Raszta raszta üzente 11 éve
Raszta raszta üzente 11 éve
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Pay(Pie) Chung shut not but shot just like Sam Shott:
Ned Nott was shot by Sam Shott.
So it is better to be Shott than Nott.
Some say that Nott was not shot, but Shott says he shot Nott.
Now, if Shott shot not Nott, then Nott was not shot.
But Nott said: "Shut up everybody, I was shot by Shott, and I am not."
Mátis Éva üzente 11 éve
A "shut up" a kontextustól függően lehet , "hallgass!", "pofa be", "maradj
csendben!", "fogd be a szádat","ne fecsegj", "maradj nyugton"!, stb.
Ezért újra, a forditó rossz választása zavarja a párbeszéd hangulatának
tolmácsolását. A tanitvány modortalansága elképzelhetetlen egy távolkeleti
kultúrában.(legalább is a Mester szavai ezt sugallják)
Salek Zoltán üzente 11 éve
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Raszta raszta üzente 11 éve
Tegnap vettem két könyvet. Nagyon jó kis könyvek. :)
1. Csögyam Trungpa, NAGY KELETI NAP Sambhala bölcsessége
Ebből be fogok másolni egy rövid fejezetet, Igazán emberhez szóló.. :)
2. Gyémánt és Lótusz, Zen tanmesék és versek
Ebből most bemásolok egy rövid és könnyen érthető koant.
Címe: Fogd be a pofád!
Paj-csang ekként szólt Vu-fenghez:
- Ha csukva a szád, ajkaid pedig összeszorítod, hogyan mondanád ki azt?
- Mester, nem fognád be a pofád? - szólt rá Vu-feng.
- Valahol, a messzi távolban, ahol nem moccan semmi, kezemmel ellenzőt formálok szemem fölé, és így várok majd rád! - felelte Paj-csang.
Raszta raszta üzente 11 éve
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Zoli véleményére mindig oda kell figyelni! Olvasgatom a téziseit és nagyon jóknak találom őket. Nos, igen. Ő egy Mester!
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Sőt, a tudat nélküli tudatállapot is zagyvaság mindezek tudatában. Elme nélküli tudatállapotról van szó. Az hát a tudatosság. OK.
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Bocs! Most nézem, hogy Zoli viszont vitatkozik a mesterlistával, akkor tudomásul veszem, hogy az én egyetértésem a listával és a magyarázatokkal azt jelenti, amit gondolok is magamról: nem vagyok mester, de még hasonló sem. Talán a gondolkodó ember dolog félig-meddig igaz.
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Drágáim! Tökjó a fenti lista és a válaszok! Lehet, hogy valaki ezekre a bölcsességekre úgy jött, rá, hogy sok éven át gyakorolta a meditálást, de én - elolvasva a listát és a tisztázásokat - az elmémmel nehézség nélkül magamévá tettem első olvasásra az összes pontot (mivel úgy érzem, magam is tudatában vagyok mindezen igazságoknak és bölcsességeknek, tehát mélységesen egyetértek velük), és mivel az én nézeteimet fejtik ki, a meditáció mester nélküli gyakorlását megkerülve mesternek érzem magam, noha tudom, hogy nem vagyok mester, csak egy gondolkodó ember. A meditáció tudat nélküli tudatállapotát is átéltem sok pillanatomban. Ezért most kérdezem: ez meg hogyan lehetséges?
Raszta raszta üzente 11 éve
Salek Zoltán üzente 11 éve
1. félreértés: A meditáció koncentráció
„A meditáció valójában a koncentráció hiánya.”
Ez az állítás egy durva hiba. Ugyanis ebből következően az összpontosítás (koncentráció) hiánya meditáció, pedig nem. Az összpontosítás hiánya nem egyéb, mint az összpontosítás hiánya – nem pedig meditáció. Ezerszámra látok embereket magam körül, akikből hiányzik az összpontosítás, mégsincsenek meditációban.
Az viszont igaz, hogy a meditáció nem összpontosítás, a meditációban nincs összpontosítás. Csak éppen a fenti állítás nem ezt mondja.
„Az összpontosítás képessége a meditáció egyik pozitív hozománya.”
Ez sem igaz. Az összpontosítás az egy mentális képesség, és alapvetően a figyelem irányításának képességétől függ, és ezt lehet gyakorolni összpontosító gyakorlatokkal. Vannak emberek, akik egyáltalán nem meditatívak, mégis remekül összpontosítanak – mert megtanulták.
Azért tűnik úgy, hogy „meditáló” emberek jobban összpontosítanak, mert a gyakorlatukkal időlegesen kitolták a mentális zajongást a tudatuk előteréből, így a figyelmük szabadabban irányítható, mert kevésbé köti magához a belső zaj – lévén hogy az ilyenkor alacsonyabb. Ám ez még messze van a jó összpontosító képességtől.
„...míg a meditáció az elme teljes ellazulását jelenti.”
Túró a fülükbe. A meditáció az elme hiányát jelenti, akár időlegesen is. Kevesebb elme, elmélyültebb meditatívság. Több elme… nincs meditatívság.
Az „elme ellazulása” pusztán metafora, mert olyan, hogy ellazult elme, valójában nincs. Az elme mindig ezerrel zajong, legfeljebb nincs a tudatunkban a zajongása, ha valamilyen gyakorlattal kitoltuk onnan, és akkor meditatívabban vagyunk. Vagy ha olyan gyakorlatot végzünk, amivel „tisztítjuk” az elmét, vagyis szétszedjük az azonosulásokat, tudattalan összetapadásokat, asszociációkat. Ez utóbbi eredménye erőteljesen kevesebb zajongás, mivel korábban zakatoló folyamatok szűnnek meg (a benyomások továbbra is maradnak, csak már nem hatnak ránk).
„A meditáció elengedés. Amikor ez megtörténik, az elménk mély nyugalmi állapotba kerül.”
Amikor meditáció történik – mivel a meditáció valóban elengedés –, az elme, metaforikusan, távolabbra kerül tőlünk, így mi kerülünk nyugalmi állapotba, nem az elme!
Salek Zoltán üzente 11 éve
Az első és a leggyakoribb félreértés: A meditációs gyakorlat nem meditáció, csak gyakorlat.
Vagyis, a „meditálók” valamilyen, meditáció céljára szolgáló gyakorlatot végeznek. Hogy ebből lesz-e meditáció, hogy a meditáció ezáltal megtörténik-e, csak a Jóisten a megmondhatója. Vannak, nem is kevesen, a többség, akik éveken, évtizedeken keresztül csinálnak, gyűrnek valamilyen, meditációnak mondott gyakorlatot, mégse kerülnek egyetlen áldott pillanatra sem meditációba. Sajnos.
Ami ilyenkor a leggyakrabban történik, az az, hogy a mindennapi mentális zajongás egy időre kiszorul a tudat előteréből, köszönhetően a meditáció címszó alatt futó sokféle összpontosító gyakorlatnak, fizikai valóságra való figyeltetésnek, képzeltetésnek. Amitől az egyén többé-kevésbé mentálisan és testileg is ellazulhat. Aminek azért megvan a maga haszna és előnye, úgyhogy semmiképpen nem szólom le. Csak éppen – éppen emiatt – gyakran még meditációs gyakorlatnak sem hívnám ezen gyakorlatok többségét. Persze, ez az én személyes véleményem.