Szarka Ildikó üzente 14 éve

Kedves László !
Köszönöm biztató soraidat.Úgy érzem ,ha késön is de ráébredtem arra amire itt mindanyian és igyekszem azon az úton járni amiröl Te is írsz.Igaz még csak most léptem rá ,de minden errőmmel azon leszek.hogy jó nagy léptekkel haladjak rajta.

Válasz

szabó feri üzente 14 éve

Műanyag világról ma eszembe jutott az Omega 72-es száma:200 évvel az utolsó háború után.Akkor 15 évesen csak reméltem,hogy nem érem meg.Most ha a lábunk alá nézünk többek között ennek is a küszöbén állunk.

Egy napon komoly, tudós fejek
Rájöttek, tovább ez nem mehet
Az élet még nem elég szervezett
Kijött hát egy új rendelet

Anyáknak hozták a levelet
Benne állt: ezentúl szüljenek
Havonként egy fiú gyermeket
Még jobb, hogyha ikreket

Minden rendben ment, igen egyszerű eset
Senki sem szenvedett
Mert oh, az emberből közben műember lett
S aki tőle született: műgyerek

Műgyerek, tiszteld a gépeket
Atyád sem vallott más elveket
Köszönd meg gép adta életed
Végül gép lesz ki eltemet

Minden rendben ment, igen egyszerű eset
Senki sem szenvedett
Mert oh, az emberből közben műember lett
S aki tőle született: műgyerek

Forgatnak megsárgult könyveket
Olvassák a múltból itt rekedt
Gyönyörű, szokatlan verseket
S titokban könnyet ejtenek

Válasz

szabó feri üzente 14 éve

Attila,mindenkinek a következőben (egyenlőre visszalépésnek tűnik) a tűnik szót húznám alá mert ez vihet előre bennünket

Válasz

v. a. üzente 14 éve

Feri , mindenkinek meg kell tenni a megfelelő lépést, nagyon jól látod ez visszalépésnek tűnik. Hát persze, ha az emberek elindulnak egy rossz irányba és erre rájönnek, akkor az első amit tehetnek, hogy visszalépnek. Jobb, ha minél előbb megtörténik ez a felismerés, minél tovább haladunk a rossz irányba, annál nehezebb lesz a váltás. Váltás pedig lesz, aki érzékeny rá észreveszi, "benne van a levegőben", figyelni kell! Ha már változások előtt állunk miért ne készüljünk fel rá ?!

Válasz

szabó feri üzente 14 éve

Én is csak a problémákat látom a megoldás még várat magára Talán az lehet a megfelelő út ha mindenki megteszi a megfelelő lépést (egyenlőre visszalépésnek tűnik) az életvitelének és körülményeinek megfelelően.
Ami ennek az eldobható világnak következménye és legalább annyira aggasztó,hogy maga az ember is ebbe a kategóriába sorolódott be a profit érdekében.Mire gondolok? akik voltak már állás interjún vagy nyitott füllel járnak biztos találkoztak ilyen v.ehhez hasonló kérdésekkel:férjnél van?,terveznek gyereket?,van gyereke-hány?,ugye nem akar otthon maradni ha beteg a gyerek??,tőlünk férfiaktól ha többnek nézünk ki mint 40 kerek perec megkérdezi:hány éves? vagy azt mondja mint nekem:"a telefonban fiatalabbnak tűnt a hangja" Hiába a gyakorlat a hozzáállás nem fér bele a "dinamikusan terhelhető" kategóriába. Itt is változtatni kellene mert az én nagyszüleimnek erejükhöz mérten megvolt a saját feladatuk az utolsó percig!

Válasz

Vándor László üzente 14 éve

Kedves Ildikó! A szivemből szólsz,szinte az én szavaim,vágyaim. Ezen az ösvényen haladok,megtanitom a fiatalokat tisztelni szüleit,szeretni hazáját, és minden olyan dologra mely őseink tudását a mai kor szellemében adja át. Tudniok kell,miért szükséges egy házba éléskamra,hogyan termeljük meg a belevalókat. Kedves Ildikó! tisztellek,és szeretlek ép ugy mint minden igy gondolkodót!Kérlek meg ne változz,és tegyél ne csak irj! tegyél! Tisztelettel: Kalandvadász

Válasz

Szarka Ildikó üzente 14 éve

Éppen itt az ideje annak,hogy sajnálkozás helyett végre tegyünk is valamit annak érdekében ,hogy változzanak a dolgok és amennyire tőlünk tellik azt megtegyük. A 24 . órában vagyunk ahhoz ,hogy vissza nyúljunk a gyökerekhez.Még élnek azokból az öregekből akik tudnának segiteni nekünk a technika megtanulásában.Egyébként sem kell annyira visszamenni,hogy kézzel mossunk.Számos alternativa van erre is .Vannak környezetkímélö mosószerek is.Nem kell ahhoz ugy élnünk mint 100 évvel ezelött ahhoz, hogy értéket teremtsünk,csak valahogy elfelejtettünk mindent amire nagyanyáink tanitottak .Kérdezem ,mi mire tanitjuk majd az unokáinkat, mit mondunk majd nekik, hogy hogyan kell élni,ha magunk sem tudjuk.Csak és kizárolag példamutatással érhetö el a változás ! Nekünk kell cselekedni MOST AZONNAL kifogások és de-k helyet az utat kell keresni mert van ezt ti is tudjátok.A legkevesebb amit azonnal és pénztárcától függetlenül is megtehetünk ,hogy tudatosan vásárolunk és nem vesszük meg a müanyag szemetet .Ezzel még a pénztárcánkat is kéméljük .pl. vásároljunk a termelőtől hogy megélhetést biztositsunk neki,hogy ne kényszerüljön eladni a földjét és eltudja látni jó minőségü élelemmel azokat is akinek nem lehet földje.A jó minöségü étel drágább de kevesebb is elég belöle,mert sokkal tartalmasabb.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

kedves Ilona!
ez mind nagyon szép, amit leírtál, s mindannyian tudjuk, hogy kb. 50-60 évvel ezelőttig így működött a világ.
de mit tegyünk most?
egy keresetből nem élünk meg, nincsenek földjeink, amin vetni, aratni lehetne, hogy otthon termeljük meg, amire szükségünk van.
igazából a technikáját sem ismerjük, hogyan lehet mosópor nélkül kézzel mosni (hogyan lehet lúgot előállítani).
nyilván sok pozitív változást hozott a technika, csak természetbaráttá kellene tenni életünk összes mozzanatát.

Válasz

Jakobicz Imre üzente 14 éve

Kedves János,

Üdvözlet felhívásodnak, de sajna nem is olyan egyszerű tartós dolgokat beszerezni. Míg 50 éve úgy tervezték a készülékeinket, hogy akár 30-50 év múlva is működőképes legyen, addig ma 2-3 évre tervezik őket. A jól bevált, tartós és megfelelő fémből kialakított konstrukciót felváltotta a könnyű, nem kopásálló, műanyagból kialakított un. "lecserélendő" konstrukció. Még az ideológia is ezt a "szükségszerűséget" árasztja: "Oly gyors a "fejlődés", hogy úgyis le kellene cserélni." Fejlődik is a szemétipar, soha nem látott mértékben. De szerencsére egyre többen kérdőjelezzük meg ennek "fejlődés " voltát. S a változás már elkezdődött, s hamarosan kiteljesedik.
Sok szeretettel: Jaksa

Válasz

Hockstock János üzente 14 éve

Világunk tele van eldobható termékekkel. Nem gyártunk tartós termékeket, mert a globalista háttérhatalom ezt diktálja. Fogyassz, fogyassz és fogyassz. ezt sugalja az általuk irányított média. Akkor vagy korszerű, ha eldobható dolgokkal veszed körül magadat, amiket persze egy újabb divathullám hatására kidobsz. Miközben körülöttünk minden eldobható, elfelejtettük, hogy egy dolog, az ember nem eldobható. Sok ember úgy gondolja, hogy minden és mindenki eldobható,lecserélhető. Talán ezért olyan embetelen és szinte elviselhetetlen a jelen világunk ?
Emberek figyelem! Szálljatok magatokba, gondolkodjatok,ne vegyetek meg minden szemetet, csak azt, amire feltétlenül szükségetek van, törekedjetek a tartós dolgok megvásárlására, így keveseb lesz a szemét körülöttetek. Talán az élethez, az emberhez való viszonyotok is meg fog változni. Egyszóval nagyobb alázattal a természet iránt!

Válasz

Eipl Jánosné üzente 14 éve

Ilona! Szívemből beszéltél!

Válasz

Lovassy Ilona üzente 14 éve

Jó a meglátásod Attila, de a válaszért le kell ássunk a gyökerekig. Hogyan jutottunk ide? Ma már csak szemetet gyártunk, ha tetszetős, ha a ,,kényelmünket'' szolgálja is, de szemét. Még csak egy emberöltőre kell visszanézzek. Nagyszalontán gyerekeskedtem nagyanyámnál. Úgy képzeld el a házat, ahogy az Arany János Családi kör versében van leirva. Kicsiny nádfedeles hófehér ház, piciny ablakok, hófehérre meszelt falak, tisztaszoba, konyha, ami télen egyben lakószoba is volt, nyárikonyha, a ház előtt pici virágoskert, tornác (de jó volt ott üldögélni a lócán), az eresz alatt legalább 3 fecskefészek. Az udvaron gémeskút, mellette a sarokba nyárikonyha, ott volt a kemence, hátrább tyúkudvar,istálló két tehénkével, onnan nyilt a kert, az elején egy régről, megbontatlanúl maradt szénakazal, amit úgy hagyott nagyapám, hiszen a tetejére gólya fészkelt és az nagy megtiszteltetés, minden évbe visszavárta a szénakazal. Nem voltak gazdag emberek, de a szénakazlat érintetlenűl hagyta, hogy a gólya legyen hova visszatérjen. Nem voltak gazdagok? Jöhetett bármilyen ,,válság'', körülzárhatott az árviz, akár hónapokig is volt mit enni, mivel tüzelni, az élet biztositva volt. Az álmunk nyugodt.
Amire ki akartam itt most térni az az, hogy nem járt a szemetes. Nem is volt ilyen, pedig nem egy kis falu Nagyszalonta, hanem mezőváros. Nem volt szemét, mert nem ,,teremtettünk'' szemetet. A legutolsó boxos (cipőpasztás) doboznak is volt helye, elfért benne a szög, amit kihúzott az elhasznált deszkából és kikalapált öregapám, mert jó lehet még valamire. Az utolsó papirdarab, papirzacskó is kelett, hiszen valamit bele lehetett tenni. Hihetetlen tisztaság és REND volt ebben a kicsiny házban, és rend volt a lelkünkben is. Rend és biztonság érzés. Mindenre volt idejük, hiszen mindennek meg volt a ,,maga ideje''. Időnk a dologra, időnk egymásra is.
A ma embere, erőn felül hajt, mindenféle szemétér. és nem marad ideje ,,élni''. Azt mondják, a sok műanyag olcsóbb. Nem igy van Nagy árat fizetünk érte. A sok szines tarka, szemkápráztató kényelem miatt nem is jut időnk élni. A mai embernek nincs ideje a családjához, valósággal nem is él velük, a gyermekektől megtagadjuk a szülőt ,,azért, hogy mindent megadjunk nekik''. Ez a ,,MŰANYAG'' világ nem az ember világa. Letértünk a jó útról. Ezért lett embertelen ez a Mű világ.

Válasz

Eipl Jánosné üzente 14 éve

Azt hiszem, mégiscsak ide kívánkozik egyik humoristánk verse, aki ezt írta a művilágra: "Műhold süt a műégbolton,
műfiú űl műlány mellett.
Műfiú szól: műleánykám,
műszívemből műn szeretlek"
Úgy emlékszem, Tabi László írta.

Válasz

v. a. üzente 14 éve

Ezekben a filmekben a háziasszony azért pakol boldogan, mert a fogyasztói társadalom ezt sugalja (akkor vagy boldog ha sokat vásárolsz és minél többet költesz) mit sem törődnek a természettel. Nem biztos,hogy a papírzacskó a legjobb megoldás, egy sokszor használatos vászonszatyor is megfelelhet ennek a célnak.

Válasz

Eipl Jánosné üzente 14 éve

Én is annyira irigylem, amit a külföldi filmekben látok, amikor a boldog háziasszony boldogan berakja a szép, nagy, barna, igazi papírzacskóba a vásárolt cuccokat.Aztán eszembe jut, hogy ezért vajon hány fának kellett meghalnia?

Válasz

v. a. üzente 14 éve

Lehet, hogy szép eszmék, de az is lehet, hogy csupán a puszta valóság. Ne feledd a régi mondást: Ki mint vet, úgy arat!

Válasz

Farkas Éva üzente 14 éve

Az alapgondolat nagyon jó!Már régóta ellenséges viszonyban vagyok a műanyaggal.Kerülöm ahol csak lehet,ám sokszor megfizethetelen számomra a természetes.Nézz csak körül!A jó anyagi helyzetben lévők körülvehetik magukat természetes anyagokkal pl.valódi bőrcipő,valódi fából készült bútorok,de a nagy tömeg a szegény népréteg,be kell,hogy érje a műanyaggal!S nem hiszem hogy bárki is az életét áldozná,azért az eszméért,hogy a műanyagot teljesen kizárja az életéből.Sőt odáig megyek,hogy kifejezetten örülnék ,ha valaki megajándékozna egy műfogsorral!/fogorvos/Szóval ennyit a szép eszmékről!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

egyetértek mindennel, amit írtál; Attila.
szerintem az iparosodás,a tudományok, a technika, a vegyipar fejlődése azt a képzetet teremtette a kémikusokban, s aztán bennünk is, hogy az ember "legyőzte" a természetet.
olyan szemlélet vált uralkodóvá -ami szerencsére már megfordulni látszik-, hogy ezek nélkül a modern, ultrahigiénikus anyagok nélkül már nem is lehet élni...:)
persze, ez sokrétű probléma, az anyagias, fogyasztást erőltető gazdaságtól kezdve az egész életszemléletbeli válságig....
mára azonban már egyre nagyobb fórumot kapnak a természetet figyelembe vevő, előtérbe helyező környezettudatos vélemények, a környezetszennyezés, stb.
tehát hamarosan váltani fogunk globálisan is, amit ki-ki a maga lehetősége szerint el is kezdhet...

Válasz