Molnár Katalin üzente 10 éve
Végh Attila üzente 10 éve
Volt egy nagyon érdekes álmom:
Egy galériában festményt néztem és egyszer csak sikerült belépnem a képbe. Amint beléptem egy háromdimenziós világba kerültem, olajfestmény lehetett mert egy kicsit sűrűbb volt a közeg de könnyű volt benne mozogni, szinte lehetett érezni a festő lelki világát a közeg lüktetésében.
Tájkép volt sok zölddel és emberekkel. Az emberek éltek és mozogtak, barátságosak voltak s miután megismerkedtem velük rábeszéltem őket, hogy jöjjenek át a másik világba. Beleegyeztek és átjöttek velem. Én visszamentem és élveztem a változtatást a dimenziók közti szabad mozgást...
Érdekes megtapasztalás volt!:)
Raszta raszta üzente 10 éve
Andrassy Mariann üzente 10 éve
Mátis Éva üzente 10 éve
Andrassy Mariann üzente 10 éve
A többszemélyűség betegség jellemzője, hogy a személy, aki ebben szenved (jobbára nem is tud róla) elveszít képességeket, tulajdonságokat, amelyek a betegség következtében a másik személyiség részeként megmaradnak. Pl. Az egyik okos lesz, a másik buta, jó és rossz.
Ezért ha valaki valaki azt mondja, hogy én(Mariann) annyira szép-jó-okos vagyok ijedtemben nagyot dobban a szívem.
Szeretek néha rosszalkodni!
Mátis Éva üzente 10 éve
Mátis Éva üzente 10 éve
Végh Attila üzente 10 éve
Végh Attila üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
Azt írnám az első sorra, hogy "A legfontosabb a seggem." :-)
Ilyet nem lehet, mert nem illik, ez lehetne mondjuk a tiltás, ezért nem is írom. :) Megengedés a spontán megnyilvánulás, ami miatt leírom, de, hogy kijátsszam a nemilliket, ezért így írtam le, beleszőve a válaszba üzenetedre.
Ez lehetne a tiltás és a megengedés közötti egyensúly.
Talán a HARMÓNIA szebben hangzik. :)
Ez lehet az ideális nevelés (önnevelés) alapja.
Tudod mi az ideális nevelés (önnevelés) alapja?
-Hát a ......! :-D
Raszta raszta üzente 10 éve
Csizmadia Éva üzente 10 éve
Szerintem ez úgy működik hogy Te elereszted a gondolatodat és az valahol valamilyen formában vissza tér. Az eleresztett gondolatnak azonban mindig van tárgya. A visszatérő történéseknek pedig már nem biztos hogy ugyan az a tárgya. Az már nem válogat merre ér Földet. Ezért foglalkozott Jézus azzal a tanítással is hogy a gondolat ereje és annak szándéka valóban lényeges.
Az aki tiszta szívű, az nyugodtan lövöldözhet a gondolataival, mert senkinek nem fog vele kárt okozni. Az viszont aki még nem ura a saját gondolatainak az meg se próbálja, ne hogy vissza jöjjön amit elküldött. Még ez is elő fordulhat.
Az álom problémákat old fel, vagy mélyít el ha lefáraszt, de az ébren álmodás az ami felelősség. Az épít, vagy rombol. Sok Embernél csak gondolat marad, soknál cselekedetté válik.
Az Emberek az álmaikért nem felelősek, sokaknak kapuk nyílnak álmukban a jövőre. Van aki 20-40 évre előre látja a jövőt. Ezt természetesen csak akkor tudja kontrollálni amikor már időben ott tart, és még az események is villám szerűen beugranak hogy ezt már látta ami történőben van.
Azt szoktam mindig kihangsúlyozni hogy test és lélek az Ember. Ezt azért teszem, mert minden ilyen álmodott visszaigazolás erre egyértelmű bizonyíték.
A lélek akkor tölti be szerepét, amikor törekszik arra hogy minden körülmény között megőrízze önmagát, és ne veszítse el azt a tudatot ami a sajátja.
Aki szeretve él, azt a" Lélek Isten "is szereti, és segíti abban hogy ne történhessen baja. A test csak porhüvely lenne nélküle. Így aki annak az egyetlen porhüvelynek hódol ahelyett hogy önmagát meglátná, azt hívják úgy hogy vak.
nádi hegedű üzente 10 éve
Most olvastam...:)
"Magára az álomra, a pihenésre azért van szükségetek, mert amíg az egótok alszik, energiát kaphattok a teljesebb egyéniségetektől. Az alvás alatt önmagatok lesztek. Mivel az életetek legnagyobb részében az egótok kezében van a gyeplő, ezért az Énetek teljesebb részei igyekeznek megragadni minden olyan alkalmat, amikor az egótok ideiglenesen elveszti felettetek az uralmat. Az álom tökéletes lehetőség erre...
...az alvás fázisaiban sokkal kiterjedtebb formában ismeritek fel önmagatokat, mint a mindennapjaitok folyamán. Mivel ilyenkor a materiális érzékszerveitek háttérbe szorulnak, hellyel-közzel tisztán fogjátok fel a Valóságot..
...ilyenkor a tudat a Valóság azon szintjeit is érzékeli, amelyeken a születésetek előtt, és a halálotok után tevékenykedtek. A szundikálás fázisaiban a tudatotok különféle állapotokon megy keresztül, ezáltal különféle dimenziókra hangolódik rá...Az elalvás alatt ez a folyamat természetes könnyedséggel, az egótok számára észrevétlenül játszódik le, a tudatotok kitágul, és a többi síkon létező részeit is valóságosnak ismeri el...
Ám a lényeg, az elv az, hogy álmotokban nem vagytok öntudatlanok! Az öntudatlan összevissza sodródó létezést annak köszönhetitek, hogy nem vagytok tudatában a történteknek, nem vagytok tudatosak.
Ha a Tudatos-Befogadás már nem egy gyakorlat lesz az életetekben, hanem természetes állapototok, akkor álmaitokban is megszűnik a kiszolgáltatottságotok.
Nem fogtok elveszett lélekvesztő módjára hánykolódni a tengeren, hanem ti irányítjátok a történéseket. Az álom világában éppoly biztonsággal fogtok közlekedni, mint a fizikai világban, és éppúgy fogtok emlékezni a korábbi álmaitokra, mint a fizikai életetek eseményeire.
Tökéletesen tudatában lesztek önmagatoknak, a helyzeteteknek, pontosan tudjátok majd, hogy a testetek valahol édesdeden szundikál.
Ráadásul az álom síkján meghatározó törvények sokkal korlátlanabbak, mint a fizikai társaik; a repülés, a különféle testformák felvétele, a a világ képének kialakítása és megteremtése, természetes tulajdonságotok lesz.
Persze ezeket a lehetőségeket csak akkor fogjátok ennyire tudatosan irányítani, ha már a földi életetek alatt megtanuljátok az egótoknál kiterjedtebb érzékeitek használatát.
Ezt már csak azért is érdemes megtenni, mert az álom - bizonyos részei - ugyanabban a valóságrendszerben játszódik, ahol a halál utáni élmények történnek. Nem véletlenül nevezik az álmot Kis Halálnak, az ilyenkor rátok ható törvények megegyeznek azzal, amelyekkel a létsíkváltást követően találkozni fogtok.
Visszatérve az álomra; az álombéli életetek éppoly folyamatos, mint a fizikai, a tudatotok éppúgy emlékszik az álmaitokra, mint a memóriátok a materiális tapasztalataitokra. Egyedül a ti egoizmusotokon múlik, hogy az anyagi illúzióvilágot hiszitek valóságosnak, pedig az álmok síkján végrehajtott cselekedett maga a kőkemény realitás, ha álmodban Zeusz módjára villámokat lövöldözöl, akkor valóban villámokat lövöldözöl!"
AJC
Mátis Éva üzente 10 éve
Mátis Éva üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
Molnár Katalin üzente 10 éve
Azt hiszem én akkor keveset tapasztaltam a világból. Szívemmel csak szeretetet vagyok képes érezni. Nálam ott nincs helye rosszindulatnak. Az az agyban születik, és olyankor a szív lelkiismeretfurdalást éreztet. Azért gondolom, hogy a szív, mert pont arról a környékről erednek ezek az érzések.
Figyeld meg magad. Az lehet, hogy úgy látszik, hogy a kéz mozdul először, de ezt megelőzi a szív dobbanása.
Andrassy Mariann üzente 10 éve
Kedves Kata
- A szívünk is csalóka ha nincs kontroll.
" és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő......."
Fontos az EGYség
"Szeresd a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből."
azaz létezik egy felsőbb hatalom - de vajon tényleg odakint van?
Isten országa bennünk van (fundamentum),
és rajtunk fordul --->fundamentális.
Az ijedségre egy velünk született primitív reflexel reagálunk.
A 'túlélés' reflexe, (jobb félni, mint megijedni) a kéz mozdul először, hogy elkapja(megmarkolja) a mamát.('Startle' Moro Reflex)
Molnár Katalin üzente 10 éve
Molnár Katalin üzente 10 éve
Kedves Mariann!
Én nem úgy gondoltam, hogy a szív az, ami egyedül ér valamit, és igazad van, amikor azt írod, hogy a szétválasztottság nem jó dolog. De éppen az elme, az egó az, amely szétválaszt, és csupán önmagát helyezi mindenek fölé az aggyal egyetemben, mert létezése a gondolkodáson alapszik.
De ha hirtelen megijesztenek, először a szíved dobban egy nagyot, és csak utána fogod fel az ijedtséget. Ha az agyadban eldöntöd, hogy jól fogod érezni magad, nem biztos hogy összejön. Ha a szíveddel látsz, az unalmas pillanatok is élménygazdaggá válnak. :)
Molnár Katalin üzente 10 éve
nádi hegedű üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
Raszta raszta üzente 10 éve
nádi hegedű üzente 10 éve
"képes vagyok megérezni mások érzéseit, legyenek azok bármilyen távol a világban. Ha valaki, haraggal, szeretettel vagy vágyakozással érez irántam, megérzem, és furcsa, de azt is érzem, ki küldte felém ezeket a "hullámokat".
Igen! Amikor Befogadás van, ráérzünk gondolatokra, érzésekre. Ez nálam is így működik. :)
Régebben egy barátnőmmel olyan szinten voltunk összehangolva, hogy amikor gondolt rám, mindig el kezdett bizseregni a bal talpam. Pedig biztos nem a talpamra gondolt...Érdekes dolgok ezek...:)
nádi hegedű üzente 10 éve
Andrassy Mariann üzente 10 éve
Egy pillanat alatt elmúlik(vajon hova tűnhetett?) a fejfájás, ha megvágom a kisujjam.
Komolyan: fejfájás oka az esetek többségében, hogy valamit elcsesztem.
A fájdalomra van egy jó gyakorlatom.....
A hely függvényében (állva, fekve) felveszem a 'vitruvian man' pozíciót és LASSAN belélegzem a levegőt miközben számolok...1..2..3..4......50
(gyakorlás kérdése)
majd LASSAN, számolva, kifújom a levegőt magasabb értékű eredménnyel.
---> pl: be50 ki60)
Andrassy Mariann üzente 10 éve
Kedves Kata
"Azért az nem olyan egyszerű, hogy én elhiszem, hogy képes vagyok rá, és menni fog. A szívünk irányítja az álmokat, és nem az agyunk. Mármint én úgy érzem." - írod
- A szétválasztottság nézete az egyik legpusztítóbb dolog.(szív-agy-én)
Amit érzékelünk az azon alapszik, amit tudunk és hiszünk, és az egyetlen szilárd dolog a valóságomban, a róla alkotott felfogásom.
Van egy film, melynek az egyik jelenet arról szól, hogy egy zárt üvegtartályra - melyben egy vipera volt - ráhelyezték a kezüket az emberek, valamennyi elkapta a kezét amint a kígyó feje koppant az üvegen, mindig a kocsmáros nyert.
Igaz, hogy a valóság illúzió, de abban a pillanatban, hogy kölcsönhatásba lépsz a valósággal, az teljesen kőkemény létezésben megy át.
nézd meg ezt a (kis)filmet!--->Best of B.A.S.E -- fantasztikus!
Mátis Éva üzente 10 éve
Molnár Katalin üzente 10 éve
Sokszor hallottam már olyanról, hogyha valamit elhiszel, akkor az meg is történik. Nem múlt el a fejfájásom, amikor próbáltam erősen hinni, hogy el fog múlni. Mekkora hitre van szükség?
Mátis Éva üzente 10 éve
..."de, hogyha feltétel nélkül és teljesen elfogadod, hogy képes vagy rá,
akkor menni fog. (a gravitáció evilági)"
Az UNIVERZUM-ban négy alapvető természeti erő működik. Ezek egyike az
"evilági"gravitáció. Csak a ( súlytalan) lélek szárnyal!
Nem véletlen, hogy a pillangó a lélek szimbóluma. Az ÁTVÁLTOZÁS-hoz
(transzfiguráció) komoly lelkierő(feszités) szükségeltetik!!! :)))
Molnár Katalin üzente 10 éve
Kedves Mariann!
Azért az nem olyan egyszerű, hogy én elhiszem, hogy képes vagyok rá, és menni fog. A szívünk irányítja az álmokat, és nem az agyunk. Mármint én úgy érzem. Olyan ez, hogyha valamit nagyon akarsz, és koncentrálsz is, az nem biztos, hogy össze fog jönni, viszont, ha szívből kívánod, ha érzésekkel kéred, akkor teljesülnek a vágyaid.
Kedves Lajos és Attila!
Ha valami nem megy álmodban, kérj segítséget. Csak kívánj szívből (szeretettel) és megkapod. Sokkal jobb úgy álmodni, ha nem vagy egyedül.
Én is kipróbálnám a közös álmodást, ha ilyen létezik. Én az ébrenlét világában is képes vagyok megérezni mások érzéseit, legyenek azok bármilyen távol a világban. Ha valaki, haraggal, szeretettel vagy vágyakozással érez irántam, megérzem, és furcsa, de azt is érzem, ki küldte felém ezeket a "hullámokat". Ha ilyen létezik, akkor elképzelhető, hogy közösen is lehet álmodni, bár egy álmokról szóló beszélgetésben is benne lennék.
Mátis Éva üzente 10 éve
Szabó Lőrinc: Dzsuang Dszi álma
Kétezer évvel ezelőtt dszuang dszi
a mester, egy lepkére mutatott.
-álmomban- mondta- ez a lepke voltam,
és most egy kicsit zavarban vagyok.
- lepke- mesélte- igen, lepke voltam,
s a lepke vigan táncolt a napon,
és nem sejtette, hogy ő dzsuan dszi...
és felébredtem... és most nem tudom
most nem tudom- folytatta eltűnödve -
mi az igazság, melyik lehetek;
hogy dszuang dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? -
én jót nevettem: - ne tréfálj dzsuang dszi!
ki volnál? te vagy dzsuang dszi! te hát! -
ő mosolygott: - az álombeli lepke
épp úgy hitte a maga igazát!
ő mosolygott, én vállat vontam, aztán
valami mégis megborzongatott.
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok
és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy dzsuang dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.
T. Lajos üzente 10 éve
"Ha erre gondoltál, akkor nekem ez nem biztos, hogy fog menni, még sohasem tudtam belépni más ember álmába. Egyenlőre még az is nagy eredmény, hogy a saját álmaimat meg tudom figyelni..."
Igen erre. szerintem van rá esély. És az volna a legdurvább, ha ezekben az álmokban történt eseményekre körülményekre, minden szereplő ugyanúgy emlékezne. :-D
Végh Attila üzente 10 éve
Gombos Ildikó üzente 10 éve
Gombos Ildikó üzente 10 éve
Szia Attila.
Isten hozott téged barátom.
Úgy látom itt a hozzászólásokban, hogy mindenki azt álmodja, amire éppen szüksége van. Ez nagyon jó, mert mindenkinek megvan a saját megtapasztalása. Nekem is voltak gyermekkori zuhanásos álmaim és az volt az érdekes, hogy tudtam azt, hogy mindig talpra esek.Soha nem ütöttem meg magam.Ez nagy dolog volt, hogy nem féltem.Többször megtettem, ugortam, zuhantam és talpra estem.Mikor felkeltem, akkor ledöbbentem saját magamtól. A lebegés is fantasztikus lehet.Én lebegést még nem tapasztaltam, mindig tudtam haladni a levegőben. Nagyon tetszik a megtapasztalásod.
Azt, hogy a figyelem jelentősége volt-e nálad a lényeg, lehetséges. Biztos, hogy neked is sikerülni fog a repülés. Szerintem az álom fog jönni magától, amikor éppen szükséged lesz rá.
Még annyit hozzáfűznék, hogy az álmaim saját maguktól jönnek, nem szoktam rá készülni. Persze biztosan tudatosan is rá lehet készülni, még nem próbáltam. Meg fogom próbálni.
Végh Attila üzente 10 éve
"Arra gondoltam, hogy valakivel, akinek szintén van ilyen tapasztalata, össze kéne hozni egy álomtalálkozót! Szerintetek? Szerintem minden lehetséges...."
-álomtalálkozót - álomszinten(?), mikor egyazon időben álmodunk egymásról/egymásnak. Ha erre gondoltál, akkor nekem ez nem biztos, hogy fog menni, még sohasem tudtam belépni más ember álmába. Egyenlőre még az is nagy eredmény, hogy a saját álmaimat meg tudom figyelni...
Végh Attila üzente 10 éve
"Most már ha kialakul az álom, csupán próbálom maximálisan átélni az élményt, hozzon a sors bármit is :)"
-ez tetszik!:)...így kerül a jó és a rossz harmóniába egymással!
Nekem a repülés nehezen jön be.
Emlékszem, hogy gyerekkoromban,(tudattalan álmodáskor) néha volt zuhanás és a földre éréskor hirtelen felriadás. Ez elég kellemetlen élményként maradt meg bennem.
Amióta a tudatos álmodást gyakorlom, próbálom a repülést is beiktatni, de eddig csak a lebegés jött be. Egyszer úgy, hogy álló testhelyzetben a tenyereimet a föld felé fordítva energiát irányítottam ki magamból a tenyeremen keresztül. És ez az energianyaláb által felemelkedtem kb.fél méterre a föld fölé. Mintha valami láthatatlan mankón jártam volna. Pár percig levitáltam így...nagyon élveztem a dolgot...majd mikor rádöbbentem, hogy ez hogyan is lehetséges(fölébredt az elme), akkor rögtön megszűnt az energiaforrás és újból a lábaimon álltam a földön.
Egy másik alkalommal pedig hosszúkat és magasakat tudtam szökdelni. Hosszabb ideig voltam a levegőben és itt is szükség volt az energia összpontosításra. Amíg sikerült a figyelmemet ide irányítani, addig ment, amint kizökkentem ebből az állapotból, akkor megszűnt ez a képesség és már nem tudtam olyan hosszút és magasat ugrani.
Mintha ez az álom is a Figyelem jelentőségére szerette volna felhívni a figyelmemet!?:)
Gombos Ildikó üzente 10 éve
Szia Lajos.
Én nem szoktam tudatosan mindig figyelni az álmaimat, viszont vannak olyan történések, amire vissza szoktam emlékezni. Az egyik ilyen visszatérő álmom szintén nekem is a repülés.Csodálatos dolognak tartom. Hegyeken, völgyeken, sőt időnként fenyvesek, erdők felett. Akkora szabadságot élek meg ilyenkor. Főleg a magasságot szeretem. Úgy érzékelem az irányítás sem nehézkes számomra.Volt egy másik érdekesség is, amikor én is teljes tudatosságban tudtam maradni. Ott voltak a családtagjaim, ugyanaz a város, de mégis minden más volt. Idegennek éreztem magam, viszont tudtam, hogy én ki vagyok. Nagyon érdekes volt. Nem tudom, hogy nem-e egy másik létsíkba kerültem egy másik lehetséges életembe. Nagyon idegen volt számomra ez az egész, mégis azokkal a szereplőkkel, mint most. Persze hozzá kell tenni nem volt ott mindenki és más felállásban voltak a dolgok. Hát még álomtalálkozóról nem hallottam, de ha gondolod repülhetnénk egyet együtt valamikor, amikor ráérsz. Még társaságban nem repültem álmomban.Meg lehet próbálni.Legyen szép napod és jó fénymunkát.
Szilágyi Mihály üzente 10 éve
Andrassy Mariann üzente 10 éve
Andrassy Mariann üzente 10 éve
" .....egy dolog kivételével, ami a repülés. Imádok repülni, de néha nehéz. Olyan, mintha nem tudnám teljesen kikapcsolni a gravitációt."
- Lehet, hogy egy feldobott pillanatodban elhiszed, hogy tudsz repülni, de mégis úgy gondolod, hogy ami felemelkedett annak le kell esnie (gravitáció).
De hogyha feltétel nélkül és teljesen elfogadod, hogy képes vagy rá, akkor menni fog.(a gravitáció evilági)
T. Lajos üzente 10 éve
T. Lajos üzente 10 éve
Egy ideje (kb. Két éve.) tudatosan álmodom. Valószínű azért, mert a meditációm folyamatos, és az alvásba merülés folyamán is mindig tudatos maradok. Én is úgy vagyok vele, mint a Katalin. Nem irányítok, bár simán menne, egy dolog kivételével, ami a repülés. Imádok repülni, de néha nehéz. Olyan, mintha nem tudnám teljesen kikapcsolni a gravitációt. Nehéznek érzem magam. Néha meg sújtalanul száguldok, és az alattam elsuhanó tájat, teljesen részletesen meg tudom figyelni, amire emléxem is. Amúgy általában emléxem az álmaimra. Csodálatos világ! Imádok nyugovóra térni, mert az összes álmodásom egy új kaland. Amit még szeretek, az a tárgyak mozgatása, megváltoztatása. Falon átmenni még nem próbáltam, de most kedvet kaptam rá! Olyan már sokszor volt, hogy víz alatt úszva, simán "lélegeztem". Imádom az álmokat! Arra gondoltam, hogy valakivel, akinek szintén van ilyen tapasztalata, össze kéne hozni egy álomtalálkozót! Szerintetek? Szerintem minden lehetséges....
Molnár Katalin üzente 10 éve
Kedves Lumina!
Az irányítást itt nem átvitt értelemben, hanem a szó szoros értelmében értettem.
Most akkor elmondom a tudatos álmom történetét. Egészen kis gyermekkoromban, még óvodáskorom kezdetén éjszaka mindig rámjött a pisilhetnék. És akkor mindig azt álmodtam, hogy kimegyek, de igazából nem történt meg, és háát, nem volt szép ébredés. Aztán másnap ugyanezt álmodtam, és nem tudtam, hogy ébren vagyok, vagy álmodom. Megtanultam, hogy álmunkban ugyanúgy tudunk érezni, mint éberen, vagyis a fájdalom, vagy egy kézszorítás ugyanolyan élményt nyújt, vagyis hiába csipkedtem magam, nem tudtam meg ébren vagyok -e vagy álmodom. Aztán elkeztem körbenézni, keresni valami olyat, ami álomra utal. És igen, bár álmunkban természetesnek tűnik, de például fordítva van a kép a falon, rózsaszínű a lámpakapcsoló, vagy varázslatos mintájú szőnyeg van az előszobában, holott a való életben ott nincs is szőnyeg. Aztán kipróbáltam a repülést. Volt amikor nem sikerült, de segítséget kértem, és valahonnan jött egy madár, vagy egy angyal. Amikor rosszat álmodtam kívántam valamilyen eszközt, például baltát, hogy kivágjam a fát, amelyen éppen mászott lefelé a csúf boszorkány. Volt olyan visszatérő álmom, melyben hogy megváltoztassam a végét (leégett velem együtt egy épület), megpróbáltam még az esemény megtörténte előtt tenni valamit. De az emberek a végén velem együtt mindig meghaltak, bárhogy is változtattam.
Erről beszéltem akkor, amikor az irányítás szót használtam.
Most már ha kialakul az álom, csupán próbálom maximálisan átélni az élményt, hozzon a sors bármit is :)
Raszta raszta üzente 10 éve
A már nem próbálok irányítani, az azt jelenti, hogy azért nem, mert már túl vagy rajta? Hagyod a dolgokat úgy, ahogy vannak, amibe az irányítás minden formája is benne van? Vagy azt, hogy azért nem, mert már irányítasz, így minek is próbálnál? A kettő együtt nem megy. Vagy próbálsz vagy csinálod. Esetleg a csinálást próbálod? Vagy te is sokadszor tartod a "Már nem próbálok irányítani" főpróbáját?
Vagy, nem próbálsz irányítani... :)
nádi hegedű üzente 10 éve
Molnár Katalin üzente 10 éve
Szoktam ébren is álmodni. Olyankor hirtelen rettenetes fáradtság jön rám, és elkezdődik, csak le kell hunynom a szemem. Aztán hirtelen elmúlik, és felébredem. Sose szoktam lejegyezni, és analizálni, mi történt.
A visszatérőkre pedig úgyis mindig emlékezem, régen azzal szórakoztam, hogy mindig változtattam rajtuk, de ha rossz álom volt, a változtatások után sem lett jó vége.
Molnár Katalin üzente 10 éve
Én gyerekkoromban tudatosan álmodtam. Emlékszem is a visszatérő álmaimra. Már elég korán rájöttem, hogyan irányíthatom, és azóta is meg tudom ezt tenni. Viszont most már, ha álmodom csupán élvezem a történéseket, és kíváncsian várom mi fog kikerekedni belőle.
Már nem próbálok irányítani.
:)
nádi hegedű üzente 10 éve
Nem mindig sikerül..., főleg a lustaságom miatt, nehezen szánom rá magam az éjszakai írásra, mondván, na erre biztos emlékezni fogok, aztán persze nem... De már vannak tapasztalataim..:)
Tényleg vannak visszatérő álomelemek. Nekem is a reggeli ébredés utáni visszaalvás a legalkalmasabb a tudatos álmodáshoz.
A falas módszert választottam, érdekes volt álmomban látni, hogy belemegy a kezem a falba, mintha vízbe nyúltam volna....:)
Csodálatos, hogy a tudatos álomban tényleg mindent megtehetünk, pl. dugóban simán átrepültem az autómmal a kocsisor fölött...
Mint Harry Potter...:)
Végh Attila üzente 10 éve
Szerintem is jó az írás!:) Elég egyszerűen/érthetően írja le a technikát és ez akár kedvet is csinálhat az elsajátításhoz. Nem nehéz, hiszen mindenki álmodik, esetleg nem emlékszik rá, de a cikk azt is leírja, hogyan kell ezeket az emlékeket feléleszteni. Én kb. fél éve gyakorlom a tudatos álmodást és mondhatom nagyon izgalmas világba kalauzol. A jó a rossz, a képtelen a valós, mind megfér egy helyen, egy korlátok nélküli világban. Aki bevállalja ezt az "utat" az érdekes utazáson vesz részt, önmaga és a végtelen univerzum felé...
Molnár Katalin üzente 10 éve
Mit szeretnél "Kedves Networkos gyermekesek - Torta sütő versenyre készülünk országosan be lehet nevezni saját lakóhelyetekről Baráti társaságoknak és családoknak"?
Mink járjon?
Amúgy jobban szeretem, ha valaki vállalja önmagát, teljes valójában.
Mire jó, hogy folyamatosan reklámozod magad?
Úgy, hogy közben a nevedet sem árulod el?
Én elhiszem, hogy csináltál egy újságot, amire méltán nagyon büszke vagy, de szerintem mindennek megvan a saját helye.
Én sem hozom ide a munkahelyemet, és reklámozom azt, de ha lenne mondjuk egy saját BT-m, vagy KFT-m, akkor sem a cégem nevével lépnék fel ide.
Ha levennéd a "címedet", és vállalnád önmagad, nekem szimpatikusabb lennél, hiszen még akkor is írhatsz számodra fontos dolgokról.
Remélem nem sértettelek meg ezzel:
Legyen szép napod!
nádi hegedű üzente 10 éve
[Törölt felhasználó] üzente 10 éve
nádi hegedű üzente 10 éve