Winkler József üzente 14 éve
Ha igaz, hogy a vágy mindent megszépít, amit elérni törekszik, akkor az ismeretlen utáni vágy megszépíti az egész világmindenséget...Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindenkivel kezet. Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé. Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé – és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek, ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd… A gondolat minden, őrizd meg e helyes lelki magatartást: a bátorság, az őszinteség, a jó kedély szellemét. A gondolkozás szinte alkotás. Minden jó dolognak a vágy a szülője, és miden őszinte imádságot meghallgat az ég. Olyanokká leszünk, amilyenekké szívünk mélyén lenni szeretnénk. Schatz
Winkler József üzente 14 éve
Ezt már az ókorban is így látták (Arisztotelész). Valóban a tudatossá válás
maga a kincs, és ha vannak hasonló gondolkodásúak akik segítenek az "Úton"
járni ,az szerencse. Ám alapvető az készségre magunknak illik rájönnünk.
Így a megtapasztalás katartikus élménye a sajátunk, mint ahogy az út
szevedéseit sem oszthatjuk meg. Nincs más altarnatíva: "alámerülés," vagy felülemelkedés.
[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
50 éves lettem, amikor rádöbbentett, hogy eddig csak sodródtam tudattalanul, tettem, amit mondtak, keseregtem, amikor bántottak... Így telik el az életem?
Segítséget kezdtem keresni, amivel tudatosabbá tehetem az életem és ezt találtam:
http://celkituzotanfolyam.hu/.
Mindenkinek ajánlom, aki hasonlóan érez. Az első két hét ingyenes és sokszor ez is elég a változtatáshoz.
Bakró Csaba üzente 14 éve
Én csak annyit fűznék hozzá, hogy az én esetemben a múltba merengés az egyetlen pozitív dolog az életemben (annak minden csodás emlékével), és a jelenben éléssel valamint a jövő felé tekintéssel leszek csak igazán magam alatt! Aminek egy olyan oka van, amit 6 év óta egyetlen emberrel sem tudtam megértetni (talán egyel). Szóval nem kell általánosítani, mert bizony kivétel MINDIG VAN!!!!!! És én igencsak kivétel vagyok sok mindenben! ;)
Mellesleg azzal 100%-osan egyet értek, hogy a cél maga az út! Kár hogy én ezt nem tudom alkalmazni a gyakorlatban..
Mindennek az oka egy elmondhatatlan betegség, hatalmas idegrendszeri blokkal.
Molnár Katalin üzente 14 éve
Még annyit hozzáfűznék, hogy ugyanazt a célt több úton is el lehet érni, és lehet hogy a rövidebb út csábítóbb, de nem a cél a lényeg, hanem a tapasztalat. Az élet megtapasztalása, és megértése, a hosszabb út során ért kisebb örömök megszerzése, a nehézségek leküzdése.
Mire is gondolok: Van X csinos nő, aki titkárnő akar lenni. X1 a könnyű utat választja, széttárja lábait, és pár nap alatt megvan az állás. X2, a nehéz utat választja, egyetemre megy, és 5 kemény év után lesz egy titkárnői állása.
Mi ebből a tanulság?: X1-re ráunnak, kirúgják, és élete végéig utcalány lesz; X2 viszont olyan jól végzi a dolgát, hogy 4-5 év múlva ő lesz a cég igazgatónője.
Ne felejtsük el, hogy kezdetben mindkét nőnek ugyanaz volt a célja, ugyanaz. Akkor mit ér a cél?...Semmit. A cél csak egy eszköz.
Arra való, hogy ne a múltba merengjünk, mert akkor depisek leszünk, hanem a jövő felé tekintsünk.
Molnár Katalin üzente 14 éve
Ne haragudjatok, csatlakoznék ehhez az érdekes gondolatsorhoz!
Szerintem a "de" szócska nem más, mint szembeállítani két dolgot, Az egyik dolog az, amit elvárnak, vagy szeretnének tőlünk, esetleg önmagunktól várunk el, a másik rész, pedig az, hogy tudjuk, és ismerjük a korlátainkat.Így a második dolog lehet hazugság is.(Pl:Elmennék, de nem érek rá!Nem igazán tudom hogyan kell, de megcsinálom!)
Abban nem értek egyet, hogy IGEN és NEM létezne csupán. Ez valami olyan beidegződés lehet, mely szerint a filmekben is csak jó, és gonosz szereplők vannak. Az élet ennél sokkal árnyaltabb. És megtehetem, hogy csak a fele koszos edényt mosogatom el, vagy csak a szoba egyik felét porszívózom ki. Nem?
Az élet egy út. Ez igaz. De egy könyvben olvastam "Dűne", hogy az élet olyan, hogyha előre nézel utak sokaságát látod kanyarogni a szemed előtt, de amikor hátratekintesz, mögötted csak egy út látható. Az élet nem arról szól, hogy utakat járunk, hanem hogy megvalósíthassuk önmagunkat. E szerint kell eldöntenünk, melyik utakat válasszuk. Én mindig a legnehezebbet választom.
[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
Én sem szeretem a de-t, tény, hogy mindig a de után mondjuk, ami számunkra lényeges---pl. a de! után jön a visszautasítás....
Ez a de! valamit jelképez az emberi kapcsolatokban, kommunikációban..Tévedek?Miért használjuk?Mit fejez ki? amit nem mondunk ki nyíltan?----Azt elfogadom, hogy az elfogadástól való elkanyarodás...Istenáldotta napot! Esther
Papp Antal üzente 14 éve
Sziasztok!
A Út a kínai nyelven a Tao. A taoizmus pedig az a vallás vagy ha valakinek jobban tatszik filozófia amelyben a legfontosabb tanítás az hogy az út sokkal fontosabb a célnál. Arra tanít, hogy minden elénk kerülő nehézség csupán egy újabb lehetőség a fejlődésünkre. Az ecetkóstolók története pontosan elmeséli ezt.
v. a. üzente 14 éve
Ez a csúnya DE, ez mindíg beleszól a dolgokba. Pedig a valóságban nem is létezik. Hogyan is létezhetne? Hisz csak igen és nem létezik. A De az elfogadástól való elkanyarodás. Mégis milyen nagy a jelentősége.
[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
Az előző hozzászólás nagyon tetszett... annak ellenére, hogy a látószögeink nem egyeznek..és ez benne a szép... Az ember céljai bárányfelhők..ahogy jönnek, úgy mennek..vagy! nincs is...
Boldogtalan, keresi és nem találja a végső célt,ami kielégítené, ami értelmet adna EGÉSZ életének..
De!-mindig a de! után jön a lényeg....Rá kéne botorkálnunk a keskeny ösvényre...amit önmagunk erejéből nem tudunk megtenni, mert akkor rajta lennénk és a Földi körülményeink és szemléletünk változására sem lenne szükségünk...DE! van....
v. a. üzente 14 éve
Addig minden jó amíg el nem érjük a célt, de amint elértük minden félbeszakad. Jók az észrevételeid! Az útnak kell, hogy legyen a cél, amit tudatosan kell bejárni, és ekkor talán sosincs vége az útnak.
Érdekes, hogy minden ember ugyanazon az úton jár, mégis azt hiszi az övé más mint a többi. Hát egymásra kell találni, az utazás közösen talán érdekesebb lehet...