A szabad oktatás lehetősége, a törvények és a megoldás

„Igen, de…” – jöhet a kérdés az előző bejegyzések után. „Sajnos, nálunk még törvénybeütköző, ha nem íratjuk be gyerekeinket az iskolába”.
Igen, valóban törvénybeütköző, de mint láthatjuk, ma már lassan minden törvénybeütköző. Ha az ember megszületik, és elkezd járni, nagyon gyakran törvénybe fog ütközni. És ha ne adj Isten, még beszélni is megtanul, még gyakrabban. Azért vannak törvények, kedves olvasó, mert vakok vagyunk, és nem vagyunk képesek tiszteletben tartani a belső törvényeinket, amelyeket teremtőnk belénk ültetett. A szomorú igazság az, hogy sokan még fel sem ismerjük, meg sem halljuk őket. Hogyan tarthatnánk be egy olyan „törvényt”, amit még meg sem hallottunk?

Ha nem adod iskolába a gyermeked, az törvénybeütköző. Ha hagyod, hogy a versenyeztetésen, a megszégyenítésen és a megfélemlítésen alapuló okkult oktatási rendszerek programozzák őt, életellenes cselekedetet követsz el. Tisztán láthatod, hogy az egyik „megoldás” törvénybe ütközik, a másik meg az életbe. Melyiket választod? Csak azt tudom megmondani, hogy mi szerint választhatsz. Azt nem, hogy mit fogsz választani, hogyan fogsz dönteni. Ha csak sejted már, hogy mi az a mustármagnyi hit, akkor egyértelműen az élet közeli megoldást választod. Ha meg a félelem dominál benned, akkor meg a „törvényes” megoldást választod. Ennyire egyszerű a képlet.
Ha arra vársz, hogy a külső törvények lehetővé tegyék számodra azt, amire szívedből vágysz, akkor kívánom, hogy élvezd a várakozást, mert valószínűleg eltart még egy jó néhány ezer évig. Amire emlékeztetni szeretnélek az, hogy te már most szabad vagy, te szabadnak születtél, de ezt az agymosott felnőtt társadalom „elfeledtette” veled. Az ember nem akkortól lesz szabad, amikortól feloldják a külső törvényeket, hanem attól a pillanattól kezdve, amikor rájön, hogy honnét és kitől származik, amikor ráébred, hogy ki ő valójában, amikor az a mustármagnyi összegyűl szívében. Addig mind várhatja a külső reformokat, mert nem fognak eljönni. A Luci Feri bácsi által uralt világban a törvények nem apadni, hanem szaporodni fognak. Ezt már most is láthatod.
Mielőtt továbbfolytatnám ezt az írást, előrebocsátanám, hogy amit írok, az „csak” egy személyes vélemény. Ha valaki nincs lelkileg odaérve, hogy megértse, hogy ő dönt, és „bűn” másra bízni a döntést, az jobb, ha követi a törvényeket addig, amíg már nagyon fáj neki a birkalét. Felhívom a figyelmet, hogy senkiért sem vállal ezen sorok írója felelősséget! Az, hogy ő hogy csinálná, az „az ő dóga”– ahogy a székely mondaná. Ha valaki másképp dönt, mint ahogy azt a törvény elvárná, és a szabad gondolatra hivatkozik, azzal sem magának, sem a szabad gondolatnak nem tesz jót. Nem szeretném, hogy aki eddig a papbácsira, a törvényre, vagy egy másik tekintélyre hivatkozott, mostantól a szabad gondolatra hivatkozzon. Mivel nem haragszom magamra, nem akarok vallást alapítani, nem akarok pénzt csinálni ezekből a gondolatokból. Ha valaki azt hiszi, hogy a bölcsességet és az élettudást pénzért lehet árulni és vásárolni, az „az ő dóga”, tudatlanul felhalmozott adóssága. Én azoknak az olvasóknak írok, akik a benső hangot követve már képesek felelősséget vállalni saját életükért anélkül, hogy másra mutogatnának. Lassan már ideje megértenünk, hogy fölösleges bármiféle lelki fejlődésről, spirituális felemelkedésről, dimenzióváltásról, és egyéb ezoterikus tanokról beszélni addig, amíg nem tudjuk, hogy mi vagyunk a felelősek mindenért, amit látunk, amit tapasztalunk, ami velünk történik.

A néhány nappal ezelőtt megjelent „A spirituális fejlődés 3 legfontosabb eszköze” című írásból idézek néhány sort:
„Tapintatosan, szelíden és szeretetteljesen megpróbáljuk rávezetni őt arra, hogy nem az okoz nekünk örömöt, ha azt cselekedjük, amit tőlünk elvár, hanem az, hogy követve a belső iránytűnket, saját utunkat járjuk. Ezt a magatartást akár „békés ellenállás”-nak is nevezhetjük. Egyszerűen nem felelünk meg a külső elvárásnak, nem teljesítjük a parancsot. Viszont ellenszenvet sem érzünk felebarátunk iránt, mert emlékszünk mi is, hogy mivel jár az, hogy egy ördögi program irányítja az életünket, tudjuk mit jelent ennek a programnak a rabja lenni.”

Egyszerre két urat nem szolgálhatsz. Ha mégis megpróbálod, mindig konfliktusba fogsz kerülni, tépődni fogsz két hatalom, a félelem és a szeretet között. Szerinted a több ezer emberi kézzel írott törvény közül hány származik a szeretetből, és hány a félelemből? Egyáltalán lenne-e törvénykönyv félelem nélkül? Van-e szükség törvénykönyvre egy olyan országban, ahol a szeretet uralkodik?
Szégyen és gyalázat, hogy ezekről a dolgokról ilyen korlátos emberi szavakkal kell írni, de vállalom, hogy buta vagyok és hitetlen. Szükségem van rá, hogy értsem is, hogyan működik ez a világ, ezért minduntalan megkísérlem az igazságot szavakba zárni, de lehetetlen! Ezért nem érek soha sem a végére. Prédikálok magamnak és minden ébredőnek addig, amíg elfogy a levegő, mely a hangszálaimat rezgésbe hozza, amíg elfogy az erő, mely a tollat mozgásban tartja.

A témára visszatérve, köztudott, hogy nem szeretem a tekintélyelvűséget, nem szeretek másokra hivatkozni, de valamiért most mégis eszembe jut, hogy a Krisztusok, a Gandhik és az összes többi felébredt lélek, miután kinyitotta lelki szemeit, ugyanazt tette. Az ugyanazt én most úgy fogom nevezni, hogy „AZ ENGEDELMESSÉG BÉKÉS MEGTAGADÁSA”, ami arról szól, hogy meghozod a döntést, hogy többé nem engedelmeskedsz a félelem urának. Mivel már tisztában vagy vele, hogy a félelem sötétség, a szeretet világosság, szabad akaratodból, az utóbbit választod. Ennyi az egész. Ennyire egyszerű és ennyire nagyszerű. Na de ez nem fog menni mindaddig, amíg az a mustármagnyi a helyére nem került. Ha ezerszer elolvasod ezt a bejegyzést, és elvégzel még vagy 600 spirikurzust, akkor sem. A te személyes feladatod, hogy a mustármagot, ami még egy sejtmag nagyságú sincs, megteremtsd és ápold.
Kérlek, ne vedd rossz néven, amit írok, nem sértegetni akarlak vele, de tudnod kell, hogy amíg nekem szükségem van arra, hogy ezeket a sorokat leírjam, és neked arra, hogy elolvasd őket, még egy sejtmagnyi sincs abból a fontos eszközből, amivel minden problémát (beleértve az oktatás problémáját is) meg tudnánk oldani. Ezt az eszközt, annak érdekében, hogy ne keveredjek még jobban össze a különböző vallásos tanokkal, én úgy nevezném, hogy bizalom. Ez a gondviselésbe a, mindenütt és mindenben (benned is) jelenlévő, a mindent átható REND-be vetett bizalom. Szabad akaratot kaptunk. Ezért választhatjuk azt is, hogy nélküle élünk, de már tudjuk jól, hogy milyen nélküle.
Most ismételten felmerül a kérdés, hogy szabad akaratunkat használva EBBEN A PILLANATBAN mit választunk, kit választunk: a félelem sötétségét vagy a szeretetet világosságát.

Őszintén bízom benne, hogy a fenti sorok valamelyest segítettek, hogy megtaláld önmagadban a választ a feltett kérdésre. Én úgy érzem, hogy számomra nagy segítség és nagy kegyelem volt, hogy erről írhattam, hogy egy kis időre újból a legszabadabb gondolat eszközévé válhattam.
Betartani vagy be nem tartani a törvényt? Te adj választ a kérdésre! Ha megvan, cselekedd, ültesd gyakorlatba, próbáld ki. Ha nem tartod be a törvényt, lehet, hogy jön majd a kísértés, jön a teszt, jön a megfélemlítés, tudnod kell, hogy ez is fontos, ez is REND-ben van, mert általa mérheted fel, hogy mekkora a te bizalmad, mennyire erős a te szereteted fénye. Ha ellenszenvvel és gyűlölettel reagálsz a tesztre, a megfélemlítésre, az „álfelelősségre” vonásra, azt bizonyítja, hogy még az emberi kézzel írott törvények között a helyed. Ha szeretettel, megértéssel és öleléssel tudsz reagálni rá, azt jelenti, hogy a földi törvényköveknek már nincs hatalmuk fölötted, mert mustármagod a helyére került, és már csak a szívedből megszólaló törvényeknek akarsz engedelmeskedni.

forrás: szabadgondolat