mihály üzente 10 éve

Az okos a világi dolgokban jártas, jól eligazodik.
A bölcs:- az isteni minőségtől is kap inspirációt.

Válasz

Mátis Éva üzente 10 éve

Egyetértek Máraival azzal a kiegészítéssel, hogy a buta emberekkel sem túl szórakoztató az együttlét. Az agresszívekről már nem is szólva...
Talán egy értelmes...?

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben