Kedves Jaksa,
lényegében ugyanazt mondod.
A ,,kifelé'' látás alatt én nem az irányt értem, hanem a fizikai szemmel való látást, amely csupán az anyagi valóságot rögziti képi formában.
A ,,belső'' látás, a Lélek látása, amely túlmutat az anyagi világon. A belső látással az Élet megismerésére válunk képessé. A Lélek az összekötő kapocs a szellem és fizikai valónk között. Az Élet csak az isteni fluidum - mely az ősenergia szikrányi része - és az anyag kölcsönhatásából jön létre.
Ha ezt megértettük, akkor már gond egy szál se, mert csupán az Élet értelmére kell rájöjjünk - ami, ha jól teljesitünk -, csekély pár ezer inkarnációval megoldható.
Csüggedésre semmi okunk.

Válasz

A belső megtisztulás folyamat. Hit, és a tényleges akarat ötvözete, aminek a
"külső" világ kihívásainak percről percre való figyelem fegyelmével tudnánk megfelelni. Valóban ellehet jutni szintekre az öntisztulásban, csak épp vissza vissza csúszik az esendő ember. A világ gyorsan változik, a lélek nem képes
erre. Ha moralitásában őszinte, -elviszi a tömeg "árja", ami bizony igénytelen.

Válasz

Egy ragyogó könyvre bukkantam, érdemes elolvasni.
www.napturul.hu/letoltes/_a-z.htm

Több letölthető anyag van, ezek közül ajánlanám Allan Kardec - Szellemek könyve c. irását.
A test-lélek-szellem vonatkozásában minden kérdésemre választ adott. Vagy megerősitett eddigi tudásomban, vagy helyreigazitott. Valós értékét igazolja az egyszerűség és érthetőség. Meggyőződésem, hogy az igazság végtelenűl egyszerű, csak a tudásában nem biztos ember komplikálja a magyarázatokat.

Válasz

Kedves Ilona,
Üdvözlöm észrevételed, mert nekem is vizsgálódnom kellett magamban a "főcím" kapcsán. Az én kutakodásom eredménye az, hogy nem a nézés a döntő, hanem a látás. A befele vagy kifele pedig csak nézőpont, azaz kiindulási pont kérdése. Ha a valóságot látom, mindegy melyik irányból közelítek hozzá.
Sok szeretettel kívánok szép estét mindenkinek: Jaksa

Válasz

Én eddig úgy tudtam, ha kifelek tekintek, csak ezt a csalóka, anyagi világot látom. Ha kifelé nézek, akkor álmodom, mert csalóka látvány a külvilág.
A valóságra ráébredni, csak befelé tekintve lehet. Ott tudok lelkemre rálelni.
Az igazi énvalóm, aki e Földre jött tapasztalni, tanulni, a fizikai testemen belül található, a Lelkem Templomában.
Ha ott gyakrabban kutakodunk, rájöhetünk, hogy mennyi gazdagság van, mennyi kincs. Van annyi szeretet, hogyha adni akarnánk, mindenkinek jutna belőle. Az ellenségeinknek is, hiszen ők vannak a legjobban rászorulva.
A szeretet hiánya teszi őket ilyenné. Egyszer úgyis rájönnek erre.

Válasz

Kedves Kati,

Örülök szavaidnak, örömödnek, s az általad megismert más tudatállapotnak.
Sok szeretettel kívánok szép napot mindenkinek: Jaksa

Válasz

Ugye a fent gondolom .Szeretlek ,sajnálom.kérlek bocsásmeg! Köszönöm ,is a hibás .tévedés sajnálom bizalom.A nyugalom nekem van egy gyermeke.A napokban otthon közben főzni, takarítani ,és olvasni .Lehet munkahely megyek dolgok. A pillanatban hogy mi vagyunk univerzummal is ez az élet a mindegyik képet a szemmel.Tévedem mennyi tökéletes a világ ami körül.Én Csodálatos !!Mindegyik minden szeretettel a fogunk tekinteni.Üdv:Szilvia

Válasz

Kedves Imre!
Vannak olyan emberek, akik a legnehezebb körülmények között is sokkal boldogabbak, mint a többség. És vannak olyan emberek is, akiknek szinte mindenük megvan, mégis boldogtalanok. A kettőjük között az a különbség, hogy míg az első embert a legkisebb "csoda" is boldogsággal tölti el, addig a másik ember a saját sorsán kesereg. Lehet, hogy van elég pénze, van családja, és egészséges is, mégis nem tud örülni az életének. Azért mert befelé tekint.
Ahhoz, hogy átérezzük azt a bizonyos "isteni szeretet" érzését, le kell mondanunk a gondjainkról, az aggodalmainkról, és a félelmeinkről. Ez nagyon nehéz, de ha sikerül az egy csodálatos érzés. Nekem már pár hét erejéig sikerült. De visszazökkentem, mert akadtak olyan gondjaim, amelyeket nem voltam képes derűs szemmel szemlélni.
De már tudom, hogy létezik egy másféle tudatállapot, és ebben a tudatállapotban mindent sokkal könnyebben, és egyszerűbben képes megoldani az ember.
Szép napot: Kati

Előzmény

Válasz

Drága Kata,
Őszintén kívánom, hogy ennél nagyobb bajunk sose legyen. S ugyancsak őszintén bízom abban, hogy egy ilyen valódi élménnyel a szívünkben, a biztos tudás birtokában, könnyebben szedjük össze erőnket a valódi út kereséséhez. Sok szeretettel: Jaksa

Válasz

Az a baj, ha valaki egyszer átérzi az isteni szeretet érzését, szeretné mindig azt érezni. És megpróbál úgy élni, hogy érezze azt szinte állandóan. Ez elég nehéz. Olyan, mintha kábítószer nélkül élnénk át csodálatos érzéseket. Ám ha kizökkenünk ebből a létből, az rettenetesen fájdalmas. Igen, fáj. Elvonási tüneteink vannak. És már nem tudunk úgy élni, mint azelőtt.

Válasz

A zéró szinten nincs érzelmek,csak emlékezni lehet a másik mit érezhet,de máskülönben is így vagyunk, nem?Teljes a nyugalom mint egy gyermeknél aki még nem ismer sokat.NINCS ÖNÖS ÉRDEK.Szerintem az kevés ahoz a szavak amit gondolunk vagy kimondunk,hogy a zéró szintet elérjék a tudat nem törli ki a megrögzült érzelmeket.PÁR ÉVRE UGYAN ADD KELESEM ÉRZELMEKET ám ami el van homályosítva az egyszer élessé lesz ismét.Ami nincs feldolgozva érzés az feltör.Mint a napokban erre az erős fontra éreztem fájó dolgokat és minek láttam magamat?haldokló dinoszaurusznak.Hát nem érdekes?Nincs menekvés tartósan a fájdalomtól.

Válasz

Aki még jobban szeretne elmerülni ebbe a témába ajánlom Karsay István honlapját,
www.karsayalarm.hu
(a keresőbe irjátok be - ezoterika oldal)
Ilyen világosan kevesen tudták elmondani az igazságot
Csodálatos ezoterikus könyveket, hangoskönyveket, ezoterikus filmeket olvashattok, hallgathattok, valamint tölthettek le a
www.maryam.honlapalapito.hu - oldalon.
szeretettel Ilona

Válasz

Ez a gondolat és az imádságnak ez a módja nagyon közel áll hozzám.
Nem kell ahhoz papnak lenni, hogy valaki " egész életében imádkozzon".
Ha a fenti alapgondolatok (szeretlek - sajnálom - bocsáss meg, - köszönöm) , vagyis a befogadó és önátadó szeretet, a hibázás és tévedés sajnálata, bizalom egy magasabb szintű Lény megbocsátásában és az élet minden apró ajándéka íránti hálaérzet, akkor lehet közben mosogatni, kapálni, fát vágni, fotózni, olvasni, vagy bármit, az is maga imádsággá válhat.
Mondani se árt, de csak mondani kevés. érezni kell.
Az pedig már az egyéni szinttől függ, hogy ki mennyire tudja a felsorolt érzéseket önmagán kívülre is kitágítani.
Köszönöm a szép gondolatokat. Igyekszem másokhoz is eljuttatni.
P.Sára

Válasz

Szerintem itt nem is az a lényeg, hogy jók vagy rosszak -e a körülöttünk lévő emberek. Mert minden csupán nézőpont kérdése. Az a baj, hogy ebben a társadalomban, amiben élünk rettenetesen nagyok az elvárások. Elvárnak a törvények, a munkahely, a főnök, a szüleink, a gyermekeink, maga a közösség, és még önmagunk is rengeteg elvárással tekintünk magunkra. És így élni nagyon nehéz. Folyton gondjaink vannak, hogy nem teljesítünk elég jól, nem nézünk ki tökéletesen, és ettől befelé kezdünk fordulni. Az jár a fejünkbe, mi volt tegnap, mit kell csinálni ma, és milyen teendőnk lesz holnap. Viszont tudnunk kellene, hogy amikor kifelé tekintünk a világba, akkor ezen a problémákkal teli "koszos üvegen" keresztül nézünk, és még a szép dolgok is csak szürke hétköznapi dolgoknak látszanak. Na és a negatív dolgok? Azok iszonyatosan festenek, és rögtön megoldást keresünk a "problémánkra", ami lehet, hogy nem is probléma, csak ezen a szűrőn keresztül annak látszik.

Abban a pillanatban, amikor felismerjük, hogy mi egyek vagyunk az univerzummal, és ez az élet, ami körülvesz minket másodlagos ahhoz képest, amilyen küldetéssel születtünk erre a bolygóra, más szemmel tekintünk a mindennapjainkra. Nem kell azon gondolkodnunk, hogy mi volt tegnap, és mi lesz ma, mert ez már kicsinyesnek tűnik. Észrevesszük, hogy mennyire tökéletes a világ, ami körülvesz. Megfigyeljük a tárgyakat, és rácsodálkozunk, mert nem csak a tárgyat látjuk, hanem azt is hogyan készült, hogyan tervezték, hogyan készítették. Aztán a természet nyűgöz le, hogy milyen harmóniában tudnak élni egymás mellett az élőlények. És legvégül az embereket figyeljük meg, és külső szemlélőként néha még humorosnak is hat, ahogyan viselkednek.

Eljutunk arra a pontra, amikor már nem a saját ügyes bajos dolgaink kötnek le, hanem kifelé tekintünk "koszos ablaküveg nélkül", és már az igazi valóságot látjuk. Érezzük az egységet, hogy nem vagyunk egyedül, és ez boldogsággal tölt el. Mindenre és mindenkire szeretettel fogunk tekinteni.

És innentől már másként tapasztaljuk meg magunk körül a világot.

Válasz

Így van! Nem másnak, csak Önmagunknak kell mondogatni, mint egy mantrát vagy imádságot.............s, nem kell vele csínján bánni! Sőt! Ezek a szavak programként működnek, nem lesznek sosem elcsépeltek és unalmasak. Mindig is az lesz a jelentésük, ami. Dr Len sem csinált mást csak unos-untalan használta ezeket a szavakat, csak tisztítot és tisztított.

Előzmény

Válasz

Ugy gondolom,hogy az írásban szereplö mondatokat nem is igazán másnak,hanem önmagunknak kell mondani .Ahhoz pl. hogy igazán szerethessünk valakit elöször magunkat kell szeretni ,mert addig nem tudunk mást sem szeretni.Mondhatjuk persze akkor is ,de akkor csak üres szavak maradnak,nem valódiak. Magunknak kell elöször megbocsájtani is ahhoz ,hogy másnak megtudjunk bocsájtani. Azért én ugygomdolom ezekkel a szavakkal is csinján kell bánni mert ha tul sokat mondogatjuk valakinek akkor egy idöután már csak elcsépelt unalmas szavak lesznek és ismét nem lesznek valódiak.

Válasz

Lehet, hogy nem is ők változtak, csupán te. Ha ideges az ember, maga körül mindenkit idegesítőnek lát. Ha mámoros boldogságban úszik valaki, akkor még ha valaki bunkó, még az is csupán szórakoztatónak tűnik.

Válasz

Ez el hiszed.,nem hallottam,Én tudtam ,a mitől változik csak szeretlek.

Válasz

Pedig igaz! Még a módszerről sem hallottam, amikor már alkalmaztam.Például a "szeretlek" csodákat művelt! Nem is sejtették, mitől változtak meg, csak én tudtam....

Válasz

És te ezt el is hiszed? Még pozitívan élni is elég nehéz ebben a világban, és nem mindenki születik papnak, hogy egész életében csak imádkozzon.

Válasz