A lélegzés

"Amit "én"-nek nevezünk, lengőajtó csupán,

amelyik ide-oda leng, amikor ki- s belélegzünk."

    Mikor a zazent gyakoroljuk, tudatunk mindig követi lélegzésünket. Mikor belélegzünk, a levegő bejön a benső világba. A benső világ korlátlan, és a külső világ is korlátlan. Azt mondjuk: "benső világ" vagy "külső világ", de valójában csak egy világ van, mely kerek egész. Ebben a korlátlan világban olyan a gégénk, mint egy lengőajtó. A levegő bejön és kimegy, mint amikor valaki lengőajtón át jön, s megy. Ha így gondolkodtok: "én lélegzem", akkor az "én" ráadás. Nincs "te", ami az "én"-t mondaná. Amit "én"-nek nevezünk, lengőajtó csupán, amelyik ide-oda leng, amikor ki- és belélegzünk. Csupán mozog, ez minden. Ha szellemetek tiszta, és elég nyugodt ahhoz, hogy ezt a mozgást kövesse, nincs akkor semmi, sem "én", sem világ, sem szellem, sem test, csupán egy lengőajtó.

    Amikor tehát a zazent gyakoroljuk, mindössze a lélegzés mozgása az, ami létezik. Erről a mozgásról azonban tudomásunk van. Ne legyetek szórakozottak! De az, hogy tudatában vagytok e mozgásnak, egyáltalában nem azt jelenti, hogy "kis" éneteknek legyetek tudatában, ellenkezőleg, az egyetemes, a Buddha-természeteteknek kell tudatában lennetek. A tudatosság e fajtája igen fontos, mert rendszerint nagyon egyoldalúak vagyunk. Az általános létszemlélet kettősségek szerint tapasztal: te és én, ez és az, jó és rossz. A megannyi megkülönböztetés azonban valójában az egyetemes létezésről való tudomásvétel maga. A "te" jelenti a mindenségnek a "te" formájában való tudomásvételét, s az "én" jelenti az "én" formájában való tudomásvételét. A te és az én csupán lengőajtó. Így kell ezt felfogni. Talán még felfogásnak sem nevezném, hiszen ez nem más, mint az életnek zen módon való igaz megtapasztalása.

     Így tehát, amikor a zazent gyakoroljátok, nincs idő- vagy tér-képzet. Lehet, hogy azt mondjátok: "Háromnegyed hatkor kezdjük az ülést ebben a szobában". Van tehát valami elképzelésetek az időről (háromnegyed hat), és a térről is (ebben a szobában). Pedig amit valójában tesztek, az nem más, mint hogy ültök, s tudatában vagytok az egyetemes aktivitásnak. Ez minden. Ebben a pillanatban a lengőajtó az egyik irányba nyílik, a következő pillanatban a lengőajtó az ellenkező irányba nyílik. Mindegyikünk ezt a tevékenységet ismétli pillanatról pillanatra. Nincs elképzelésünk itt a térről vagy az időről. Az idő és tér egy. "Dolgom van ma délután" - szoktátok mondani, de valójában nincs a "ma délután". Tesszük a dolgokat egymás után. Ez minden. Nincs olyan idő, mint "ma délután", vagy "egy órakor", vagy "két órakor". Egy órakor ebédelni fogtok. Az ebédelés maga az egy órakor. Valahol lesztek majd, de ez a hely nem választható el az "egy órakor"-tól. Az olyan embernek, aki valójában érzékeli az életet, ezek egyet jelentenek. De ha beleununk az életünkbe, akkor lehet, hogy azt mondjuk: "N2m kellett volna ide jönnöm. Sokkal jobb lett volna valami más helyre menni ebédelni. Ez nem valami jó hely." Szellemetekben olyan teret képzeltek el, amely különvált a valóságos időtől.

     Vagy lehet, hogy azt mondjátok: "Ez rossz, ezért nem kellene tennem." Amikor azt modjátok: "Nem kellene tennem", valójában a nem-tevést teszitek abban a pillanatban. Tehát nincs választás számotokra. Ha különválasztjátok az idő és a tér képzetét, úgy érezhetitek, mintha lenne választás a számotokra. Valójában azonban vagy tennetek, vagy nem-tennetek kell valamit. A nem cselekvés is cselekvés. A jó és a rossz csak a fejetekben van. Ezért nem kellene azt mondanotok, hogy "ez jó", vagy "ez rossz". Ahelyett, hogy azt mondanátok: "rossz", mondjátok azt, hogy: "nem teszem"! Ha azt gondoljátok, hogy "ez rossz", akkor az zavart kelt bennetek. A tiszta vallás világában tehát nincs meg az idő és a tér, vagy a jó és a rossz keltette zavarodottság. Amit tennünk kell, az az, hogy úgy tesszük a dolgokat, ahogyan jönnek. Tenni valamit! Bármi legyen is az, tegyük, mégha az valaminek a nem-tevése is. Ebben a pillanatban éljünk. Tehát ha ülünk, a lélegzésre összpontosítsunk, és lengőajtóvá válunk, és tesszük, amit tennünk kell, amit meg kell tennünk. Ez a zen gyakorlása. Ebben a gyakorlásban nincs zavarodottság. Ha erre alapozzátok az életeteket, semmilyen zavarodottság nem fenyeget.

    Tozan, a híres zen mester mondta egyszer: "A kék hegy a fehér felhő atyja. A fehér felhő a kék hegy fia. Naphosszat egymástól függenek, anélkül, hogy függenének egymástól. A fehér felhő mindig a fehér felhő. A kék hegy mindig a kék hegy." Ez az élet tiszta, világos értelmezése. Sok olyan dolog van, mint a fehér felhő és a kék hegy: férfi és nő, mester és tanítvány. Függenek egymástól, de a fehér felhő ne zavartassa magát a kék hegytől. A kék hegy ne zavartassa magát a fehér felhőtől. Teljesen függetlenek, de mégis függőek. Így élünk, és így gyakoroljuk a zazent.

     Ha igazán önmagunkká válunk, csak egy lengőajtó leszünk, teljesen függetlenné válunk, ugyanakkor függünk is mindentől. Levegő nélkül nem tudunk lélegezni. Mindegyikünk megszámlálhatatlan világ centruma. A világ közepe vagyunk, mindig, pillanatról pillanatra. Teljesen függőek és függetlenek vagyunk így. Ha megtapasztaltátok ezt, az ilyen létet, a teljes függetlenség a tiétek, semmi sem zavarhat. Amikor tehát zazent gyakoroltok, lélegzésetekre összpontosítsatok. Az ilyen tevékenység az egyetemes létezés alapvető tevékenysége. Ezen tapasztalás, ezen gyakorlás nélkül lehetetlen abszolút szabadságot elérni.