A hétköznapi elme mindig másra hárítja a felelősséget. Mindig valaki más nehezíti meg az életedet. A feleséged, a férjed, a szüleid, a gyerekeid vagy a gazdasági rendszer, a kapitalizmus, a kommunizmus, a fasizmus, az épp uralkodó politikai ideológia, a társadalmi szerkezet, vagy éppen a sors, a karma, Isten… nevezd, ahogy akarod!

Az emberek ezer és egy módszert találnak ki arra, hogy hogyan hárítsák el maguktól a felelősséget. De abban a pillanatban, amikor azt mondod, hogy X, Y vagy Z okozza a szenvedésedet, ezzel azt is állítod, hogy te magad semmit nem tehetsz azért, hogy ezen változtass. Mit is tehetnél? Ha majd megváltozik a társadalom és eljön a kommunizmus, és az osztályok nélküli társadalom, akkor majd mindenki boldog lesz. De addig ez lehetetlen! Hogyan is lehetnél boldog egy szegény társadalomban? És ugyan már hogy a fenébe lehetnél boldog egy olyan társadalomban, amelyet kapitalisták irányítanak? Hogyan is lehetnél boldog egy bürokratikus társadalomban? Vagy hogyan lehetnél boldog egy olyan társadalomban, amely megfoszt minden szabadságodtól?

Mind csak azért, hogy ne kelljen szembenézned az igazsággal:

Én magam vagyok felelős önmagamért. Senki más nem felelős értem. Egyedül én, ez kizárólag az én felelősségem! Bármi is vagyok, én magam tettem magam azzá.

Ez a jelentése Atisha szútrájának:

Minden vád egyvalakit illet!

Ez az egyvalaki pedig nem más, mint te magad. Ha egyszer megjelenik benned a felismerés:

Én vagyok a felelős az életemért, és minden szenvedésemért, minden fájdalomért, mindenért, ami velem történt, és ami most történik. Én magam választottam ezt az utat, ezek azok a magok, amelyeket én magam vetettem el, és most aratom le a termést. Én vagyok a felelős.

Ha ez a felismerés egyszer tényleg meggyökerezik benned, és természetessé válik számodra ez a gondolat, akkor minden sokkal egyszerűbb lesz. Az életed új fordulatot vesz; te pedig új dimenziókba lépsz át: az átalakulás, a forradalom, a teljes változás dimenzióiba. Hiszen attól a pillanattól kezdve, hogy elfogadod, te magad vagy a felelős a saját szenvedéseidért, azt is pontosan tudod, hogy ez azt jelenti: bármikor véget vethetsz ezeknek a szenvedéseknek. Senki sem akadályozhat meg abban, hogy véget vess nekik.

Megakadályozhat bárki is abban, hogy véget vess a nyomorúságodnak, hogy boldogsággá változtasd a szenvedést? Senki. Még ha börtönben is vagy, még ha láncra is vagy verve egy cellában, téged senki nem börtönözhet be! A lelked akkor is szabad marad! Persze viszonylag korlátozott körülmények vesznek körül, de te még így is énekelhetsz.

Választhatsz, hogy sírsz a reménytelenségtől, vagy inkább elénekelsz egy dalt. Még ha láncra is vagy verve, táncolni akkor is tudsz! Még a lánccsörgés dallamára is táncolhatsz.

Atisha tényleg nagyon tudományos.

Először azt mondja:

Vállald a teljes felelősséget önmagadért!

Aztán meg azt mondja:

Légy hálás mindenkinek!

De ha egyszer csakis te magad vagy a felelős minden nyomorodért, ha minden bajt te magad okoztál, akkor mi marad még?

Légy hálás mindenkinek.

Mert ők teremtik meg neked a teret az átalakuláshoz – még azok is, akik azt hiszik, hogy korlátoznak, még azok is, akikről azt hiszed, hogy az ellenségeid. A barátaid, az ellenségeid, a jó emberek, a rossz emberek, a kedvező körülmények, a hálátlan körülmények – ezek együtt alkotják meg azt a teret, amelyben átalakulhatsz és buddhává válhatsz.

Légy hálás mindenkinek! Azoknak, akik segítettek, azoknak, akik akadályoztak, és azoknak is, akiknek teljesen közömbös voltál! Légy hálás mindenkinek, mert ők együtt teremtették meg azt a közeget, amelyben a buddhák megszülethetnek, amelyben te magad is buddhává válhatsz.

Osho