Szilágyi Mihály üzente 10 éve
Mátis Éva üzente 10 éve
Spiro idézete helyett egy másik mester szavait idézném, ami szintén nyers fordítás :
"Csak egy spontán belső csend az, amelyben megnyilhatunk valódi természtünkre; Tiszta tudatossag vagyok!"(Calvin Jean Klein)
Mátis Éva üzente 10 éve
Rupert Spirot hallgatni élmény!!!
Sz. I. szándékát és üzenetét értem, de nem tetszettek a metafórái. Nagyjából ezt próbáltam megírni.
Mátis Éva üzente 10 éve
Szilágyi Mihály üzente 10 éve
Kedves Mévike!
Magyarra, hogy fordítod Rupert Spira idézetét:
"Meditation is what we are,
not what we do,
the separate self is what we do,
not what we are."
Mátis Éva üzente 10 éve
Szénatomok a kristályrácson ülve lehetnek eltérőek is a fénylő, ragyogó gyémánttól, pl grafit vagy szén....
Mátis Éva üzente 10 éve
A CSEND VILÁGA köztudottan Cousteau kapitány híres filmsorozatát jelenti
millió néző számára, és ugyanezen címen megjelent könyv copyrightja is a
a Cousteau családé.
Mátis Éva üzente 10 éve
folyt.
Termőleveleik tobozt alkotnak, a fenyőmag nemcsak az erdő madarainak, kis állatainak táplálék, de finom falat az embernek is megpirítva, salátára szórva.
Egy pillanatra álljunk meg ennél a szónál - FENYŐMAG - fény és mag!!! Legősibb magyar szavaink egyike!!!
Mátis Éva üzente 10 éve
A fenyőfák Földünk leghatalmasabb egyben legidősebb élőlényei. Van közöttük néhány, amely ötezer évnél is régebben él. Az igaz, hogy többségük tűlevelű, de ezek a levelek általában nem egyszerre hullanak le, hanem több évig a fán maradnak, és folyamatosan cserélődnek. Ezért is hívjuk fenyőinket örökzöldnek.
Mátis Éva üzente 10 éve
Szilágyi Mihály üzente 10 éve
Végh Attila üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
Végh Attila üzente 10 éve
Molnár Katalin üzente 10 éve
Molnár Katalin üzente 10 éve
Molnár Katalin üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
Végh Attila üzente 10 éve
Végh Attila üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
Molnár Katalin üzente 10 éve
Molnár Katalin üzente 10 éve
Amúgy az egón kívül a közvetlen környezetemben van valaki, aki folyton irányítani akar. Most vagyok azon a ponton, hogy tudom, látom, de nem harcolok, mert az valahogy nem válik be, hagyom, hogy megtörténjen ... tudatosan. Nagyon érdekes élmény megélni. Megpillantani egy teljesen más személyiség szemszögéből a világot.
:)
Molnár Katalin üzente 10 éve
Molnár Katalin üzente 10 éve
Végh Attila üzente 10 éve
Végh Attila üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
Végh Attila üzente 10 éve
Teljesen igaz, jó a példád...ma nem is nagyon lehet máshogy...a harc részese az életünknek sok ezredéves hagyományával. Szinte el sem tudjuk képzelni, hogy ezenkívül máshogy is ellehet érni valamit.
A mai világ érzi, hogy nem jól működik, változásért kiált és az emberek nem ismernek más módot csak az erő hangját, ahogy az idomár betöri a lovat, a ló alulmarad az idomár legyőzi (vagy legalábbis azt képzeli).
De mi van akkor ha az ember tényleg rendelkezik egy magasabb szintű teremtő erővel...akkor miért nem lehet erőszak nélkül eredményt elérni?
Talán a ló könnyen elviseli a legyőzést, de az ember az emberi egó már nem így működik, jóval rafkósabb és nem hagyja magát.
Viszont a Figyelem adta Jelen megélése, erőszak nélküli eszközt adhat az emberi kézbe. Úgy látom, ma egyre inkább szükségünk lesz ennek az elsajátítására.
Molnár Katalin üzente 10 éve
Molnár Katalin üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
legyőzni és megszelídíteni ugyan az a valami...
kell a harc is, mert van..nem lehet eldobni valamit ami van, mert olyan mint a bumeráng..ha olyat dobunk el ami van, mondván, hogy illúzió és mégsem az, akkkor úgyse vissza talál...))
sok út vezet a megvilágosodás felé....
sok út sokféle lépéssel kezdődik...
akár harccal akár harc nélkül...
nem szükségszerű hogy harcoljunk magunkkal, de az út elején bizony gyakran harccal indulunk...harcos vérrel...
később rájövünk, hogy a harc..a legyőzés ideje leáldozóban van...kezdünk túllépni rajta..szükséges volt, de mára meg meghaladtuk és már nincs szükség rá...megszelídülünk...de a harc része volt a megszelídítésnek...hozzá tartozik...mint egy vadló betörésénél...
nem is beszélve egy bika megszelídítéséről....)
mit gondolsz...ha találsz egy vadlovat...és még soha nem szelídítettél meg lovat, de fel akarsz ülni a hátára lovagolni egyet az erdőben, a mezőn vagy bárhol...akkor odamész mosolyogva és a meghajol előtted, majd felenged a hátára és önfeledten lovagolsz egyet?....semmi harc?....csak úgy simán felenged?....nagy szart))
azt se tudja ki vagy mit akarsz...és érzi, hogy meg akarod változtatni...biztos, hogy ellenkezni fog és harcolnod kell a lovaglás érdekében...ha lovagolni akarsz, igenis harcolnod kell...harcolnod kell addig, amíg a ló nem enged...amíg nem engedsz....meg kell ismerned a lovat...meg kell vizsgálnod...ki kell puhatolnod mit szeret mit nem szeret...mit bír mit nem bír....miképpen tudsz a közelébe férkőzni...hogyan tudod megszelídíteni...hogy felülhess a hátára...gondolhatod mennyire fog örülni neki, ha végre először felülsz...úgy le dob hogy azt se tudod hol vagy....mire magadhoz térsz talán újra eltűnt a ló...és kezdheted megint előröl...vagyis nem teljesen előröl...hiszen már van némi tapasztalatod...egyszer már ráültél és ledobott...újra meg kell keresned és rá kell ülnöd....mi ez ha nem harc?....a lónak is meg kell ismernie téged és neked is a lovat....a lónak előbb utóbb meg kell tanulnia hogy te vagy a gazda....meg kell tudnia mit akar a gazda....és meg kell tanulnia a gazda szerint cselekednie....de a gazdának is meg kell tanulnia a lovat...meg kell tanulnia a ló mozgását, értelmét, lényegét....és a lónak tudnia kell, hogy a gazda szándékai mik....be kell fogadnia....be kell fogadtatni vele az újat.....a jót....eleinte harc...majd ahogy a ló és az ember megismeri egymást.....elfogadják egymást.....megbarátkoznak végre....megszűnik a harc is közöttük...vannak még súrlódások, ellentétes indulások....és a harc szépen lassan megszűnik....a ló és az ember egyszerre megszelídül...nem lehet külön....előbb az ember majd a ló....egyszerre történik.....
később ha már megszelídítetted a lovadat.....értékes tapasztalatokkal segíthetsz másoknak teknikákban, módszerekben...de megszelídíteni mindenkinek a saját lovát kell....helyettem és helyetted senki sem szelídítheti meg a lovadat....segíteni azt lehet, de megszelídíteni mindenkinek magának kell....nem jön senki aki megkeresi és megszelídíti helyettünk a lovunkat....
elején a ló még ellenség volt....mára barát lett....ellenségből barát....
valójában legyőzzük az ellenséget....úgy....hogy....alapos és kitartó kemény munkával....
barátot készítünk
magunkból....
remek barátot....
-"Azt hiszem a zazenban is a mozdulatlan ülés, meditáció, csend, megfigyelés általi "megszelídítésen"van a hangsúly."
-egyáltalán nem erről van szó....valami teljesen másról....))
a szelídséget nem elmondani kell...csak gyakorolni azt...
a barátosságot nem elmondani kell....csak gyakorolni azt...
a szeretetről nem beszélni kel....csak gyakorolni azt....
ennyi épp elég..... azt hiszem...kicsit sok is.... ))
csak gyakorolni.....ennyi elég...
Molnár Katalin üzente 10 éve
Végh Attila üzente 10 éve
Jó írásnak tűnik, alapvetően tetszik,
csak nem tudom miért is kell legyőzni az egót, nem vagyok benne biztos, hogy az egót csak úgy sip-sup el kell pusztítani...hisz gondoljunk csak bele, az egó nélkül nincs élet a földön, nélküle olyan magatehetetlenek vagyunk mint a csecsemők.
Valamikor én is a szerzőhöz hasonlóan közelítettem meg a kérdést. Ma inkább barátként kezelem az "ellenséget". Rájöttem, legyőzni úgy sem lehet (ahogy a cikk is utal rá) inkább barátként tekintek rá. Simán barátként és ugye egy igaz barátot akár kenyérre is lehet kenni. De egy olyant akit állandóan le akarok győzni, (ami eleve lehetetlen és értelmetlen dolog) az mindig keresztbe fog tenni nekem, nem fogja hagyni magát. Persze el lehet csendesíteni (ami nézetem szerint az egyik legjobb út), így bizonyos szituációkba kussolni is fog, inkább visszahúzódik, de már alig várja, hogy ő is győzhessen felettünk. Ez pedig értelmetlen harc! Kezdetét veszi az ok okozat láncolat...
Az ellenség ellenség marad ha ellenségként kezeljük, de ha barátként tekintünk rá, akkor könnyebb kompromisszumra jutni vele. Ebből a megközelítésből a legyőzés helyett inkább az irányítás látszik járhatóbb útnak.
Azt hiszem a zazenban is a mozdulatlan ülés, meditáció, csend, megfigyelés általi "megszelídítésen"van a hangsúly.
Raszta raszta üzente 10 éve
Szilágyi Mihály üzente 10 éve
A szerzőt,-Szaladják Istvánt- személyesen is ismerem.
Az- Egy Csepp Szanghában- zazenben ültünk jónéhányszor.