Ha érted azt, hogy a múlt és a jövő az elmében van benne, akkor nem ragadol ki olyat, mint ez itt: "aki azt mondta, hogy "ég a lelke, s azért ég, hogy megtudja"( Mátis Éva) :-)

hiányoztál :-)

Előzmény

Válasz

Szeretem ezt az Platónt egyedien értelmező csajt. Elmúlt. Várj!, Várj!, látom, ahogy idecsúszik a hullám. Ebben a pillanatban ért ide, ahogy idefújta a szél: még mindig szeretem? bocsánat! Szeretem. Ó! Nincs itt kereszt!
De a hullám már fodrozódik. Talán egyszer, valamikor újra életre kel! :-)

Előzmény

Válasz

"Hogy mi az idő? Ha nem kérdezik, tudom. Ha kérdezik, nem tudom."
Szent Ágostontól származnak a fennti szavak, aki azt mondta, hogy
"ég a lelke, s azért ég, hogy megtudja, hogy mi az idő. Kéri Istent,
hogy nyilatkoztassa ki számára, hogy mi az idő. Nem hiú kiváncsiságból kéri ezt, hanem azért, mert nem bir élni e nélkül..."

Válasz

"A pillanatban nem lehet benne a múlt és a jövő" (Lumina)
"Az idő az örökkévalóság mozgó képe. "(Platón)
"Három idő van, és mind a három jelen idő. Egyik az aktuális jelen, az a
pillanat, amelyben beszélek. Jobban mondva az a pillanat, amelyben
beszéltem, mert már ez a pillanat is a múlté. Aztán itt van a múlt jelene,
amelyet emlékezésnek nevezünk. És még egy másik, a jövő jelene, vagyis
amit reménységünk, vagy félelmünk elképzel. (Plótinosz)

Válasz

Mivel mindannyian külön világot alkotunk(vizionálunk), nehéz egyetemes érvényű mentális törvényszerűségeket megállapítani.
Az ember amikor konstatálja a pillanatot, az már a múlt.(nézem(láttam) a holdat.
Az elmúlt pillanatok tömegéből áll a jelenünk. Az ember alap természete, hogy a számára nem létezőt, létezővé varázsol(keresztel).(pillanat, szél, hullám, stb.)
Jézusom mekkorát villámlott, majd jön a félelmetes dörgés.
Valójában először dörög azután villámlik, de mivel lumina sebessége gyorsabb, mint a hang sebessége, ezért......
múlt, múlt, múlt.

Előzmény

Válasz

A pillanatban nem lehet benne a múlt és a jövő. A pillanatban csak a pillanat van benne. A múlt és a jövő az elmében van benne. Tulajdonképpen a múlt és a jövő, maga az elme. Te a jelen vagy, a jelenben vagy. Az elme is a jelenben működik, de csak a jelenben működik. Amikor azt hiszed, hogy az elme vagy, és szinte mindig azt hiszed amikor az elme elindul, működik:) , ezért nem is tudod, hogy mi a jelen. Azt hiszed te az elme vagy, ha nem hinnéd azt, akkor nem ragaszkodnál a múlthoz és a jövőhöz. Csak lennél a jelenben elmével vagy anélkül. A jelenben az teljesen mindegy. Olyan régóta használ az elme téged, hogy már azt se tudod mi a jelen. Teljesen azonosultál az elmével. Tudom, hogy nem könnyű kijutni belőle, de nem is nehéz. A jelenben az elme csak elme a benne lévő múlttal és jövővel együtt. A minőségi különbség abban van, hogy nem azonosulsz azzal amit az elme mondd. Nem azonosulsz a múlttal és a jövővel, hiszen egyik sincs itt, miért is tennéd.
Most nincs kedvem folytatni... hiszen a valóságért és az igazságért az elmében lakó egyéneknek meg kell dolgozni. Én nem dolgozhatok helyettetek. Én már dolgoztam eleget, és meghozta a gyümölcsét. tulajdonképpen a gyümölcsök már beértek rég. Túlértek, szétrohadtak, lehullottak a fámról, és a lehullott gyümölcsök megtrágyázták azt a talajt, ami a fámat táplálják, így igazi virágok nőttek a fámon. Ezek már nem gyümölcsök, nem tudnak elrohadni, csak virágoznak és a virágok maguktól illatoznak. Ha neked az illat nem tetszik, arrébb mész, ha csalogat, vonz, akkor közelebb jössz, hogy jobban érezd. Talán megrészegít és annyira magadba szívod, hogy lényedig hatol, és lassan lassan magad is virágod növeszted, hogy érezhesd és mindenki érezhesse a te saját virágodnak az illatát. :-)

Előzmény

Válasz

A Mariann által felvetett lét-nemlét és Hit-Nemhit-Tévhit témában még annyit, hogy nem szabad mindenkinek mindent elhinni és a bizalomnak kell első helyre kerülnie. Bíznunk kell, és erre van egy parafrázisom a Bibliából (most ötlöttem ki):

"LÓT a LÉTen nem filózva hallgatott a szóra,
Míg a neje hátranézve inkarnált a sóba."

Egy komolyabb hangvételű opusz a léthez és a hithez:

"Létem ha végleg lemerült,
Ki imád tücsökhegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a sziklacsípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket?
S dúlt hitekből kicsoda állít káromkodásból katedrálist?

Létem ha végleg lemerült, ki rettenti a keselyűt?
S ki viszi át fogában tartva
A szerelmet a túlsó partra?"

A költő azt üzeni az utódoknak, hogy csókolja őket, ha még emberarcuk van.

Válasz

Tökéletesen érthető, amit írtál. Abban a pillanatban benne is lehet a múlt és a jövő, meg nem is. A tudatállapotunktól függ.

Válasz

Az én tapasztalatom az, hogy ebben a pillanatban nincs benne a múlt és a jövő. Ebben a pillanatban nincs más, csak ez a pillanat. A múlt elmúlt, nem lehet itt, hacsak azt nem hisszük, hogy az emlék mi vagyunk, mert ha azt hisszük, hogy az emlék mi vagyunk, akkor újra megélhetjük azt, ami a múltban történt velünk. Általában ezt is tesszük. Pedig nem kéne így lennie. Az emlék az emlék, nem most van. Elmúlt és ha állandóan újra és újra éljük az emlékeinket, akkor nem lehetünk a jelenben és nem marad hely a jelen megélésére. Az emlék az csak emlék. Nem mi vagyunk. Velünk történt, de nem mi vagyunk. Már nem. Ezért hatással se kellene lennie ránk. Amióta elkezdett leválni rólam a múlt, a jövő is olvadásnak indult, és egyre inkább a jelenben találom magam. Ezt a békét, ami itt van és mindenki számára elérhető, nem lehet szavakkal elmondani, csak azt tudom mondani, hogy itt van ebben a pillanatban. Próbáltam sok ismerősömet becsalni ebbe az állapotba, magyaráztam, akartam, hogy érezzék, tapasztalják meg, de egyre inkább azt látom, hogy nem tehetek semmit. Nekik, nektek kell keresni a jelent, és nem nekem beszélni róla. Az én csodám, az én tökéletességem, de amikor tudom, hogy mindenki érezhetné, akkor kicsit még összeszorul a szívem, hiszen ez nem az enyém, ez mindannyiunké, mindenkinek éreznie kellene. Aztán rájövök, hogy sok a duma. :-) Vissza találok a csendbe. Abba a csendbe, ami......:-)

Előzmény

Válasz

Szerintem ez az a hit, ahogy te érted Jézust, és ezzel nincsen semmi baj. Szerintem jó ha tudjuk, hogy amit Jézus mondott, azt nem kell magyarázni. Megértjük, és kész, csend van. Én is néha értelmezgetek, és magyarázom a saját egyéni meglátásommal, megértésemmel azt, amit Jézus vagy bárki más mondott, de közben tudatában vagyok annak, hogy azt nem Jézus mondta, hanem én mondom. Amit Jézus mondott, azt elmondta és pont. Nekem tetszik amit mondasz, amit értesz Jézus szavaiból, de Jézus nem azt mondta. Azt te mondod. :-)

Előzmény

Válasz

Ami a pillanatot illeti: ebben az egyetlen pillanatban benne van a múlt és a jövő !!!

Válasz

Pardon, korrigálok: "...nem ismerjük meg önmagunkat..." (rossz volt a rag !)

Válasz

Jézus, amikor a "MINDENKINEK A HITE SZERINT" kijelentést tette, egyáltalán nem arra gondolt, hogy egyszer majd világvallás lesz a tanításából, amelyről később elhitetik az emberekkel, hogy örök életet nyernek és védelmet élveznek ebben az életükben azáltal, hogy a szervezett vallási hatalom előírja, mit kell hinniük.

Én sem így értem ezt a kijelentését. Úgy értem, hogy igenis mi alkotjuk a sorsunkat, és ha nem ismerjük meg önmagunkhoz amiatt, hogy elhisszük a sötétségből jövő rengeteg manipulatív badarságot, ott is fogunk kikötni örökre a sötét oldalon. Ez az a hit, amiről Jézus beszél.

Válasz

Igen, szeretek együtt rezegni, de nem csak a saját és mindenki hitével, hanem a hiteken túl, a hitek fölött kezdődő bizalommal is. Ahol a hit véget ér, ott elkezdődik a valódi bizalom. Elkezdődik az a bizalom, ami nem a hiteinkben bízik, hanem a létezésben. Ez egyfajta bizalom az élet felé, egyfajta bizalom valami olyasmiben, amiben a hit eltűnik. A hit nélküli, teljes és totális bizalom a létezésben, totális bizalom önmagunkban. Itt nem kell hinni semmiben. Itt és most nincs mit hinni, mert itt és most az van, ami van. És ez pont elég. Nem kell több ennél, mint ami éppen most van ebben a pillanatban. Nekem nem kell ehhez a pillanathoz még a hit valamiben, ami nincs itt. Nekem elég az, ami van, ami létezik ebben a pillanatban, mert ez a pillanat az egyetlen létező pillanat.

Előzmény

Válasz

Kedves Mariann. Maximálisan egyetértek a szavaiddal, különösen "A MINDENKINEK HITE SZERINT" idézésével. Azt hiszem, Veled azonos rezgésszámon vagyunk.

Válasz

Egy sírfelirat szövege: a buli csak most kezdődik.
Akármi is az igazság a halál utáni létünkkel kapcsolatban, nem akármilyen "kalandok" várhatnak ránk.
Osho a halálra úgy gondolt, hogy az nem az élet vége - valójában a crescendo, az élet tetőpontja, és ha intenzíven élünk, akkor addigra már nem marad bennünk semmilyen halál félelem.
De szerintem a "mindenkinek a hite szerint"-i tétel válik valósággá.
Az ősi mesterekkel és a kvantumfizikai értelmezésekkel összhangban a tudatunk teremti meg a saját valóságát, így a saját halálát, halál utáni "életét" is. Az biztos, hogy nagyon gazdag az étlap, amiből választhatunk, választhat a tudatunk.

Más: Osho szerint Jézus imádkozott, a muszlimok azt mondják a 4o napos böjtje a ramadán volt......
- ha engem ismernétek, mondja Jézus, de nem ismertek.

Előzmény

Válasz

Bármit mondhatsz az életről vagy a halálról, hiszen az élet is és a halál is szavak. Szavakkal ugyan meg lehet fogalmazni, de megmutatni, azt nem lehet! Se az életet, se a halált nem lehet megmutatni! Az életet, egyszerűen csak élni kell, nem beszélni róla. Ha az életedet éled, akkor szavakkal is és szavak nélkül is éled. És ha valóban élsz, akkor nem érdekel a halál. Nem pocsékolod az életedet arra, hogy a halálon rágódj. Majd jön, amikor jönnie kell. Ennyi az egész. Az életben nincs halál. A halál a fejben van, nem az életben. Az életben csak élet van, semmi más. Éld meg az életet és ne törődj a halállal, hogy amikor eljön, ha egyáltalán eljön a halál, mosolyoghass tovább boldogan, örökkön örökké boldogan. :-)

Előzmény

Válasz

Mit mondhatnál az életről, mit mondhatnál a halálról, ezt szavakkal nem lehet megfogalmazni, de megtudod mutatni!

Válasz

Ez az a videó, amit minden reggel meg kellene néznünk, úgy kezdeni a napot, hogy mindent a helyére rakunk. És ha minden a helyére kerül, akkor a legtöbb kérdésünk is feleslegessé válik. A kérdés válasszá válik, megtapasztaljuk a valóságot, azt ami csak úgy van.
Ha nem így tesszük, akkor a szavak tengerében elveszünk és elméleteket kreálunk a nem valós kitalált problémáink megoldására. Még több szó, még több kérdés, körbe-körbe, az elme börtöne, önként vállalva.
Kiszállás lehetséges MOST, ebben a pillanatban!

Válasz