Részemről is így történik...
"Az egó félreáll, a Tudat megold,..."..megtörténik..
Kvantum-fizikai keretek között ezt Neumann János vette észre először.
Nobel díjat kapott volna érte, de ez a terület még nem szerepelt az értékelési
listán.
,

Előzmény

Válasz

A Tudatos Teremtés Iskolája c. videóban egy picinykét keveri .... amiről beszél, az játék a betükkel....vagy a gondolatokkal. A tudatos teremtésnél nincs akarat ott önmegadás van .
Az ego félreáll, a Tudat megold.

Előzmény

Válasz

Gondolati teremtésre .....Avatara ismerteti a választ a You Tube-n.
Ráadásul egy magyar valódi MESTER nő.

Előzmény

Válasz

Teremteni gondolat nélkül...? Esetleg, Tudatunk által, emberi lényünk legmélyebb bugyrában...ott ahol a madár sem jár...az üveghegyen is túl.:))
Lehet így is meg úgy is, kinek hogy tetszik és mit tud kihozni belőle.

Előzmény

Válasz

Nem a gondolkozás?...akkor vajon mi?

Előzmény

Válasz

18 évvel ezelőtt a nővérem parányi kislányával játszva, én is vágyakozni kezdtem egy gyermek után. Elképzeltem milyen legyen, külső-belső tulajdonságaiban. A sors pár hónap múlva összehozott egy hasonló karakterű emberrel, és ebből a kapcsolatból született meg az első gyermekem, aki teljesen olyan lett, mint amilyet szerettem volna. De egy híd építéséhez is tervezni, gondolkozni kell, nem lehet csak úgy durr bele csinálni, és mégis milyen hasznos, hogy összeköti az embereket egymással, és létrejöhetnek olyan kapcsolatok is, melyek a híd nélkül nem jöttek volna létre. És miért baj az, ha nem teljesen olyan lesz a híd, mint amilyennek először eltervezik. Mert időközben más szempontok, és természeti viszonyok alakítgatják, és tökéletesítik a tervet, de nem a boldogság a cél. A boldogság az út, amely a cél megvalósulásáig vezet.

Előzmény

Válasz

Érdekelne, hogy hány ember teremtett gondolatok által, pont úgy, pont azt, amit eltervezett?
Persze azt (is) elfogadom, hogy kemény küzdelem árán megvan az áhított ház, kocsi, stb., de amíg megszerzi boldog-e? Meddig elégíti ki? Vagy esetleg: annyi - megvan - mi van még, amit meg kell szerezni?
Ez boldogság? Vagy inkább küzdelem?
Ha gondolkodás által teremteni akar, a dualitás miatt, (mert nem jó az, ami éppen van) azonos intenzitásu ellenerőt is ébreszt.....

Válasz

Nem a gondolkodás miatt lettek boldogtalanok az emberek.

Előzmény

Válasz

Én a képzeletbeli világon azt értettem, hogy mindannyiunk egy saját tükrön keresztül látja a dolgokat. A tükör eltorzítja a valóságot, minden egyes ember esetében. Mert amit látunk természetünkből fakadóan hasonlítjuk valamihez, amit már láttunk, vagy megéltünk, és így előítéleteket szövünk. Mert a pillanatnyi hangulatunk is befolyásolja látószögünket, meg még megannyi más dolog. Minden, amit észlelünk, és látunk, önmagunk kivetülése. Ez a saját képzeletbeli világunk, egyfajta csapda. De nem muszáj, hogy így legyen. Ha mindenfajta ítélet nélkül tiszta fejjel tekintesz a világra, meg fogod látni azt önmagadon keresztül.

Előzmény

Válasz

:) ez nem így van
a gondolattal teremtünk. Hogyan teremtesz gondolat nélkül? Elképzelsz valamit, szinte látod a jövőben, és létre szeretnéd hozni. Eltervezed, megvalósítod. Odamész hozzá, megszólítod. Nem spontán. Meglátod, és terved van vele. A jövőben. A múlt tapasztalataira alapozol, amikor beszélsz vele, mert nem akarod megismételni a hibákat, melyeket már elkövettél. A múltban. Igazából semmi baj a múlttal, és a jövővel, csak egyiket sem szabad túlzásba vinni. Az a legoptimálisabb, ha egyszerre vagy jelen a jelenben, a múltban és a jövőben egyaránt. És nem az a lényeg, hogy melyik időben vagyunk, hanem, hogy jelen legyünk, hogy ott legyünk, és átéljük.

Előzmény

Válasz

Jelenlét,Tudat, Önvaló, Isten, Móricka, Nirvána .....stb. -elnevezés szavak ugyanarra a végső dologra utalnak. Meditáció végeztével a megvilágosodott mester a duál világába visszatérve, például- előadást tart-, szabadon , nyomdakészen beszél.
Lásd.-Virág-városi jógi, -Soma Mamagésa,- A.J. Christian. Osho, E Tolle....
Vezető politikusaink papírról olvasva, dadogva olvasnak fel ,mondatonként május
elsejét idéző mondatokat. Már két mondat sok a memóriájának.

Előzmény

Válasz

Ha gondolkozunk, akkor nem vagyunk a Jelenben, gondolataink vagy a múltba visznek vissza, vagy a jövőbe repítenek. Ha nincs gondolat, akkor Jelenlét van! Teremteni pedig a Jelenben lehet, ott ahol nincs gondolat. Hűha! Paradoxnak tűnik? Talán. Viszont a Jelenlétben ott van a Tudat, a legbelső tiszta emberi lény. És ez a tudatos teremtés lényege.

Válasz

...úgy biza:))

Előzmény

Válasz

Írod:-"...vagy Jelen vagyunk vagy gondolkodunk , a kettő egyszerre nem fér meg."
Ez így igaz. Amikor a szobámban meditálok , kizárom 100%-arányban a külvilágot. Nem kell azonosítanom semmit. Nincs zavaró tényező. Életemet nem veszélyezteti semmi. ---Amikor sétálok a Városligetben meditatív állapotban vagy szemlélődöm a tó parton ülve 30-40% a Jelenlét..60-70 % a tudatosság. Az arány váltakozik.
A külvilág objektumait érzékelem, bennem vannak, mozognak. Magam statikus állapotként létezem. Csak a testem mozog. Az egóm vigyáz a formámra, mint eszköz az eszközre, nehogy konfrontálódjon valamivel, valakivel.A világ veszélyes hely. Élve haza juttat.
Esetenként ezért jutalmat kap.

Előzmény

Válasz

Természetesen semmi baj sincs a gondolkodással. Hiszen van. De nézzünk csak körül, hogy mit teremtettek a gondolkodó emberek a Földön.... ezt is, azt is... no és hány Boldog ember koptatja ezt a bolygót?
Ttovább megyek. Ha gondolkodunk, hol vagyunk? Vagy a múltban, vagy a jövőben, nem itt, és nem most. Mert vagy Jelen vagyunk, vagy gondolkodunk, a kettő egyszerre nem fér meg.
Amikor jelen vagyunk, megéljük a pillanatot, ott nincs gondolat.
A JelenLét a (Tudat) mi vagyunk, az elme, a gondolkodás nem.
Persze nem kell dönteni. Azt éljük ami van... vagy ahogy valaki egyszer mondta: azzal főzünk, ami van...

Válasz

írod:"-semmi értelme egy képzeletbeli világot húznom magam köré".
Éppen ellenkezőleg. Ez tart életben. Ez alapvető feltétele a társadalomban való
élésnek. Csak nem szabad elfeledkezni róla, hogy ez csak képzelődés, álom.
Sok milliárd ember valóságosnak hiszi a világot. E ponton van tévedésben. Hét milliárd ember is csak gondolat. A tér, idő,- elme is -, csak az álom egyik szereplője, kreációja.

Előzmény

Válasz

Írjátok, hogy rossz gondolat, jó gondolat. De igazából nincs különbség, nincs jó, vagy rossz. Csak gondolat. A kérdés inkább az, hogy mit kezdesz a gondolatokkal. Választhatod azt, hogy nagy figyelmet szentelsz egy gondolatnak, és még hetekig rágódsz rajta, vagy éppen azért erősíted fel, mert tiltani akarod magadtól, hiszen rossz. De másképpen is lehet. Én inkább megélem a gondolataimat. A kellemes gondolatok minden másodpercét kiélvezem, a kellemetleneket pedig egyszerűen csak megélem, úgy hogy közben tudom mi történik. Aztán elengedem mindkettőt. Nem őrizgetem. Például jön egy kellemetlen gondolat, amire semmiképp sem szeretnék gondolni. Nahát. Jött, és már el is illant. Történt valami? Nem. Valaki a fülembe ordibál, és rám zúdítja a hibáimat. Valóban igaza van. Tudok változtatni? Nem? Eléggé nehéz napja lehetett a sértegetőnek, minden aggódásával meg kell küzdenie percről-percre. Hiszen már nem is kiabál. Ennyi volt. Felidegesítem magam, mert ember vagyok, és nem tökéletes lény. Kiabálok. Egy perc és vége. A lényeg, hogy bocsánatot kérjek azoktól, akiket megbántottam.
És nem rágódok folyton-folyvást ugyanazon a dolgon, mert az univerzum hatalmas, én csak egy porszem vagyok, és semmi értelme egy képzeletbeli világot húznom magam köré. Inkább csak élvezem, ami van, a pillanatot. Ameddig lehet.

Válasz

A gondolat teremtő ereje valóban létezik. Nem kell kényszerítenünk magunkat a jó gondolatokra, akinek helyén van a szíve, úgyis érzi, mi a helyes. Valahol itt kapcsolódik a lélek a gondolatvilághoz. Ha a haragot nem haraggal reagálod le, elfogadod, hogy másokat a világ gorombává tett, előbb-utóbb csupán a jelenléteddel is hatással leszel rájuk, és képesek megváltozni.

Válasz

Érdekes dolog. Miért gondoljuk azt, hogy ami létezik, ami van, amire képesek vagyunk az nem jó. Édes a cukor, jajj, de hízlal, mondj le róla. A só ízt ad az ételünknek. Óóó, hisz egészségtelen, ne sózz! Mérgezzük magunkat megannyi vegyszerrel, mégis, amiről úgy érezzük természetes, azt tiltani akarják mások, és mi hiszünk nekik. Már nem egészséges a tej sem, pedig gyermekkoromban még az volt. A létezés, érzékelés, és gondolatok. Ezek is, annyira természetesek. De ne gondolkozz! Meditálj! Minden gondolat káros!
... de miért?
... akkor miért vagyunk képesek rá?
... miért jó az nekünk, ha sosem vagyunk elégedettek önmagunkkal, ha mindig csak bíráljuk magunkat. Ugye nem gondolja senki, hogy még azért is szégyenkeznie kell, mert nem remete életet él, és nem csak meditál, hanem gondolkozik is?

Válasz

A gondolatok és az érzések rajtunk keresztül ömlenek ebbe a világba.
És hogy hová lesznek? Miután azonosulunk velük, és elég intenzíven pörgetjük magunkban őket, anyaggá lesznek.
Ha akarjuk, ha nem...
Erre mondta valaki mély bölcsességgel, hogy az ember a vak teremtő...
Mert ebben nincs tudatosság.
Nekünk nem ez a dolgunk most, hanem hogy tudatosságot hozzunk a Földre. Hogy
Tudatot hozzunk ebbe a világba. Úgy, hogy jelen vagyunk abban, amit éppen teszünk.
Hogy befogadjuk a világot, de nem veszünk el benne, mert tudunk magunkról....

Előzmény

Válasz

írod-"Ha már megjelent a gondolat, hová távolítod el?"
-Sehová. Az -én-, az egó-, ezt nem tudja lokalizálni a tér egy bizonyos pontjára.
Ez nincs hatalmában. Erre csak előkészületet tehet tér-időben a duál világában.
Magától enyészik el. A Másik Oldalról, az Önvaló irányából történik az átlépés.
Konkrétan, hogy megy végbe az :---rejtély. AZ IS MARAD. Se -E.Tolle ,se -Osho se ötezer mester tízezer évig visszamenve az időben ezt nem tudja.
15 éve a CERN kutatói előtt is rejtély.

Előzmény

Válasz

írod:-.."ha nem figyelsz ,elakad a gondolat..."
Épp ellenkezőleg. Egyedül figyelem koncentrálással lehet csak száműzni a gondolatot.
De ez a figyelés NEM biológiai természetű. A kezdete igen, de utána már
túlmegy a biológiai határvonalon. A gondolatok száműzetése, elenyészése megszűntével, ugyanezen a határvonalon a gondolatok visszatérnek és visszarendeződik minden. A hétköznapi élet új, kiegészült nézőpontból folyik tovább.

Előzmény

Válasz

Ha már megjelet a gondolat, hová távolíítod el? A kukába? Ha megjelent, és tudatos vagy, akkor átfolyik, ha nem figyelsz elakad, és akkor van min rugózni...
Nem a meditációról beszéltem, és nem is a jelenlétől, ahol csak rácsodálkozol az
Életre, gondolatok nélkül...

Előzmény

Válasz

írod.-" gondolatokat, érzéseket nem lehet eltávolítani."
Éppen ellenkezőleg. Erre szolgál a meditációs gyakorlat.
Évezredek óta birtokában van ennek egy nagyon-nagyon szűk réteg.
Az ego is csak egy szűk gyűjtőfogalom a tágabb elmén belül.
Ismerni kell, hogy mire vonatkozik a gyűjtés.
Konkrétabban:- az egót alkotó gondolatok, milyen igazságokat hordoznak.

Előzmény

Válasz

Ez is csak egy gondolathalmaz.... :)
A gondolatokat, érzéseket nem lehet eltávolítani,
azok jönnek-mennek. Figyelni kell, az ego beavatkozása
nélkül.
A "szellemvilág törvényei" meg azokra hatnak, akik
azonosulnak ezzel a hitrendszerrel... is.....
Uff.... :)

Válasz