Raszta raszta üzente 8 éve
Molnár Katalin üzente 8 éve
Raszta raszta üzente 8 éve
Szilágyi Mihály üzente 8 éve
Végh Attila üzente 8 éve
Jakobicz Imre üzente 8 éve
Sziasztok,
Szokásainkat magunk alakítottuk ki, még akkor is, ha külső körülmények hatására tettünk így... mi fogadtuk el meghatározónak a külső körülményeket.
Ha ezt el tudjuk fogadni, akkor már szinte elkerülhetetlen a következtetés: nekünk magunknak áll egyedül a hatalmunkban változtatni szokásainkon...
A félelem helyett válaszhatjuk az örömöt, a békét, s a szeretetet... akár minden külső körülmény ellenére is... csak akarnunk kell, s a mi világunk törvényszerűen követi a mi változásunkat... egyszerűen nem történthet másképpen... Barátsággal, szeretettel, Imo
Molnár Katalin üzente 8 éve
És mi ebben a legfurcsább? Két héttel ezelőtt elkezdtem dolgozni egy gyárban. Ez elég furcsán hangozhat most, mert nem ezért tanultam annyi iskolában, de rettenetes késztetést éreztem az iránt, hogy visszatérjek a kezdetekhez. Valami megoldatlan maradt akkor 17 évvel ezelőtt. Valahol belül tudtam, hogy már egy éve azért nem sikerül egyetlen állásinterjú sem, mert nekem vissza kell térnem oda. Szóval a furcsa az, hogy annak ellenére hogy kritikus szemmel tekintek másokra a két hét alatt rengeteg barátságot kötöttem. A belső kisugárzásom már nem kritikus. :)
Molnár Katalin üzente 8 éve
Tudod, én úgy érzem, mintha visszafelé mennék. Volt, hogy azt hittem, és úgy éreztem, hogy ugyanolyan vagyok, és ugyanannyit érek, mint mások. Most pedig azt veszem észre magamon, hogy míg én mindenben megtalálom a humort és az örömöt, addig mások egészen másképp látnak mindent. Úgy érzem, más vagyok, hogy több vagyok, pedig ez egyáltalán nem igaz, és rettentően zavar ez az ellentmondás. Már egy jó ideje csak a szépséget vettem észre mindenben, most pedig kritizálok, elítélek, nem vagyok önmagam. Az utat valóban nem látom, merre is kellene haladnom, mert nem is haladok, csupán annyira szerettem volna olyan lenni, mint mások, hogy olyan lettem, de mégsem. Nem tudom, hogyan tovább.
Végh Attila üzente 8 éve
Winkler József üzente 8 éve
"Oj korban éltem én a földön, mikor az ember úgy elaljasult.."minden rossz forrása az alacsony tudatszintünk . Vajon ki képes tükröt tartani magának, és végre lélekben felemelkedni az anyagi valóságból, az erő és az erény szférái felé. ( vajon ki a hazugabb ember,..aki hazudik, vagy akinek nem lehet megmondani az igazat.)
Raszta raszta üzente 8 éve
Katalin
azért nem tudsz mozdulni mert nincs hozzá elég erőd. nem látod pontosan merre kellene mozdulni és így nincs meg benned a kellő erő, a kellő energia a mozduláshoz. ez, az energia feszültséggel teli mozdulatlansága. a látható energia mozdulatlanságában a feszültségből táplálékká válik.
ahogy a tudatunk tágul, ahogy időről időre megszabadulunk hamis képzeteinktől magunkról és másokról, úgy tisztul meg látásunk. olyan felismerésekre teszünk szert, olyan dolgokat veszünk észre, melyeket korábban nem voltunk képesek látni. Egyszerűen nem akartunk látni. Magunkról és másokról alkotott hamis képzeteink szemüvegén keresztül szemléltük magunkat, másokat és az egész világot történéseivel együtt.
Szilágyi Mihály üzente 8 éve
Végh Attila üzente 8 éve
Szilágyi Mihály üzente 8 éve
Végh Attila üzente 8 éve
Szilágyi Mihály üzente 8 éve
Végh Attila üzente 8 éve
Mátis Éva üzente 8 éve
A társadalom kultúráját többek között az embercsoportok szokásaival, hagyományaival mérik.
Szűkebben vannak jó és rossz szokásaink. Az emberiség a kezdetektől biztonságra törekszik. A csecsemők első reflexei között a megkapaszkodást tartják a legalapvetőbbnek, amely a biztonság érzését adja.
Az őseink barlangokbn kerestek biztonságot, az időjárás viszontagsági között, és a veszélyek elháritására. Ilyen megközelítésben a megszokásból eredő boldogtalanság egy oximoron.
Végh Attila üzente 8 éve
Mátis Éva üzente 8 éve
Winkler József üzente 9 éve
Amikor belső egyensúly nélkül vagy, nem vagy harmóniában önmagaddal. Így szeretetet sem tudsz adni, kapni, és boldog sem lehetsz. Változtatnod kell tehát, ..és azt javaslom a gondolatok, érzések tisztába tételével kezd, aztán az élted is meg fog változni. Ebben segít az OK-OKOZAT törvénye is.
Mátis Éva üzente 9 éve
A jézusi tanítás metaforája a keskeny és a széles útról szól. "...
Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak akik azon járnak.
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt."( Máté; 7:3-14 )
Mátis Éva üzente 9 éve
Jézus valóban azt mondta, hogy "Én vagyok az út,az igazság és az élet", amely egy gyönyörű metafora.
Én nem őt idéztem, csak egy közmondást, aminek a valóságértéke kb 5o százalék lehet, és helyesebb lett volna kérdőjelet tenni a "..." helyet. Ugyan úgy "a szokás hatalma" amelyről a cikk szól, nem feltétlenül úgy dolgozik, mint ahogy írója elképzeli...
Végh Attila üzente 9 éve
Molnár Katalin üzente 9 éve
Ha készen állok a változásra megosztom veletek. Valóban az elme az, ami visszahúz, mert az az út ködbe burkolózik, és nem láthat bele. Csak a szívem és lelkem érzi azt, hogy ott a helyem, és nem itt, ahol egy szerepet játszok meghatározott szabályok alapján. Ahol mindenki ugyanazt a játékot játssza, és biztonságot nyújt a kiszámíthatóság, az ismétlődés, a rutin, ahol a többség azért fogad be, mert te is ugyanúgy cselekszel, mint ők.
Mátis Éva üzente 9 éve
Úgy gondolom, hogy a hangsúly nem az úton van, hanem az utazáson, és méginkább az utazón. (Járt utat a járatlanért...)
Raszta raszta üzente 9 éve
Raszta raszta üzente 9 éve
Végh Attila üzente 9 éve
Végh Attila üzente 9 éve
Steve Jobs mondta: "Túl rövid az élet ahhoz, hogy mások életét éljük."
és ez így igaz...szerintem nem csak rövid de fárasztó is mások életét élni...:-)
A mások életét élés elsőre könnyűnek tűnik, mert itt mindent (ami befolyásolja az életünket) készen kap az ember, a genetikát, a viselkedésmintát, a mástól kapott értékrendet, a belénk nevelt filozófiát, mind ott van bennünk, úgy, hogy semmit sem kell érte tenni, csak vinni tovább, cipelni a hátunkon.
Persze ez adhat örömöt is meg bánatot is!
De viszont hagyni, hogy megszülessen bennünk a valódi önvalónk ez jóval nehezebbnek tűnik. A legtöbb ember ezt nem meri felvállalni. Ezt az utat nekünk kell megtalálni, kitaposni...ez a mi saját utunk! itt bizony el kell hagyni a kívülről kapott "útravalót" és csak a saját "elemózsiánkra" vagyunk korlátozva...(de jó!)
Most két lehetőségről beszéltem...mind a kettő egy választási lehetőség. Én anno az utóbbi mellett döntöttem, a saját utam járom, ebben hiszek, ez vagyok.:)
Úgy van Katalin ahogy mondod: amíg az egész lényem nem akarja a változást, hiába az erőlködés. Nem is kell erőltetni a dolgot...majd magától egyszer úgyis megszületik a vágy!
Az élet folyamatosan választás elé állítja az embert...és az ember mindig dönt!:))
Ja és, hogy milyen áron? - Ne feledjük csak az elme szab árat...a lélek sosem!
Szerintem az elbizonytalanodás a lehető legjobb állapot! Ez hozza meg a kellő változást. Ez egy köztes állapot. Sokat rejt magába. Hátrafelé van a biztos boldogtalanság, előre pedig a bizonytalan jövő...
...és az ember választ...mindig választ...
:)))
Raszta raszta üzente 9 éve
Hirtelen, amikor megértjük Buddha zenjét,
A hat tökéletesség és a tízezer gyakorlás azonnal tökéletesen beteljesül a testünkben.
Zen hamisítványok
A szatoriról az embernek egy bűvésztrükk jut az eszébe, vagy egy lámpa, amely felgyullad a tudatban. Mindenképpen olyan benyomásunk támad, hogy valami megváltozott. Ezért olyan fontos mélyen felfogni ezt a mondatot: „Hirtelen, amikor megértjük Buddha zenjét1.”
Az eltorzított gyakorlás aberrációkhoz vezet, az üzleti életben ugyanúgy, mint Buddha útján. Még a zazen gyakorlása is pokolivá vagy mohóvá válhat. Fel kell tudni ismerni a meghamisított gyakorlást, hogy megragadhassuk az igazi zent, Buddha zenjét.
Úgy tűnik, hogy amikor körbemegyek a dódzsóban a bottal2 a kezemben, és elhaladok a „felhők és víz”3 sora mögött, jeges borzongás fut végig a hátizmokon, mintha egy kígyó volnék. A testtartások rögtön kiegyenesednek, de amint a vész eltávolodik, ismét elernyednek. Akkor is jól oda kell vágnom, amikor valaki elalszik, de aztán minden kezdődik elölről! Hát ezt nevezem én „a pokol zenjének”. Ha a zazen ilyen nehéz, miért jönnek ezek a fickók szerzetesnek? Nem értem.
Ha valaki azért gyakorolja a zazent, hogy meggyógyuljon valamilyen betegségből, azt kevésbé találom aberráltnak. Egy szerzetes mesélte nekem a minap, hogy a zazennek hála kigyógyult a beriberi betegségből. Két vagy három hónap alatt, tette hozzá. Azt nem tudom, hogy az egészségét visszanyerte-e, de szép, nagyon méltóságteljes testtartást ért el. Azt mondják, az ember akkor lesz beteg, ha nincs semmi dolga, ez tehát jó alkalom, hogy zazent gyakoroljunk, és hogy egy füst alatt kikezeljük a gyomorfájásunkat, lévén hogy szobafogságra vagyunk kárhoztatva, és nem tudunk engedni a kísértésnek, hogy titokban rágcsáljunk, vagy túl sokat együnk, ami gyakran vezet gyomorfájáshoz. Másfelől az embernek nincs ideje, hogy haszontalan gondolatoknak adja át magát, amikor a bot ott csapkod körülötte, így a tudat, megszabadulva minden egyéb foglalatosságtól, nem fog másfelé kalandozni. Hogy a zazen biztos terápia a lelki bajokra, feltéve, hogy azok nem súlyosak, arról meg vagyok győződve, de a zazen célja nem az, hogy a beteg testet gyógyítgassuk. Igazán nincs időnk arra, hogy a kis bajainknak szenteljük.
Régebben egyszer furunkulusok nőttek a fenekemen, egyszerre kettő is. Akkoriban igen elfoglalt voltam, mert két szessint4 vezettem, egyet otthon, egyet pedig kint, és nem volt időm orvost hívni. Nagyon fájdalmas volt ülve maradni, és amikor a fájdalom már elviselhetetlenné vált, akkor felálltam és járkáltam a dódzsóban. Természetemnél fogva teljes erőből szoktam a kjószakut adni, és már azzal, hogy körbesétálok, olyan feszültséget váltok ki, amitől azonnal kiegyenesednek a hátak. Azt mondtam hát magamban séta közben, hogy hála a furunkulusaimnak, végtelen érdemekre tettem szert! Volt ugyan egy kenőcsöm, de mivel állandóan mozognom kellett, nem használtam, hanem hagytam a dolgokat a maguk útján menni. Úgy múlt el, hogy észre sem vettem.
A zazen tehát nagy hatású gyógymód lenne a furunkulusok ellen? Régen Szókó zendzsinek, a nagy bölcsnek lépfenéje volt, és amikor megmondták neki, hogy életveszélyben van, azt felelte, hogy akkor mindenképpen folytatnia kell a zazen gyakorlást. Így is tett — még nagyobb lelkesedéssel —, és meggyógyult, azt mondják. Manapság, amikor az életünk veszélybe kerül, azt gondoljuk, hogy abba kell hagyni a zazen gyakorlást. A régiek pont fordítva, tudták, hogy a kelés gyakorlás közben magától kinyílik, a genny kiürül belőle, és meggyógyul. Röviden, ha a zazent szenvedésként éled át, mert a kjószakuval ütéseket kapsz, akkor a pokoli5 zazent gyakorolod.
Ezután következik a mohó6 zen. Az ember mindig vágyik valamire, mint egy kiéhezett lélek, és amint egy vágya teljesült, mindjárt jön a következő: „Hogy szeretném ezt a ruhát! Hogy szeretném ezeket a szépítőszereket!” — mondják a nők, a férfiak meg: „Bárcsak annyit keresnék, mint ő!” A mohó lelkek között ugyancsak keveseket gyötör a kielégíthetetlen vágy, hogy zazent gyakoroljanak, de olyanok persze biztosan vannak, akik vágynak a szatorira. A vége az, hogy mindent akarunk, ami jó, ami szép, és mohón vágyunk rá, hogy birtokoljuk azt a tárgyat. Éhséget érzünk a tárgy iránt. Egy mohó tudat, amely azért gyakorolja a zazent, hogy elérje a szatorit, nem sokat ér. Miután elérte, elveszti a fejét egy nő miatt, és még maga a szatori szó is füstté válik, mint egy szál cigaretta. Egyébként a mohó tudat sohasem nyer kielégülést, amint elér valamit, elveszti érdeklődését. Amikor megszerezte a pénzt, a hatalom kell neki, amikor megszerezte a hatalmat, a dicsőség kell neki.
A következő az állati7 zen. Ez különösen ostoba dolog. Ilyenkor az embert semmi sem érdekli, csak a szex és az ennivaló. Ezt a biológusok ismerik a legjobban, ez a kutatásuk tárgya, mivel az emberi faj túlélése a szexen és a táplálékon alapul. Tegyük hozzá ez utóbbiakhoz azokat, akik folyton alszanak zazen közben. A Lótusz szútra mondja: „Csak a vizet és a füvet ismerik, a többi nem érdekli őket.” Zazen közben azon jár az eszük, hogy hamarosan süteményt ehetnek, vagy hogy milyen zöldség lesz ma este és hogyan lesz a rizs elkészítve. Csak az evésre gondolnak, és ha egy perc szabadidőhöz jutnak, lefekszenek aludni, függetlenül attól, hogy mi történik körülöttük.
Ezután jön a dühös zen8. Ez a versengés zenje. Az ember gyorsabb akar lenni, mint a többiek, meg akarja nyerni a szatori-bajnokságot. Az ilyeneknél semmi más nincs, csak a vágy, hogy erősebbek legyenek, mint a többiek.
Az emberi9 zen képviselői szintén furcsa lények. Kellemes megjelenésük van. Egyesek választékot viselnek a hajukban, mások szakállt növesztenek, városias ruhájuk fölött viselik a kimonójukat, és kövér cseppeket izzadnak tőle. Szeretik a pénzt, és függenek tőle. A pénzzel való flörtölésen és szerelmen kívül furcsa babonáik is vannak.
A mennyei10 zen az eksztázisé. Az ember szereti a zazent. Jól érzi magát ülve, mozdulatlanul, boldogan.
Mindeddig, még zazen gyakorlás közben is, a halandók hétköznapi világában voltunk. Az élet kerekét a hat úton, vagyis a hatféle létállapot között forgattuk, mintha egy körforgalomban gyakorolnánk a zazent, amiből sohasem jutunk ki. Annak, hogy a zazen testhelyzetet arra használjuk, hogy a haránkat erősítsük, megtaláljuk az eksztázist, sokáig éljünk vagy egészségesen táplálkozzunk, semmi közük a mi célunkhoz, és még beszélni sem érdemes róluk. Azóta, hogy Buddha tanított, a gyakorlásban kilencvenhatféle hibát jegyeztek fel, és ez sok dologra kiterjedt.
Most lépjünk be Buddha tanításának világába. Legalul találjuk a sómon11 zent, és a fölött az engaku12 zent. Itt olyan emberekkel van dolgunk, akik fognak egy egy köbméteres dobozt, és miután telepréselték buddhista tudománnyal, azt mondják: „Íme, ez Buddha törvénye, egy köbmétert tesz ki!” Tegyük ezt a dobozt rögtön a csomagmegőrzőbe, és induljunk a csúcs felé, hogy felfedezhessük a bódhiszattva13 széles horizontját. Ezen a szinten két út van, egy alacsonyabbrendű, a hínajána14, és egy magasabbrendű, a mahájána.
A hatféle út vagy létállapot és az Út két külön dolog, de a sómon és az engaku zen az Úthoz tartozik. Ez utóbbi gyakorlói belemerülnek Buddha tanításaiba, de még hétköznapi emberek maradnak. Amikor bódhiszattvákká válnak, rangot kapnak a szentek között, mert kiszabadultak a hétköznapi emberek erődjéből.
Elsoroltam az összes hibás zent, hogy világosan fel tudd ismerni Buddha zenjét. Attól kezdve, hogy ezt megérted, az összes többi eltűnik. A pokoli, a mohó, az állatias, a dühös, az emberi, a mennyei, még a sómon és az engaku is, mindezek a tudatállapotok nem léteznek többé. Amikor a zazen erős, hirtelen, egy csapásra megvalósítjuk Buddha zenjét. Másképpen mondva, megértjük, hogy buddhák vagyunk.
KODO SZAVAKI -SODOKA
Molnár Katalin üzente 9 éve
Nem is tudom. Mi is a választás lehetősége. Ahhoz, hogy választhassak, az egész lényemnek akarnia kell a változást. Ha ez nem így van, hiába erőlködöm, nem jutok egyről a kettőre.
Eddig azt hittem a legtöbbször a jelenben élek, ha kell elfogadok, mosolygok, és tovább lépek. Most már csupán a konfliktuskerülő énemet látom, egész gyermekkoromba visszanyúlóan, ahogyan alkalmazkodtam a helyzethez, és apám példáját követve olyan típusú párt választottam magamnak, hogy tovább örökítsem a beidegződéseket. Látom, hogy ez így nem jó, de mintha meg lennék kötözve, nem tudok mozdulni ebből az állapotból.
Elbizonytalanodtam.
Végh Attila üzente 9 éve
Szívesen Katalin! :)))
Az írás ugyanúgy szól nekem is (és másnak is) ,úgy gondolom sok mindenre rávilágít, segít megérteni az ok-okozat törvényét.
A múltunk mindnyájunkat követ,szorosan itt van a hátunk mögött és bizony hatást gyakorol az emberi lényünkre, befolyásolja mindennapjainkat.
A Jelen megélése által ez a hatás eltűnik de általában újból visszatér, azért, hogy tanuljunk belőle. Azért, hogy megtanuljuk lebontani a múlt által ránk rakódott korlátainkat. Ez is lehet a szabadság megélésének egy formája.
De az sem baj, ha az ember úgy dönt, hogy azonosul a múltjával és megengedi, hogy minden cselekedete csupán a múlt megtapasztalásából táplálkozzon. Ez általában a legtöbb embernél így szokott lenni, bár szerintem egyszer mindenki ráébred, hogy a múlt csupán egy teher, amit feleslegesen cipel a hátán...és ekkor változtatni próbál.
Talán már te is rájöttél erre és inkább a szabadsághoz vezető (rögösebb) utat választod...ahogy ezt én is teszem!
Az a jó az egészben, hogy van választásunk... felelősségteljesen dönthetünk életünk felett! :)
Molnár Katalin üzente 9 éve