Mátis Éva üzente 9 éve

Csend: énekelni magadban...
Csend: nem a hang hiánya...
(R.S.)

Válasz

Szilágyi Mihály üzente 9 éve

Köszönöm. Részemről hasznos...

Válasz

Mátis Éva üzente 9 éve

SPIRA!!! Kétszer is elírtam! Bocsánat...

Válasz

Mátis Éva üzente 9 éve

Spiro idézete helyett egy másik mester szavait idézném, ami szintén nyers fordítás :
"Csak egy spontán belső csend az, amelyben megnyilhatunk valódi természtünkre; Tiszta tudatossag vagyok!"(Calvin Jean Klein)

Válasz

Mátis Éva üzente 9 éve

Rupert Spirot hallgatni élmény!!!
Sz. I. szándékát és üzenetét értem, de nem tetszettek a metafórái. Nagyjából ezt próbáltam megírni.

Válasz

Mátis Éva üzente 9 éve

"Elmélkedés ami vagyunk, nem amit teszünk - az az elkülönült énünk, amit csinálunk - az nem vagyunk. " Ez aztán eléggé nyers fordítás, érződik rajta, hogy a kontextusból kiszakadt.

Válasz

Szilágyi Mihály üzente 9 éve

Kedves Mévike!
Magyarra, hogy fordítod Rupert Spira idézetét:
"Meditation is what we are,
not what we do,
the separate self is what we do,
not what we are."

Válasz

Mátis Éva üzente 9 éve

Szénatomok a kristályrácson ülve lehetnek eltérőek is a fénylő, ragyogó gyémánttól, pl grafit vagy szén....

Válasz

Mátis Éva üzente 9 éve

A CSEND VILÁGA köztudottan Cousteau kapitány híres filmsorozatát jelenti
millió néző számára, és ugyanezen címen megjelent könyv copyrightja is a
a Cousteau családé.

Válasz

Mátis Éva üzente 9 éve

folyt.
Termőleveleik tobozt alkotnak, a fenyőmag nemcsak az erdő madarainak, kis állatainak táplálék, de finom falat az embernek is megpirítva, salátára szórva.
Egy pillanatra álljunk meg ennél a szónál - FENYŐMAG - fény és mag!!! Legősibb magyar szavaink egyike!!!

Válasz

Mátis Éva üzente 9 éve

A fenyőfák Földünk leghatalmasabb egyben legidősebb élőlényei. Van közöttük néhány, amely ötezer évnél is régebben él. Az igaz, hogy többségük tűlevelű, de ezek a levelek általában nem egyszerre hullanak le, hanem több évig a fán maradnak, és folyamatosan cserélődnek. Ezért is hívjuk fenyőinket örökzöldnek.

Válasz

Mátis Éva üzente 9 éve

Az út, mely szóba fogható,
nem az öröktől-való,
a szó, mely rája mondható,
nem az örök szó.
Ha neve nincs, ég s föld alapja,
Ha neve van, minden dolgok anyja...
(Weöres S. fordítása, Az Út és Erény könyve, 1.)

Válasz

Szilágyi Mihály üzente 9 éve

..Az út szó megtévesztő, mert valójában nincs út, nincs távolság sem, amit
meg lehetne tenni.
Ez csak a nyelvi kényszer miatt van.
Az út helyett más szót választunk, ezzel ugyanez lesz a probléma.

Válasz

Végh Attila üzente 9 éve

...akkor nincs más út csak befelé...(!?):))

Válasz

Raszta raszta üzente 9 éve

mindenkit átver...mindenkinek mást mondd...

ne higggy neki...
ne higgy a buddhának...
nem tud semmit..
nyíltan..zárkózott..

:D

Válasz

Raszta raszta üzente 9 éve

Én mindennek a választása vagyok. És minden az én választásom.

középről ?? ))

Válasz

Raszta raszta üzente 9 éve

akkor nem

Válasz

Raszta raszta üzente 9 éve

peerszeee

Válasz

Végh Attila üzente 9 éve

...nekem azt mondta a harc fizetsége a fájdalmas és véres, csodálatos újjászületés...

Válasz

Molnár Katalin üzente 9 éve

:)

Minden a te választásod. Választhatod a szenvedést is, akár. :)))

Válasz

Molnár Katalin üzente 9 éve

?

Milyen nyomot?

Válasz

Molnár Katalin üzente 9 éve

Nem. Ez tényleg így volt.

:)))

Válasz

Raszta raszta üzente 9 éve

kipróbálhatom én is?

Válasz

Raszta raszta üzente 9 éve

ha találkozol vele szólj neki, hogy tartozik nekem és mihamarabb keressen meg...
bár szerintem tudja ő azt, de azért szólj neki ha látod...

a tartozást le kell róni, ha tetszik ha nem

a jóságot gyakorolni minden fajta elvárás nélkül...
csak gyakorolni...

gyakorolni....ennyi elég

Válasz

Végh Attila üzente 9 éve

hát pont ez az...:))

Válasz

Végh Attila üzente 9 éve

a Buddha fizesse meg a jóságod...:)

Válasz

Raszta raszta üzente 9 éve

ha nem hagy nyomot akkor igen

Válasz

Raszta raszta üzente 9 éve

hazudtál, hazudni készülsz? vagy csak úgy fikáztál?

Válasz

Raszta raszta üzente 9 éve

a harc vége a harc vége.
a bővebb válaszok fizetősek))

Válasz

Raszta raszta üzente 9 éve

amíg hitünk képzeletünk tart, addig igen...amúgy meg addig se :D :D :D

Válasz

Raszta raszta üzente 9 éve

olvasni is az...érdekes :)

Válasz

Raszta raszta üzente 9 éve

pöpec

Válasz

Raszta raszta üzente 9 éve

:)

Válasz

Raszta raszta üzente 9 éve

nekem elég egy bika....egyenlőre..

aztán, meg ezzel együtt jöhet a többi

csak úgy mohón ahogy az energiáim engedik...

Válasz

Molnár Katalin üzente 9 éve

Valóban azok vagyunk, akiknek hisszük, képzeljük magunkat?

Válasz

Molnár Katalin üzente 9 éve

Amúgy az egón kívül a közvetlen környezetemben van valaki, aki folyton irányítani akar. Most vagyok azon a ponton, hogy tudom, látom, de nem harcolok, mert az valahogy nem válik be, hagyom, hogy megtörténjen ... tudatosan. Nagyon érdekes élmény megélni. Megpillantani egy teljesen más személyiség szemszögéből a világot.
:)

Válasz

Molnár Katalin üzente 9 éve

A harcban ellenfelek feszülnek egymásnak.

Már nem csendesítem az egóm. Tudja, mikor nincs rá szükségem. Amúgy pedig csak röhögök magamban, amikor próbálkozik, és ő is kiröhögi saját magát.

Egy szóval, jól érzem magamat. :)

Válasz

Molnár Katalin üzente 9 éve

én is :))))

Válasz

Végh Attila üzente 9 éve

:D

A harcról az jut az eszembe, hogy harcot szül és egyfajta megtisztulást hoz, a világ (talán mindig) általa újult meg...és ha egyszer nem megy máshogy(!?)...

Válasz

Végh Attila üzente 9 éve

...az emberi mohóság, mindig nagyobbat és nagyobbat akar...:D

Aki egy embert legyőz utána százat akar, ha százat is legyőz aztán már a tízezer kell és ha a tízezret is megidomította, utána következik, hogy mindenkit maga alá akar gyűrni...
Te kis kapzsi!!!:)))

Válasz

Raszta raszta üzente 9 éve

nem lovat,de
...bikát idomítok...

Válasz

Raszta raszta üzente 9 éve

még szép, hogy jó a példám..

betörni egy lovat...)
ugyan már...)

szólok...
van hangom..
szólok nektek...
fél útnál vagyok..
buddha vár..

Válasz

Raszta raszta üzente 9 éve

mi bajod a harccal? :D

miféle harccal!

az arccal!

vagy mással..

hagymással...

hagyma tojással..

büfögök...fingok..

hol a baj a világgal.. :))

Válasz

Raszta raszta üzente 9 éve

az orromat piszkálom...

Válasz

Végh Attila üzente 9 éve

Teljesen igaz, jó a példád...ma nem is nagyon lehet máshogy...a harc részese az életünknek sok ezredéves hagyományával. Szinte el sem tudjuk képzelni, hogy ezenkívül máshogy is ellehet érni valamit.

A mai világ érzi, hogy nem jól működik, változásért kiált és az emberek nem ismernek más módot csak az erő hangját, ahogy az idomár betöri a lovat, a ló alulmarad az idomár legyőzi (vagy legalábbis azt képzeli).

De mi van akkor ha az ember tényleg rendelkezik egy magasabb szintű teremtő erővel...akkor miért nem lehet erőszak nélkül eredményt elérni?
Talán a ló könnyen elviseli a legyőzést, de az ember az emberi egó már nem így működik, jóval rafkósabb és nem hagyja magát.

Viszont a Figyelem adta Jelen megélése, erőszak nélküli eszközt adhat az emberi kézbe. Úgy látom, ma egyre inkább szükségünk lesz ennek az elsajátítására.

Válasz

Molnár Katalin üzente 9 éve

:)

Én már nem harcolok.

Csak valahogyan, a nagy keresgélésben visszataláltam önmagamhoz, ... és végre megismertem, megértettem, és elfogadtam.

Válasz

Molnár Katalin üzente 9 éve

... és az vagy, amit cselekszel.

cselekszel?

:)

Válasz

Raszta raszta üzente 9 éve

barátot készítünk
magunkból....
remek barátot....

Válasz

Raszta raszta üzente 9 éve

legyőzni és megszelídíteni ugyan az a valami...

kell a harc is, mert van..nem lehet eldobni valamit ami van, mert olyan mint a bumeráng..ha olyat dobunk el ami van, mondván, hogy illúzió és mégsem az, akkkor úgyse vissza talál...))

sok út vezet a megvilágosodás felé....
sok út sokféle lépéssel kezdődik...
akár harccal akár harc nélkül...
nem szükségszerű hogy harcoljunk magunkkal, de az út elején bizony gyakran harccal indulunk...harcos vérrel...

később rájövünk, hogy a harc..a legyőzés ideje leáldozóban van...kezdünk túllépni rajta..szükséges volt, de mára meg meghaladtuk és már nincs szükség rá...megszelídülünk...de a harc része volt a megszelídítésnek...hozzá tartozik...mint egy vadló betörésénél...
nem is beszélve egy bika megszelídítéséről....)

mit gondolsz...ha találsz egy vadlovat...és még soha nem szelídítettél meg lovat, de fel akarsz ülni a hátára lovagolni egyet az erdőben, a mezőn vagy bárhol...akkor odamész mosolyogva és a meghajol előtted, majd felenged a hátára és önfeledten lovagolsz egyet?....semmi harc?....csak úgy simán felenged?....nagy szart))

azt se tudja ki vagy mit akarsz...és érzi, hogy meg akarod változtatni...biztos, hogy ellenkezni fog és harcolnod kell a lovaglás érdekében...ha lovagolni akarsz, igenis harcolnod kell...harcolnod kell addig, amíg a ló nem enged...amíg nem engedsz....meg kell ismerned a lovat...meg kell vizsgálnod...ki kell puhatolnod mit szeret mit nem szeret...mit bír mit nem bír....miképpen tudsz a közelébe férkőzni...hogyan tudod megszelídíteni...hogy felülhess a hátára...gondolhatod mennyire fog örülni neki, ha végre először felülsz...úgy le dob hogy azt se tudod hol vagy....mire magadhoz térsz talán újra eltűnt a ló...és kezdheted megint előröl...vagyis nem teljesen előröl...hiszen már van némi tapasztalatod...egyszer már ráültél és ledobott...újra meg kell keresned és rá kell ülnöd....mi ez ha nem harc?....a lónak is meg kell ismernie téged és neked is a lovat....a lónak előbb utóbb meg kell tanulnia hogy te vagy a gazda....meg kell tudnia mit akar a gazda....és meg kell tanulnia a gazda szerint cselekednie....de a gazdának is meg kell tanulnia a lovat...meg kell tanulnia a ló mozgását, értelmét, lényegét....és a lónak tudnia kell, hogy a gazda szándékai mik....be kell fogadnia....be kell fogadtatni vele az újat.....a jót....eleinte harc...majd ahogy a ló és az ember megismeri egymást.....elfogadják egymást.....megbarátkoznak végre....megszűnik a harc is közöttük...vannak még súrlódások, ellentétes indulások....és a harc szépen lassan megszűnik....a ló és az ember egyszerre megszelídül...nem lehet külön....előbb az ember majd a ló....egyszerre történik.....

később ha már megszelídítetted a lovadat.....értékes tapasztalatokkal segíthetsz másoknak teknikákban, módszerekben...de megszelídíteni mindenkinek a saját lovát kell....helyettem és helyetted senki sem szelídítheti meg a lovadat....segíteni azt lehet, de megszelídíteni mindenkinek magának kell....nem jön senki aki megkeresi és megszelídíti helyettünk a lovunkat....

elején a ló még ellenség volt....mára barát lett....ellenségből barát....
valójában legyőzzük az ellenséget....úgy....hogy....alapos és kitartó kemény munkával....

barátot készítünk
magunkból....
remek barátot....

-"Azt hiszem a zazenban is a mozdulatlan ülés, meditáció, csend, megfigyelés általi "megszelídítésen"van a hangsúly."
-egyáltalán nem erről van szó....valami teljesen másról....))
a szelídséget nem elmondani kell...csak gyakorolni azt...

a barátosságot nem elmondani kell....csak gyakorolni azt...
a szeretetről nem beszélni kel....csak gyakorolni azt....
ennyi épp elég..... azt hiszem...kicsit sok is.... ))

csak gyakorolni.....ennyi elég...

Válasz

Molnár Katalin üzente 9 éve

Nagyon tetszik, amit írtál. Hasonlóan gondolom én is. :)

Válasz

Végh Attila üzente 9 éve

Jó írásnak tűnik, alapvetően tetszik,
csak nem tudom miért is kell legyőzni az egót, nem vagyok benne biztos, hogy az egót csak úgy sip-sup el kell pusztítani...hisz gondoljunk csak bele, az egó nélkül nincs élet a földön, nélküle olyan magatehetetlenek vagyunk mint a csecsemők.

Valamikor én is a szerzőhöz hasonlóan közelítettem meg a kérdést. Ma inkább barátként kezelem az "ellenséget". Rájöttem, legyőzni úgy sem lehet (ahogy a cikk is utal rá) inkább barátként tekintek rá. Simán barátként és ugye egy igaz barátot akár kenyérre is lehet kenni. De egy olyant akit állandóan le akarok győzni, (ami eleve lehetetlen és értelmetlen dolog) az mindig keresztbe fog tenni nekem, nem fogja hagyni magát. Persze el lehet csendesíteni (ami nézetem szerint az egyik legjobb út), így bizonyos szituációkba kussolni is fog, inkább visszahúzódik, de már alig várja, hogy ő is győzhessen felettünk. Ez pedig értelmetlen harc! Kezdetét veszi az ok okozat láncolat...

Az ellenség ellenség marad ha ellenségként kezeljük, de ha barátként tekintünk rá, akkor könnyebb kompromisszumra jutni vele. Ebből a megközelítésből a legyőzés helyett inkább az irányítás látszik járhatóbb útnak.
Azt hiszem a zazenban is a mozdulatlan ülés, meditáció, csend, megfigyelés általi "megszelídítésen"van a hangsúly.

Válasz

Raszta raszta üzente 9 éve

Én is ültem vele 1x2x. Keveset beszélgettünk.

Válasz

Szilágyi Mihály üzente 9 éve

A szerzőt,-Szaladják Istvánt- személyesen is ismerem.
Az- Egy Csepp Szanghában- zazenben ültünk jónéhányszor.

Válasz