Mátis Éva üzente 10 éve
Shakespeare 35. Szonett
Bármit tettél ne bánkódj, tüske van
A rózsán, ezüst forrásban iszap,
Nap s hold elé felhő és árny suhan
S rút rák él a bimbó selyme alatt.
Mind tévedünk, én is, mert képbe zárom
S így oldozom önkényed tetteit,
S magamat rontva vétkedet magyarázom
S túlzott mentéssel túlzom bűneid,
Értelmezem érzékiségedet
(Az ügyész véd): szívem ím pörbe száll
Szívemmel, mert szerelem s gyűlölet
Benne oly polgárháborúban áll,
Hogy kényszerére keserű bajomnak
cinkosa vagyok édes tolvajomnak.
Mátis Éva üzente 10 éve
Ha a merengés édes ünnepén
Együtt ülök a múlt árnyaival,
Sóhajt bennem a sok vesztett remény
S elmúlok, sír újra a régi jaj:
És soha nem szoktam, megkönnyezem
Egy-egy barátom, kit időtlen éj fed,
S felzokog a rég megölt szerelem
S köddé vált arcok fájnak, messzi képek,
És tünt bánatok új bánata hasgat
S ahogy kín kínra feltámad megint,
Bús számláját sok panaszolt panasznak,
Nem először, fizetem újra mind.
De ha közben eszembe jutsz, barátom,
Nincs veszteségem és a gyász csak álom. Shakespeare: 30. Szonett
Raszta raszta üzente 10 éve
Üdvözlöm, érintem, nem mutatom,
Nem emlékeztetem, nem kutatom,
Nem zavarom, zavarom, csak figyelem,
Belefeledkezem, vele utazom
Nem sürgetem, nem várom
Nem bántom és nem sajnálom
Nem sajnáltatom magam, magam adom,
Megadom, megadom, neki megadom magam
Felkavarom, felkavarodom,
Megálmodom, belelátom,
Megkövetem, megkövetelem,
Megszelídítem, megbánom,
Meggyújtom, eloltom, meggyújtom, eloltom,
Megoltalmazom, elragadom,
Elragadtatom magam, magam adom,
Megadom, megadom, neki megadom magam
Nem suttogom, elkántálom,
Megkóstolom, megkínálom,
Keveredek, belehabarodom,
Belefeledkezem, már megint vele utazom
Felismerem, feltüzelem,
Megszállom, megbabonázom,
Megbabonáztatom magam, magam adom,
Megadom, megadom, neki megadom magam
Végh Attila üzente 10 éve
A legtöbb embernek nem megy ilyen egyszerűen az üresség elérése és ezért nem is sikerül érdemleges változást elérnie. Az idők alatt lerakódott "tartalomra"nem lehet új értéket tölteni, egyszerűen nincs már számára hely, lepörög, nem tud "gyökeret verni".
De ha neked már megvan az üresség állapota, akkor tudatosan, szabadon eldöntheted, hogy mi töltse ki ezt az űrt, bármilyen tartalommal fel lehet tölteni. És mivel ez csakis tőled függ, akkor már nincs is mitől félni.:)
Én az ürességet egy mély Jelen megélése által tudom elérni. Sajnos nem mindig sikerül elég tartósra. Minél hosszabb és mélyebb a Jelen, annál nagyobb a megtisztulás, megszabadulás a rám rakódott "szennytől". Ezt én csodás állapotnak élem meg, de amint kizökkenek ebből az állapotból, máris kezd újratöltődni a belső, ilyenkor nagyon érdemes figyelni, hogy mit is engedjünk be...
Molnár Katalin üzente 10 éve
Végh Attila üzente 10 éve
Ha a fájdalom jóval mélyebbről jön, akkor lehet, hogy ez nem a "párbaj" következménye. Mert ezt a harcot, ha kitartóan megfigyeli az ember, akkor az általában minden különösebb gond nélkül elmúlik és a végén átél egy mély Jelenlétet ami nem tud fájdalomba torkollni.
Én az utóbbi időben többször tapasztalok valamiféle átrendeződést, bent mélyen... sejtszintű változásról beszélek. Ez nálam is fájdalommal szokott járni. Szétcsúszik a megszokott világ, semmi sincs a helyén, felborul az egyensúly. Ahogy az elme kezdi elveszíteni a régi dogmákat, ott űr keletkezik és az új értékek kezdenek beszivárogni a helyére. Ez egy mély átalakulás, ami nem történhet meg (minimum) egyensúlyvesztés nélkül. Az elme elbizonytalanodik az ürességtől és ebben az ürességben elveszik...én ilyen folyamatnak tapasztalom a változást.
Molnár Katalin üzente 10 éve
Valóban igazad van. Ez nem is igazi fájdalom. Valami más. A tudat harca. Csak az a baj, bármelyik győzzön is, mindegyik győzelem katasztrófa. És én csak tehetetlenül elszenvedem ezt az egészet, nem tudom, mivel is tennék igazán jót, és ez olyan, mintha belülről fájna ... a tehetetlenség.
Végh Attila üzente 10 éve
"Régen is éreztem az űrt bennem... Ennek nincs tárgya. És egy ideje az űrt be is töltötte a teljesség."
-Ez (szerintem) pontosan az az út amiről itt a klubban beszélünk és keressük az elérésének a módját. Mintha te már pont ott lennél...:)
Az elmenélküli állapot, egy tiszta űr, aminek nincs tárgya...csak úgy van...ez az alapja az újjászületésnek egy sablonok nélküli tiszta világnak. Ezt az állapotot betölti a teljesség...a teljességben pedig minden benne van.
"Az öröm (boldogság) és fájdalom egyszerre öntöttek el, és folyamatosan versengenek"
-Hasonló dolgokat én is éltem már át...most úgy látom ezt a helyzetet, hogy nem az öröm és a fájdalom versengenek, hanem a Tudat és az elme viaskodnak egymással, vagyis inkább az elme próbálja legyőzni/elnyomni a Tudatot, ebből keletkezhet egy ellentét, ami felborítja az ember eddig megszokott életét.
Azt hiszem ettől nincs könnyebb út...ezen mindenkinek végig kell mennie!
Szilágyi Mihály üzente 10 éve
A napi két órás meditáció alatt,- ami valóban tényleges és nem formalitás és
álságos önáltatás,-a remény és a vágy szünetel.
Nincs vágyakozás gazdagság, érzéki tárgyak / ház, autó/ hajszolása
iránt. Nincs család és pénzre gondolás. Az elmének rendkívül erős szokásává válhat az ehhez való asszisztálás.
Ez a havi 60 óra Tudatosság már rést üt a folytonos szenvedésen, lelki fájdalmon.
Nincs más megoldás csak ez az irány.
szomorúságon.
Molnár Katalin üzente 10 éve
Régen is éreztem az űrt bennem, amit valóban, ahogy Mihály is írta meditációval lehet csillapítani. Ennek nincs tárgya. És egy ideje az űrt be is töltötte a teljesség a meditációk alatt.
Csak valami felborult. Már nem vagyok egyensúlyban. Az öröm (boldogság) és fájdalom egyszerre öntöttek el, és folyamatosan versengenek. Van valami amire vágyom, és sosem érhetem el. Elengedtem, de a lelkemmel mégsem, képtelen vagyok megtenni. És ez így valahol jó, mert betölti az űrt, de rettenetesen fáj, mert ennél több nem lehet.
Végh Attila üzente 10 éve
Ezt nem teljesen értem..."Számít -e, hogy ennek az érzésnek, van -e tárgya, vagy nincs?"...kifejtenéd bővebben!
Szerintem is azért történnek velünk a dolgok, hogy tanuljunk, tapasztaljunk általuk. A fájdalmas rész viszont megadja a figyelmeztetést ha más irányt kell vennünk, vagy jobban kell cselekednünk.
Szilágyi Mihály üzente 10 éve
Szilágyi Mihály üzente 10 éve
Csak a helyesen /valódi / naponta végrehajtott meditáció segít.
Ennek következményeképpen megváltozik a látásmódod, értékrendszered.
Amit jelenleg fontosnak, kiemeltnek, elérendőnek tartasz.....,jelentéktelenné válik...-és nem kínoz többé. Nem okoz lelki fájdalmat.
Csak ez segít hozzá a tudatosságodhoz.
Amikor a tudatosságot elveszíted ,-jelentkezik a lelki fájdalom.
A kettő együtt nem lehet jelen. Egyik kizárja a másikat.
Szilágyi Mihály üzente 10 éve
Molnár Katalin üzente 10 éve
Szerintetek a lelki fájdalom mire jó, és miért van? Számít -e, hogy ennek az érzésnek, van -e tárgya, vagy nincs? Ha az életben minden azért történik, hogy rájöjjünk dolgokra, és tanulhassunk belőlük, a lelki fájdalom átélése miért jó nekünk?
Mátis Éva üzente 10 éve
Szilágyi Mihály üzente 10 éve
Jakobicz Imre üzente 10 éve
Sziasztok,
Szeretet és üdvözlet Mindenkinek! Hogy ez önzőség, vagy éppen önzetlenség?
Mindenki választhat kedve és meggyőződése szerint. A szeretet attól (választásodtól függetlenül) még szeretet marad annak, aki valóban szeretetet ad... mint ahogy az önzőség, vagy éppen az önzetlenség is lehet szeretet a számunkra, a választásunktól függően... Imo
Szilágyi Mihály üzente 10 éve
Nem látok semmi ellentmondást a leírt mondataimban.
A meditációnak megvannak a maga igazságai.
NEM minden ember elméje alkalmas a meditációra. 1: 500.000-1000000 arány.
NEM elég a meditációs pózt felvenni /ülés ,állas, fekvés ,séta/.
Ha megmarad a gondolati működés, akkor csak látszati formaság
történt, nem meditáció.
A testnek olyan ellazultnak kell lennie, mintha anti-gravitációs térben lebegne.
Semmilyen probléma-, feszültség- érzelem- stb. gondolati úton NEM jelentkezhet.
Mátis Éva üzente 10 éve
"4/ Az elmém olvad bele az Önvalóba. Ami a meditáció végeztével rejtélyes
módon visszarendeződik."
"Az elme és az önvaló egyidejűleg nem lehet jelen."
Ez a két kijelentésed ellentmond egymásnak.
Brunton úgy fogalmaz, hogy "az elme belemerül az Önvalóba." Ez nem
beolvadás, mert a merülésből simán visszatérhet. Nincs szükség rejtélyes
visszarendeződésre. (Ugyanakkor az Önvalóban jelen van az elme.)
Szilágyi Mihály üzente 10 éve
Szilágyi Mihály üzente 10 éve
A tér -idő csak az elme számára létezik. Közös megegyezés alapján mérjük az
időt óra, perc stb. és a távolságot m, cm, fényév stb. közös nyelv angol stb.
Meditáció közben NINCS, aki meditáljon.
Ha mégis van szubjektív élmény, akkor az sikertelen meditáció.
Csak ekkor folyamatos a tér-idő.
Ebben az esetben az Önvaló nem jött ajándékba, nem érvényesült.
Szilágyi Mihály üzente 10 éve
1/ Ha meditáció közben a tér-idő nem szünetel az elme számára,
akkor az csak önáltatás, önbecsapás.
2/ Meditácó közben nincs szubjektív élmény. Az öt érzékszerv működése szünetel.
3/Nem az Önvalóm /mint rész/ olvad bele, egy másik nagyobb Önvalóba.
Ez így értelmezhetetlen. Csak egyetlen végtelen Önvaló, Tudat van.
4/Az elmém olvad bele az Önvalóba. Ami a meditáció végeztével rejtélyes
módon visszarendeződik.
Mátis Éva üzente 10 éve
Szilágyi Mihály üzente 10 éve
Szilágyi Mihály üzente 10 éve
Kedves Mévike!
A tudatváltás pillanatát utólag rekonstruálni, szavakat használva-, nem könnyű.
A meditáció előtt és után ,- térben és időben vagyunk. A duál világában.
De meditáció közben a tér-idő szünetel.
Ha valaki /pl.Osho, E.Tolle/ több ezerszer nekilát meditálni. Tételezzük fel , hogy
sikerül nekik. Akkor ezerszer beleolvadnak az Önvalóba, és ezerszer
visszatér, újra rendeződik az elméjük.
Ezerszer el is fogy a meditációban nyert energia. Mert a duál világában az elme működése,
a gondolatok súrlódása felemészti.
Ez okból lett Suzuki zen mester mondása szállóigévé.
" A zen szellem az örök kezdők szelleme."
Mátis Éva üzente 10 éve
Ha az Önvaló az Atlanti óceán és te vagy - Sz.M. - az Amazonas, akkor
könnyen belátható, hogy csak egyszeri beolvadás történhet, mert a
nagy vízből már nincs individuális visszafolyás.
Ha"nem engedem az elmém tárgyakról gondolkodni", akkor arra gondolok,
hogy nem engedem az elmémet tárgyakról gondolkodni.
Ezért, ha az elménk értelmesen működik, akkor "az Önvaló energiája képes
érvényesülni... egyszerűen van számára hely..." (: ...
Szilágyi Mihály üzente 10 éve
Az Önvalóba olvadásom néhány előfeltétele:
-nem engedem az elmém tárgyakról gondolkodni;
-nem vágyom gazdagság után;
-nem gondolok családra , pénzre.
Raszta raszta üzente 10 éve
Szilágyi Mihály üzente 10 éve
Szilágyi Mihály üzente 10 éve
Ennek megfelelően is látom a dolgokat.
Az ..*is*..-nek a mondatban kiemelt jelentősége van.
1)Tőlem függ, hogy az elmém logikusan -vagy ez, -vagy az módon
megosztva gondolkodik.
2)Vagy a -tat tvam aszi-t használva, itt már nincs megosztottság.
Mindkettőt alkalmazom, ahogy a körülmények kívánják.
Mátis Éva üzente 10 éve
"Tat tvam asi, Szvétakétu!"
..."Vágd meg a fügét! Mi van benne? Csak mag?
Vágd szét a magvat!
Mit látsz? Semmit? - Ez a semmi a magban,
ez nő meg fává, ez a láthatalan:
ez a lélek, a mindenség csirája,
ez a valóság, ez a könnyű pára,
tudod-e, Szvétakétu?
Eltűnik, mint ha sót teszel a vízbe,
de ott az íze:
mindenen átcsap az örök lehellet:
az isten él, az isten A TE LELKED:
ez a valóság, melynek nincs halála,
ez a mindenség, ez a könnyű pára:
Ez vagy te, Szvétakétu!
(Szabó Lörinc: "Ez vagy te!")
Szilágyi Mihály üzente 10 éve
Végh Attila üzente 10 éve
Mátis Éva üzente 10 éve
"Ha már megszületett valaki, akkor már nincs változás - készen van "- írod.
Ez valószínű igaz lehet az esetek nagy részében. Mondhatni- tömegesen.
Ám a csillagok hajlamosítanak, de nem kényszerítenek!!! S így gondolom
akadnak, akik visszatalálnak a gyökereikhez... és születési joguk révén önmagukká válnak.
Szilágyi Mihály üzente 10 éve
Mátis Éva üzente 10 éve
Szilágyi Mihály üzente 10 éve
Szilágyi Mihály üzente 10 éve
nádi hegedű üzente 10 éve
nádi hegedű üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
Mátis Éva üzente 10 éve
A hagyomány szerint a spártai Chilon-tól származik a híres ismerd meg magad felírat... de rajta kívül több jelölt is akad. Többek között Szokrátész, de ez könnyen cáfolandó, egyrészt, mert korábbi eredetű, másrészt köztudott,
hogy Szokrátész nem írt le semmit. Csak Plátonon keresztül maradtak fenn a gondolatai.
Mátis Éva üzente 10 éve
Szilágyi Mihály üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
Sziasztok.
Amikor imádkozom, én így imádkozom. Ti szoktatok imádkozni? Milyen terveitek vannak az életben?
Raszta raszta üzente 10 éve
Taníts meg Uram boldognak lenni,
Tiszta szívemből, könnyen szeretni.
Szállván virágra, miként a lepkék,
Könnyen cikázva, ahogy a fecskék.
Taníts meg engem, tisztának lenni,
Vissza nem nézni, előre menni!
Letenni minden terhet és gondot,
Látni magamban a középpontot...
Taníts még nekem egyszerűséget,
Hogy megláthassam mindig a szépet.
Igazgyöngy legyen szellemi lényem
A hamis ékszert még meg sem nézzem!
Taníts meg engem nyugodtnak lenni,
Útra kelőktől, szép búcsút venni.
Túltenni magam, azon mi nem megy,
Erősebb szenved, okosabb enged...
Taníts meg engem szerelmet adni,
Nem szalmalángként, parázs maradni.
Embernek lenni, minden esetben,
Segítő erő legyen kezemben!
Taníts még engem, hogyan lehessen,
Új reményt adni csüggedésemben!
Mindig, mindenkor emberi szóra,
Könnyet törölni, hajlani jóra.
Taníts meg engem, tanító tettre,
Példás jellemre, hű szeretetre.
Víg mosolyt csalni bánatos arcra,
Taníts meg Uram, erre a harcra...
Raszta raszta üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
:))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
Raszta raszta üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
Bíró Tibor üzente 10 éve
Winkler József üzente 10 éve
Osho? Pedig én azt hittem amint az öreg Platon is axiomaként idézte, hogy "Mindig mindenből csak mértékletesen" "Semmiből sem túl sokat"..Az önzés élet ,illetve fajfentartási ösztön. A baj a mértéktelenséggel kezdődött a 19. századi világunkban..és lám mivé "fejlődött". Önszeretetté. = (önimádat) Altruizmus, ...talán már a lélekben "felemelkedettek"erénye. Ritka. Az igazán egoista nem "növi ki".. az ilyen érdek mozgatta világban.
Bíró Tibor üzente 10 éve
Ahol Szeretet , ott É L E T ,
ahol Csend , ott B É K E ,
és a SZERETET veled É R E Z ,
hogy legyen Mindig V É L E D ! ! !
(bíró tibor *****
Bíró Tibor üzente 10 éve
Bíró Tibor üzente 10 éve
Az ÖRÖK BÉKE bennünk kezdödik ,
mert , akin nem fog a " gyülölet " ,
azon az É L E T soha nem végzödik ,
mert az Isteni , Köszikla épület ! ! !
(bíró tibor ****************************************
nádi hegedű üzente 10 éve
nádi hegedű üzente 10 éve
Molnár Katalin üzente 10 éve
Mátis Éva üzente 10 éve
Mátis Éva üzente 10 éve
nádi hegedű üzente 10 éve
Szilágyi Mihály üzente 10 éve
Kedves Mévike!
írod:-" önzetleneknek egyetlen közös világuk van."
Éppen ellenkezőleg, fordítva.
**Az önzetlen ember gyökértelen, hiányzik a középpontja.**-mondja Osho.
Idézet a fenti szemelvényből.
A végtelen tudatnak a középpontja bárhova helyezhető.
Nem lokalizálható a tér egyetlen pontjára.
Ebből a szempontból ez egyetemes.
Itt és most 7 milliárd ember kapcsolódhatna 7 milliárd középponthoz,
de egyéb okokból ezt nem teszik. / pl. Mert ez nem érték számukra.
Különböző tényezők elvonják róla a figyelmet./
Ezért mondhatják a misztikus mesterek igazságként, hogy fölösleges elmenned a
Himalájába a megvilágosodást keresni. A középpontot bárhol azonosíthatod.
Mátis Éva üzente 10 éve
A delphi templom felirata - GNOTHI SZEAUTON - nem arról szól, hogy szeresd magad! Hanem , hogy ISMERD meg magad!
Mátis Éva üzente 10 éve
Tele van a világ nárcisztikus karakterekkel, akikből tökéletesen hiányzik az önzetlenség és az empátia mások iránt.
A gyermek személyiségének alakulása éppen az énközpontúságból - önszeretetből - transzformálódik az empatikus viselkedés felé, önzésből az önzetlenség felé. Ez a norma! Az önutálat, önelutasítás, kisebbségi érzés nem normális. Egészséges lelkialkatú embert nem kell tanÍtani sem önzésre sem önzetlenségre.
Az önzők közül mindekinek külön-külön világa van, az önzetleneknek egyetlen közös világuk van. (Bocsássa meg Herakleitosz ezt a parafrázist!)
Ezek után mindenki tudhatja, hogy hová tartozik.
Szilágyi Mihály üzente 10 éve
Szilágyi Mihály üzente 10 éve
Akadnak olyan egók, akik nekiugranak a világ megváltásának.
Kiáltványokat fogalmaznak meg a tömegnek..."-Ébredjetek!
Aki meg felébredt az ébressze fel a többit."
Tanúi lehettünk két hete, hogy sikertelenségre van kárhoztatva
az ilyen kisérlet.
Nemcsak Osho , de E Tolle is tanácsolja -*ELŐBB saját magadat
műveld ki, majd ha megfelelő mértékű BÖLCSESSÉGRE tettél szert,
AZUTÁN az talán beteljesíti rendeltetését.*
Szilágyi Mihály üzente 10 éve
nádi hegedű üzente 10 éve
Ahol ego van, ott nincs szeretet. Nem férnek meg, egy helyen.
Ahol ego van, ott nincs önzetlenség.
Ezért írja Osho, hogy légy önző, először magaddal foglalkozz.
Különben nincs mit adnunk...vagyis van....nézzünk körül...
Ha az embernek van bátorsága ahhoz, hogy mélyen belenézzen önmagába, akkor megláthatja, hogy semmit sem tesz önzetlenül.
Az ego fél szemmel mindig kifelé figyel, és azt lesi, hogy mit kap cserébe.
Nem tehet róla, ilyen a természete.... Ezért halljuk sokszor azt a mondatot, hogy bezzeg én, mi mindent megtettem érte...
Kell a jutalom. Akár az anyagi világban, akár a túlvilágon....
Ezért írja Osho, hogy légy önző, mert ha magaddal foglalkozol - meditálsz, figyelsz, szereted magad - a tudatosság hatására oldódik az ego, boldog vagy, már tudsz adni....
És akkor már "eszedbe" sem jut az önzetlenség, igaz az önzés sem....
Teszed, amit az Élet ˇkívánˇ.
nádi hegedű üzente 10 éve
Végh Attila üzente 10 éve
A fehér és a fekete is egy tőröl sarjad! A közös eredet, hogy mindkettő szín. A színből sarjad ki a fekete a fehér a szürke megannyi árnyalata és a piros, kék, barna...stb. Egy a forrásuk, csak máshogy nyilvánulnak meg, a piros pirosnak a fehér fehérnek...mindegyik más, ezért tudjuk megkülönböztetni. És csak egymáshoz viszonyítva lehet értelmezni őket.
Ha például csak önmagában a fekete szín létezne, akkor nem tudnánk összehasonlítani más színnel és ha nem tudnánk összehasonlítani, akkor viszonyítani sem tudnánk. Ezért értelmetlen volna a fekete szín. Azért van szükség a többi színre, hogy értelmet nyerjen a fekete (kitűnjön a többi közül). Ez által tudjuk látni, értelmezni. És ha tudjuk értelmezni akkor már van!
Szerintem ilyen a duális világ...
Szarka Ildikó üzente 10 éve
Kedves Tibor !
Nagyra értékelem költői tehetségedet ,de véleményem szerint ezt egy másik fórumon eredményesebben tudnád kamatoztatni.Szívem szerint szívesebben olvasnék tőled szép kerek megfogalmazott mondatokban néhány a témához tartozó véleményedet,gondolatodat....!
Bíró Tibor üzente 10 éve
Mátis Éva üzente 10 éve
A fehér és a fekete nem sarjadnak közös tőröl.
Az önzés fekete, az önzetlenség fehér. Az igaz, hogy a kettő között a szürke megannyi árnyalata megnyilvánulhat, mégsem lehet egyik sem a másiknak feltétele.
Végh Attila üzente 10 éve
Talán tényleg nincs hozzá köze, de ha mélyebb értelemben vizsgáljuk a dolgot, akkor láthatjuk, hogy az önzés és az önzetlenség is egy tőről fakad. A két tulajdonságnak azonos a forrása. Bár a tartalmuk ellentétes egymással, mégsem létezik az egyik a másik nélkül. Szorosan összefüggnek. Nem ismernénk az önzetlenséget, ha nem ismernénk az önzőséget.
Az önzetlenséggel másnak, az önzőséggel magamnak adok. Mind a kettő adás csak az irányuk más. De az adásról szólnak, nekem és másnak. Csak úgy tudok másnak adni ha magamnak is adok. Ha magamat is szeretem akkor tudok mást is szeretni, de ha magamat nem szeretem, akkor a másikat sehogy vagycsak színlelve tudom szeretni.
Vagy ha először nem adok magamnak enni (ami önmagam felé irányuló önzés), és éhen halok akkor nem tudok más rászorulónak sem enni adni.
Szerintem OSHO valami hasonlóra gondolt!
Mátis Éva üzente 10 éve
Azt szokták mondani, hogy van egészséges önzés, amely általában
a túléléshez szükséges. Genetikailag magában hordozza az ÉLŐVILÁG,
nemcsak az emberiség. Richard Dawkins világhírű könyve - Az Önző Gén -
választ ad az önzés biológiájára. Ez a könyv OSHO fénykorában volt
beststeller.
Az ember feladata többek között az, hogy biológiai ösztöneit humanizálja,
átszellemesítse!
Katalinnal érzek egyet teljes mértékben!
Mátis Éva üzente 10 éve
Molnár Katalin üzente 10 éve
Nem értek egyet. Az önző ember elvesz, mert csak magának akar, másnak nem.
A szeretet nem önzőség.
Én nem azért vagyok kedves, és nem azért segítek másoknak, mert cserébe bármit is visszavárok. Nem azért teszek meg másoknak dolgokat, mert boldogságot akarok kicsikarni tőlük.
Azért teszem mert már egy jó ideje elsősorban az érzéseim, és nem a gondolataim irányítanak. Egyszerűen, ha úgy érzem meg kell tennem valamit, megteszem. Bármilyen furcsának is tart ez miatt a világ.
Már nem zavar, hogy más vagyok. Általam mások is változnak.
Végh Attila üzente 10 éve
Ez az út nekem is tetszik, érdemes rajta végigmenni...csak befelé haladva mindig mélyebbre és mélyebbre önmagunk valódi lényéhez közeledve.
Csak saját magunk által tud újjászületni a Világ, saját magunk által tudunk változtatni rajta...
Szilágyi Mihály üzente 10 éve
Csak egy misztikus mester találhat az -önzés- körülményei között pozitívumot.
Csak neki van ehhez látása.