Jack Sparrow-t kicsit kikérem magamnak, mert tudom a kalózok jelmondatát, Salek csak eljátssza magát. :)

Ami kell, Vedd el, és Ne add vissza.. :-) :-) :-)

Előzmény

Válasz

Beleolvasgattam a három évvel ezelőtt irt "archaikus leletekbe", amikor
ez a közösség a szárnyait bontogatta, mialatt más klubok, mint pl.
az "Ébredők" éppen fuldokoltak már a temérdek személyeskedéstől,
egymás gusztustalan sértegetésétől, a szeretetlenségtől , az egymásra
mutogatástól, a rasszizmustól, ne is folytassam. Az élet ismétli önmagát,
imamalomként hajtogatjuk, hogy a másiknak milyenné kellene válnia, vagy
milyenné nem, miközben mindenki rohángál a felrakott léc alatt magabiztosan, vélt igazának teljes tudatában, és rosszalóan rázza okos
fejecskéjét, hogy ejnye-bejnye Misike, milyen csúnya szót használtál,
amikor hetekig tartó lelki abúzus után még beléd is rúgtak, mint egy beteg
kutyába...
Jack Sparrow szokta volt tanácsolni, hogy akinek nem inge, ne vegye magára!

Előzmény

Válasz

Itt nem arról van szó, hogy magyar, vagy nem magyar. Ember és ember között nincs különbség, és az esélyegyenlőség, amiről olyan sokan beszélnek, arról szól, hogy minden világra érkezett gyermeknek meg kell adni az esélyt arra, hogy normális életet élhessen, és felnőtt korában, tanulmányai és tapasztalatai révén meg tudja valósítani önmagát.
De mi egy olyan szemüvegen keresztül szemléljük a világot, amely kiszűri azokat az igazságokat, amelyeket a kormányok, vagy mások nem akarják, hogy lássunk.
Más példa: Csomagot küldünk karácsonyra a romániai árva gyerekeknek (ezzel semmi bajom, ez szép és nemes, mi is küldtünk így ajándékot, de), ki segít azoknak, akik itt Magyarországon éheznek. Mert bizony kis hazánkban is elég sok az éhező gyermek. És nem mind kisebbségi. Van ahol a dolgozó szülők elvesztették munkájukat ebben a helyzetben ami most van, és azon a településen, ahol élnek nincs számukra több lehetőség. A kisebbségiekkel sincs semmi gondom, csupán azokat bírálom, akik lustaságból nem akarnak dolgozni, és segíteni a családjuknak, felveszik és elisszák a segélyt, a gyermekeik pedig ezeken a példákon nőnek fel.

Szóval összegezve, szerintetek kinek a dolga a kormányokra nyomást gyakorolni?
Miért hagyjuk, hogy bárhol a világon (Indiában, Afrikában, Kínában), esélytelenül születhessenek gyermekek?
Miért nincsenek rossz éréseink, ha egy olyan ajándéktárgyat vásárolunk, melyre az van írva: Made in India - Hiszen ezen ajándéktárgyak 95%-át apró kezek készítették, 5-6 éves kis rabszolgák szorgoskodtak rajta, és mi belehelyezzük ezt a tárgyat otthonunkba, hogy ékesítse a pazarló világunkat.
Úgy teszünk közben, mint az a három majom: befogjuk szemünket, fülünket, és szánkat.
Ja és közben mi sírunk, hogy milyen nyomorúságos életünk is van.

Nem tudom más, hogy van ezzel, de én rettenetesen szégyenlem magamat. Igen magamat. Mert mint a jó birkák én is azt teszem, csak amiket ti, és nem szállok szembe a rendszerrel, hagyom hogy minden órában megtörténjenek ezek a szörnyűségek, és biztatom magamat, hogy minden rendben van....... Pedig ez nem igaz! Hazugságban élünk!.... Semmi sincs rendben!

Előzmény

Válasz

Nagyon szomorú! Szép, hogy magyar emberek akarnak tenni az ügyben, minden elismerésem az övék. Érzik, hogy baj van és tenni szeretnének valamit. Már az is valami ha pár gyereket kiemelnek az 50-80 millióból és hozzásegítik a tisztességes élethez. Azt hiszem hatékonyabb volna inkább azon a rendszeren változtatni ami ezt működteti. Engem az egyik alcím fogott meg: "Nincs minden rendben a világon". A milliárdosokat nem igen érdekli a dolog, hisz ők ebből élnek, így keletkezik a vagyonuk. Eladósítják az embereket és ha nem tudnak fizetni viszik a lakásukat, földjüket, mindenüket amijük van a gyerekeket is. A fejlett nyugati civilizáció ilyenre is képes. Hinni kell, hogy nálunk nem fog ekkora méreteket ölteni az állam és a családok eladósodása, bár itt is azok a befektetők tevékenykednek mint Indiában. Hiszem, a magyar ember nem hagyja magát csőbe húzni és időben észhez tér.

Válasz

Ehhez szóljatok hozzá:

http://www.hirszerzo.hu/cikk.deformalt_gyermektestek_es_rabszolgasag_-_egy_jo_iskola_az_egyetlen_kiut_indiaban.134946.html


Szerintetek a Föld népességének hány százaléka ünnepelhette gondtalanul a Szeretet Ünnepét?
Milyen társadalom az olyan, amely hagyja hogy ilyen nagy nyomorban éljenek EMBEREK. Ennél még a rabszolgatartó Római társadalom is jobb volt. Ott legalább a rabszolgák nem éheztek, és gladiátorként esélyt kaphattak a kitörésre. Ez a társadalom embertelen!

Válasz

Mostanában néztem a tévében a Discovery-n azokat a szegény indiai gyerekeket, akiket rabszolgasorsba kényszerítenek, és sötét szobákban éjjel nappal dolgoztatnak. Azóta, ha egy kisebb ajándéktárgyat látok a boltok polcain, arra gondolok, hogy nem-e, ezek a gyermekek készítették őket. Amikor a rejtett kamera filmezte őket, a gyerekek, miközben gyöngyöt fűztek, vagy valami hasonlót csináltak előre-hátra dülöngéltek, és háát az arcuk, mindent elárult. Azt mondta a riporter, hogy ez a bezártságnak a tünete. És rengeteg ilyen kis rabszolga van.
Ez iszonyatos, és valahol minket szolgálnak ki! A mi luxus társadalmunkat!
Mi arról beszélünk, hogy Isten nem is olyan könyörületes hozzánk, mert keveset keresünk, mert van, hogy nem tudjuk befizetni a számlákat, nem tudjuk megvenni a drága ruhákat, a gyerekeknek az olcsóbb játékokat vagyunk kénytelenek megvenni, de hol van a mi életünk azokhoz a gyerekekéhez képest? Ahol elveszti az 5 éves gyermek a szeme világát, mert hegesztőszemüveg nélkül kell dolgoznia, ahol sok kisgyermek éhen hal munka közben, és ha nem tartja a tempót, ostorral verik.
Ha van Isten, szerintetek miért hagyja? Nekik milyen bűnük van?
Ez azt hiszem nem az ő bűnük, hanem a miénk, akik elfogadjuk ezt a világot, és nem az a baj, hogy az olcsó terméket választjuk, hanem, hogy ez az emberi társadalom, ez a nagy demokrácia, és kapitalizmus alapjaiban ROMLOTT!

Válasz

Igaz az irányt mindenki saját magának szabja meg, de mivel nagyon sok lehetőség áll az ember előtt, ezért a tájékozottság sokat segíthet. A szemléletváltók klubja is ezért működik. A bátrabbak megosztják velünk nézeteiket, míg a többiek csak figyelik. És ebből általában valami jó ki is szokott kerekedni.

Előzmény

Válasz

Úgy gondolom a változások mindig szükségesek. Az irányt pedig senki sem szabhatja meg másnak, csak magának. A látszat néha ellentmond ennek, de ettől még igaz lehet. A legégetőbbnek a befelé fordulást, önmagunk felfedezését, megismerését érzem. Ha ennek nekifogunk ma, akkor nagyot lépünk előre az úton, melyet következetesen járva a Teremtő Atyát, Anyát is meglelhetjük: önmagunkban. A "jobb" életért Mindannyian tehetünk, de biztos, hogy kell ennél "jobb"? Sok szeretettel: Jaksa

Válasz

Isten mindenhol jelen van, de legfőképpen bennünk. Ha mindenki kitárná a szívét, és feladná az isteni szeretet érzéséért önző mivoltát, nem létezne többé sötétség.

Előzmény

Válasz

TUdtad: Isten maga a szeretet?! Úgy van, ahogy írtad. Mindenben, minden mozgatórugója. De itt a világban létezik sötétség. Azért, hogy megmutatkozzon a fény.

Előzmény

Válasz

Te most a társas kapcsolatokról beszélsz, ami egyre fontosabb lenne ebben az egyre jobban elgépiesedő világban.
Hogyha átnézzük a fiókjainkat sajna nem tudjuk két felé osztani a dolgainkat. Sajnos képeznünk kell egy harmadik kategóriát is, ahová azok a nem kívánatos dolgok kerülnek, amelyektől a közeljövőben előreláthatólag nem tudunk megszabadulni. Pl.: fogyatékos gyermek, omladozó hitellel agyonterhelt ház, anyós (ezeknél nem magamról beszélek, csak általános dolgok lehetnek), stb.
Ha nyitott szemmel jársz a világban észre fogod venni, hogy az emberekből nem veszett ki teljesen a szeretet, és a részvét, a tiszteletről pedig csak annyit, hogy ha megadod másnak a tiszteletet, akkor visszafelé is tisztelni fognak (bár ez nem minden esetben igaz). Az a baj, hogy a fiatal generációt úgy lehet a tiszteletre nevelni, hogy mi is tisztelettudóak vagyunk, és nekik is megadjuk azt. Ez sokszor nem érvényesül. A szülő a gyereke előtt nem adja meg a tiszteletet az idősnek, de olyat is lehet látni, hogy az idős hölgy hordja le a kis pimasz fiúcskát, mert nem nyomorítja össze magát jobban hátán a nehéz iskolatáskával, miközben az öreg néni még meg sem állt a busz, de már le akar szállni.
Ilyen a világ. Régen is hasonló volt, csak akkor még a szülők jobban figyeltek, és ha nem tetszett a gyerek viselkedése, akkor bűntettek. Most sajnos semmi sem történik. Mások a normák.
Visszatérve a társas kapcsolatokra. Sajnos a mai világ tele van stressztényezőkkel, aminek következtében sok a depressziós ember. Ők nem tudnak kifelé kedvesek lenni, mert önmagukkal is rettenetesen sok gondjuk-bajuk van. Ők azok akiknek ha köszönsz, nem köszönnek vissza, ha bármi pozitívumot indítasz feléjük, a válasz negatív. Őket nem lehet megváltoztatni, nem lehet kikerülni, és csak az tud velük együttérezni, aki már járt hasonló cipőben.
El kell fogadnunk, hogy a világot megváltani nem lehet, és sokan nem azért negatívak irányunkba, mert utálnak minket, vagy csak rosszat akarnak nekünk, hanem azért, mert önmagukkal van bajuk.
Ilyenkor arra gondolok: Szegény, biztos szar napja van!- és ezzel már le is pereg rólam minden, és a jókedvem elronthatatlan.
De sokan mellre szívják még azt is, ha a munkatársuk nem köszön nekik vissza. - Háát ilyen ez a világ.

Előzmény

Válasz

Ide tartozik a "Te is rabszolga vagy!?" című bloghoz írt hozzászólásom is.
A mikor valamit keresünk a sufni fiókjában valami apró, de fontos dolgot, akkor célszerű az egész fiók tartalmát kiborítani az asztalra és egyenként átnéni, rendszerezni a talált dolgokat, és újra a megfelelő helyre tenni őket.
Amikor azt keressük, hogy hogyan és milyen módon szeretnénk élni és milyen világban, akkor nekünk is ki kellene borítíni mindent az asztalra és kiválogatni a használható és jó dolgokat, ezeket megfelelő helyükre kellene tenni és a használhatatlan szemetet pedíg ki kellene dobni oda ahova való.
Amíg nem így cselekszünk, addíg a káosz fog uralkodni rajtunk.
Mindent ami jó, az őt megillető helyre kell emelni és ami rossz, attól egyszer és mindenkorra megkell válni. Hogy mi a jó és mi a rossz azt viszonylag egyszerű eldönteni. Mi az ami a boldogulásom, boldogságom szempontjából kívánatos, vagy nem kívánatos. Mondok néhány fogakmat, ami valahogy ebbe a fene nagy demokráciában kiveszett a köztudatból. Szeretet; Részvét; Mások személyiségének feltétlen tiszteletbentartása; stb.
Ezen fogalmakat az őket megillető helyre kellene visszaemelni, mert ezek nélkül az ember nem nevezhető embernek, csak egy ösztönlénynek.
Sajnos nagyon sok ösztönlény jár, kel közöttünk és ettől nem jobb a világ .
Nemtudom megfigyelte-e valaki, hogy az ösztönlények milyen hamar megbetegszenek, a szeretetben és kiegyensúlyozottságban élők pedíg sokkal nehezebben. A dolog nagyon egyszerű, ha szeretetben élsz, tiszteled embertársadat, segítessz rajta, akkor attól jól érzed magad, hasznosnak érzed magad és ettől boldogabb vagy (azt kapod vissza az élettől amit te is adsz). A folyton acsarkodó, rosszindulatú ember is azt kapja vissza ami ő maga nyújt, amitől persze nem érzi jól magát, boldogtalan lessz és betegeskedő. Mert az ilyen ember nemszereti az életet és hamarabb megbetegszik, hamarabb kialakul nála krónikus betegség és hamarabb meghal. Talán nem tűnik túl fellengzősnek, ha megkérdzem : minek éltél, ha nem nyújtottál semmit embertársaidnak.
Azt javaslom tedd fel magadnak ezt a kérdést naponta és cselekedj belátásod szerint, a válasz benned van. Biztos vagyok benne, hogy egyre jobban fogod magad érezni, ha jól válaszolod meg a kérdést.
Hiszem, hogy életünk, társadalmunk változtatása csak úgy képzelhető el, hogy először az egyén, élethez való viszonyát kell megváltoztatni, de ezt mindenkinek saját magának kell megtennie.

Válasz

Szeretet. Szeretet. Szeretet. A Mindenség építő eleme, a Mindenség fenntartója, a Mindenség formálója. A társadalom ennek csupán egy piciny szeglete, mely a maga módján alkalmazza a törvényt... S kívül keresi a megoldást, mely valójában mindig belülről fakad.
sok szeretettel: Jaksa

Válasz

Bizony én is úgy gondolom a társadalomnak a szeretetre kell épülnie, ami nem könnyű, de nem is lehetetlen, hisz alapból a szeretetben létezünk, csak az egónk ezt a tényt máshogy hiteti el velünk.
Katalin helyes a meglátásod, sokan nem akarják tudni, hogy bizony tőlük függnek dolgaik. A kényelmes világukba süppednek a felelősség elől. Milyen jó nem kell gondolkozni, mások megteszik helyettük. Ennek a kényelemnek ára van. Ha későn cselekszünk súlyos árat fizetünk érte.

Válasz

A társadalomnak te is a része vagy, nem vághatod ki magad.
Ha a barátaidra ritkán számíthatsz, akkor azok nem igazi barátok, csupán csak haverok. Nagy különbség.

Előzmény

Válasz

Olyan társadalomban élünk amelyből jobb "kivágni magukat" leginkább szóval vagy nem nyakig részvéttel (én legalábbis nem érzem, hogy benne lennék)és igen a ma élő embernek szüksége van közösségekre ha már a barátokra ritkán számíthat.

Válasz

Először fel kellene nyitni azoknak az embereknek a szemét, akik még nem tudják azt, hogy tőlük függ minden. Ha az ember felfogása változik, akkor a világ is vele változik. Csak tőlünk függ, hogy melyik irányba történik a változás.
Én úgy gondolom, hogy sok mindenen változtatnunk kellene.
A mennyiség helyett inkább a minőségre törekedni. Ez a táplálkozástól kezdve szinte mindenre cselekedetünkre ráhúzható, még az emberi kapcsolatokra is.
Az értékrendek is el vannak ferdítve. Sokan a belső emberi értékek helyett a külső értékeket tekintik fontosabbnak.
Észre kellene vennünk azt, ha a természetnek ártunk, akkor önmagunknak ártunk. Vagyis saját magunk alatt vágjuk a fát.
Én igyekszem tudatosan élni és mivel anya vagyok, elsősorban a gyerekeim nevelése a fontos, hogy ők is a jó irányba tartsanak.

Válasz

A bennem élő szeretetre fókuszálok. Megosztom azzal, aki erre nyitott. S tükörként találkozom azzal is, aki erre kevésbé nyitott, vagy elzárkózik ettől. Hogy Ő belenéz-e a tükörbe, vagy nem, az természetesen az Ő döntése. Mindenképpen társteremtők vagyunk. Szeretettel: Jaksa

Válasz