A FELEMELKEDÉS

Most egy olyan, különleges időben élünk, ahol csupán két választásunk van: vagy egy nagyon sűrű rezgésű, szinte az emberi szint alatti világhoz csatlakozunk, vagy egy nagyon fényes, tiszta, szinte az emberi szint feletti világhoz. Minden jel arra mutat, hogy középút most nincsen. A választást kissé nehezíti, hogy kezdetben csak az egyik - a sötétebbik - út látható a fizikai síkon (ez a rezgésszintjéből adódik). A másik, fényesebbik sík az anyagi szintről még nem látható, de már érezhető, így szellemi, lelki ráhangoltság szükséges az érzékeléséhez.
A szétválasztódás bennünk, emberekben megy végbe, elsősorban lelki szinten. Ez azt jelenti, hogy aki fel akar emelkedni, annak meg kell tisztítania saját „alsóbb világait".
Ebben az asztrális test kitisztítása játszik központi szerepet, azaz úgy kell megváltoznunk, és úgy kell élnünk, hogy az alsó asztrális energiákat ne működtessük. Ez hétköznapi nyelven megfogalmazva azt jelenti: nem maradhat bennünk semmilyen „negatív" érzelem, indulat. Ide tartoznak: gyűlölet, bosszúvágy, rosszindulat, irigység, sóvárság, féltékenység, harag, önzés, csalás, mások kihasználása, becsapása, intrika, hatalmi harcok, viszálykeltés (széthúzás) és erős félelmek. Talán mondani sem kell, hogy mindenfajta függőség is ebbe a kategóriába tartozik, a kábítószertől elkezdve a párkapcsolati függőségig.
Ahhoz, hogy fel tudjunk emelkedni, ki kell vonnunk energiáinkat ezekből az érzésekből, indulatokból, ami nagyon komoly szellemi munkát igényel mindenkitől.
A szétválasztódás azt is jelenti, hogy mindenki a szíve mélyén (nem mindig tudatosan) választ, hogy él ezzel a gyors fejlődési lehetőséggel, vagy sem.
Aki nem, az bezárul az alsó asztrális világ energiáiba, mivel tudata ezzel azonosul, élete elsődlegesen ezen a síkon folyik. Aki pedig az intenzív fejlődést választja, az viszonylag rövid idő alatt fog megszabadulni ezektől a tulajdonságoktól, és meg fogja nyitni magában a fejlettebb tudatközpontokat (szív csakra, felső asztrális, alsó mentális). Ehhez nemcsak akarat, önmunkálkodás, hanem egyre erősödő önismeret is szükséges, hiszen ebben a fejlődési folyamatban ki kell lépnünk az egó vonzásköréből is.
Az a szellemi-lelki állapot, ami felé törekszünk, s ami valószínűleg szükséges ahhoz, hogy a Földdel együtt felemelkedjünk, már az ego felett van, ahol az önzetlenség uralkodik, s ahol a tiszta gondolatok és érzések dominálnak.
Így a fejlődéshez nemcsak az szükséges, hogy megszüntessük nehéz, lehúzó energiáinkat, hajlamainkat, hanem az is, hogy ki¬fejlesszük magunkban az önzetlen szeretetet, a belső békét, a lelki tisztaságot, az egyensúlyt, a közösség szolgálatát. Mindezt természetesen nem kellemes, békés körülmények között kell „bizonyítanunk", hanem a legnehezebb helyzetekben, és nem pusztán gondolatokkal, hanem tettekkel.
Aki a kegyelem adta fejlődést választja, annak lassan a fizikai teste is átalakul. Ez a magasabb síkok átalakulásának következménye, ezért ahogy tisztulnak érzelmeink, gondolataink, úgy tisztul a testünk is, sejtjeink úgy kezdenek el magasabb energiaszinten rezegni. A test átalakulása ezért csak akkor válik érzékelhetővé, amikor már megszabadultunk néhány „sűrű" érzelmünktől (gyűlölettől, haragtól, félelemtől, stb.).
A fejlődéshez hozzátartozik az is, hogy tudatunk tágul, ezért új, vagy régen nem használt szellemi képességek kezdenek felébredni bennünk, ami az intenzitás miatt átmenetileg fizikai kellemetlenségekkel is járhat (fejfájás, látászavarok, szédülés, erős fáradtság, stb.).
Amint a Névtelen Szellem is említette, ez a kivételes kegyelmi korszak (ahol nagyon gyors, intenzív fejlődésre van lehetőségünk) nem fog örökké tartani. Ezért, aki most ezt kihasználja, az 10-20 év alatt annyit fejlődhet, mint máskor 1-2 inkarnáció alatt. Ez pedig sűrített fejlődési utat jelent, töményen fellépő átalakulási tünetekkel. Ennek elviselését az a gondolat könnyíti meg, hogy tudjuk - s gyakran tapasztaljuk is -, megéri végigmenni ezen a gyorsított, intenzív szakaszon.
Ezoterikus körökben gyakran hallani, hogy „ma már nincsen karma", vagy hogy „a karma meg fog szűnni". A Névtelen Szellem üzenetéből kiderül, hogy amíg a szétválasztási folyamat tart, addig van karma is.
Amikor ennek vége, s lezárul ez a teremtési folyamat, a Törvény ismét előtérbe kerül, ami azt jelenti, hogy abban a pillanatban mindenki megkapja a „végelszámolást", azaz szembesülni fog kar¬májával, s ennek megfelelő világba kerül. Ezzel lezárul a korszak, vége lesz annak, amit eddig tettünk, és mindenki „tiszta lappal" indul az új korszakba. De a Névtelen Szellem azt is mondja, hogy aki ezekben az utolsó időkben szívéből törekszik felfelé, a fény felé, az „meg lesz mentve", és a felemelkedés során az esetlegesen meg¬maradt karmája „eltöröltetik".
A karma kérdéséről spirituálisán az mondható el, hogy amíg a szamszárában vagyunk (ami jelenleg tagadhatatlan), addig van karma is. A karma csak elég magas szellemi szinten szűnik meg, amitől még távol vagyunk.