:)

Előzmény

Válasz

Az adott beszélgetés tele van találgatásokkal, amelyek egy reális helyzet-értékelésből indulnak ki. Annak van igaza, aki önellátásra rendezkedik be (persze nem egy tízemeletes panelházban - ott reménytelen). Lumina nagyszerű videót rakott fel ezzel kapcsolatban ("Hol leszel a válság után?").

Tehát számarányukat tekintve keveseknek van lehetősége kézzel fogható preventív lépéseket tenni, mert ahhoz kell egy talpalatnyi föld. Akinek nincs, az nem is érti, hogy miért kellene kibújni a földvásárlási moratórium feloldása alól jövőre.

Előzmény

Válasz

"Ezt mindenkinek ki kellene tűznie magának, hogy megkönnyebbüljön. És az órás módszer, amit Lumina felvetett, szerintem mindenkinek be is válna."

-Ha ilyen egyszerű volna az egész, akkor nem kellene ezer fajta út. Egy tutti megoldás mindenkinek. Pedig mindegyik út más és mégis ugyanoda visz. Ugyanazok a nehézségek és buktatók kísérik mindegyiket. Oly mindegy, hogy melyik, csak haladni lehessen rajta.
Az ember azt hiszi, hogy talán majd a másik jobb és könnyebb lesz. Pedig dehogy, mindegyik egyformán jó és nehéz, rövid és hosszú. A lényeg az, amit az ember képes bejárni általa.

Előzmény

Válasz

Hát ez az út is egy lehetőség!
Ébresztő gondolatok, de nem célszerű itt megállni. Mint megközelítés, jó, Vezér-Szörényi László elemzései szerintem reálisak.

Bármely úton is indulunk el, ugyanoda érkezünk, jó esetben arra a pontra amikor az ember észreveszi a saját szerepét az egész "játszmában". Legtöbbször itt megreked a folyamat, mert az emberi elme nem igazán tudja elfogadni a saját felelősségét, elfogadás helyett kellemetlenségként éli meg. Sőt nemhogy nem fogadja el, de úgy működik, hogy inkább máshová hárít, a külvilágra például a politikára. Holott azt is mi hozzuk létre és tartjuk fönn, úgy ahogy működik.
Ördögi kör!
És amíg ezen a holtponton nincs túllépés, addig mindig ugyanoda jutunk vissza.
Körbe-körbe, egészen addig amíg egyszer, meg nem törik a jég...például MOST!
:)

Előzmény

Válasz

:)

Előzmény

Válasz

:)

Előzmény

Válasz

:)

Előzmény

Válasz

Igen, Attila, ez lehet a teljesség, ahogy írod: "az elmés állapotba vissza kell zökkenni, mert csak ott lehet cselekedni. De aztán újból ki lehet lépni az elme "börtönéből", hogy "kívülről", ítéletmentesen lássa az ember a valós helyzetet. És ez így megy körbe-körbe, amíg ki nem tisztul az ember elméje és így képes lesz a fölösleges terheket elhagyni."

Ezt mindenkinek ki kellene tűznie magának, hogy megkönnyebbüljön. És az órás módszer, amit Lumina felvetett, szerintem mindenkinek be is válna.

Előzmény

Válasz

Nagyon tetszik ez a módszer, őszintén: eddig ez a legjobb azok között, amelyekről valaha is olvastam. Ahogy végigmentem rajta sorról-sorra, máris eljutottam abba a tudatállapotba, mivel korábban volt módom és időm hasonló révületbe esni (elnézést kérek, ha a révület szó esetleg nem fedi azt az érzést, amit Te érzel, kedves Lumina, de tényleg ismerem ezt az állapotot és azt is, ami arra készteti az embert, hogy maradjon is ott, kívül a társadalmon - mondjuk egy Krisna tudatú közösségben, vagy akár egy keresztény szerzetesrendben. Tudom, hogy elég nagy a különbség a kettő között, de az közös bennük, hogy szabadságot nem ismerő társadalomból kiléptetik az embert.

Előzmény

Válasz

Nem kell törődni a Szabadsággal. A szabadság törődik majd magával ha akar. A szabadsággal valójában csak szolgaság törődik igazán, az tartja életben. Az egyik nem lehetséges a másik nélkül. Ha nincs szolgaság, szabadság sincs. Ha én nem vagyok te se vagy. Úgy vagyunk mi, ahogy ők vannak, ha ők nincsenek, mi se vagyunk. Egymást tartjuk életben. Ezért úgy törődj mindennel, ahogy a szabadsággal törődik a szolgaság. Életben tartjuk egymást, MAGUNKAT. Együtt, egyszerre létezünk. :)

Válasz

:) Boldog vagyok... :)

Van itt az asztalon egy 'mutatós' :) óra. Én tettem ide. Nézem a mutatóját. Azt a mutatót, ami oly gyorsan szaladgál körbe körbe. Van még ott kettő, a másik nem rohan, a harmadik szinte áll, de még az is mozog. A helyes meditáció olyan, mintha az órádat néznéd. Leülsz, és elkezded nézni a saját órádat. Kirakod az asztalra és nézed amit látsz. Először a legfeltűnőbben ragad meg a szemed, azon amelyik úgy rohan körbe körbe. Ha kitartó vagy és elég ideig képes vagy nézni azt a mindig siető elmebajos mutatót, akkor egyre homályosabb lesz a látásod. A homályos látás miatt elveszíted az érdeklődésedet a mindig siető mutató felé, és a fókusz átvált a lassabban mozgó mutatók felé. Áttérsz a perc mutatóra. A másodperc mutató elvesztette a figyelmedet, nem figyel rá senki, ott van, de mintha ott se lenne. Egyre mélyebbre jutsz, egyre jobban meglátod a lassabban mozgó élet békésségét. Ha nem tetszik, fogod magad és vissza nézel, vissza térsz a másodperc mutatóhoz. Senki nem fog haragudni ezért, a Te életed. Te döntöd el merre mész. De ha megtetszik a perc mutató, akkor azt fogod nézni. Olyan mintha megbabonázott volna, és neked azt kell tenned, amit a természet diktál. Ha elég időt töltesz a perc mutató mozgásával, lassan olyan érzékennyé válsz, hogy az óra mutató mozgását is képes leszel érzékelni. Így, tovább utazgatsz. Aztán később ha elég kitartó vagy, már az óra szerkezetét is megismered. Látod az összes mozgó alkatrészt, látod az egészet. Miután elég időt töltöttél azzal, hogy az asztalon nézted az órát, hirtelen észre veszed miközben az óra mutatói mozognak, hogy akár milyen sebességgel is mozognak a mutatók, az idő meg se mozdul. Csak az óra mutatók mozognak, az idő mozdulatlan marad. Mindig is az volt. Mozdulatlan. Amikor meglátod ezt a Szabadságot, elönt az energia, annyi energiád lesz hirtelen, hogy lerugod az asztalról az órát. Kit érdekel mit mutat az óra, ha az időről semmit se tud. Ebben a pszichológiai állapotban, az óra nélküli Szabadságban sok ember döntött már úgy, hogy elvonul a társadalomtól egy Zen templomba, vagy Buddhista, Krisna közösségekbe. És sok ember döntött már úgy is, hogy nem vonul ki a társadalomból. Marad az úgy nevezett világi életben, ott él tovább. Az órát lerugni az asztalról egy pszichológiai élmény, nevezheted szatorinak, nevezheted megvilágosodásnak is, ha úgy tetszik. A szatori és a megvilágosodás végtelenek, ahogy a meditáció is. Ilyen a létezésük, végtelenek.
Most már érted, mit értek meditáció alatt és azt is megérted, hogy a meditáció következményeként lehetetlen az, hogy ne érdekeljen a többi ember, hogy ne érdekelje mi történik az emberekkel egy kolostorba vagy éppen a társadalomban. Nagyon is érdekel, nagyon is fontosak az emberek és az, hogy mi történik velük. De akkor fontos, amikor emberekkel vagyok, emberekkel beszélek és nem akkor, amikor magam vagyok. Amikor magam vagyok, nincs senki más, csak én, néha még én se. :) Egyedüllétben a többi ember nem nem fontos, egyszerűen, csak önmagam vagyok. Az se számít, hogy szabad vagyok vagy sem. Szabad vagyok. :))

Előzmény

Válasz

:)

Előzmény

Válasz

"Csak éppen a továbblépésről nem esik szó ezekben a megnyilvánulásokban."

-Eddig nem mutatkozott ilyen igény. Én nagyon örülök neki, hogy most viszont, igen. Az ilyen témakör a saját fejlődésemet is nagy mértékben elősegítheti. Ezért azt mondom, legyünk minél többen, akik ezt igénylik is. Az átlagemberek nagy része ritkán jut el erre a pontra, azt gondolja elég ha belép az "előszobába"és több nem is kell, holott a lényeg csak utána kezdődik, lépésről lépésre haladva.

Nekem az is szimpatikus, ha nincs mester és spontán jönnek a megérzések. A lehető legjobb dolog, ezt érdemes volna megbecsülni. Korunk szükségszerűsége vagy inkább divatja a "mestertől" való tanulás, pedig ez nem is annyira fontos, bár sok embernek segíthet. Itt fontosnak tartom elmondani, ha elindulsz ebbe az irányba, itt nincs kitaposott, szőnyeggel leborított út. Csak annak érdemes elindulni, aki egyformán képes elfogadni a jót és a rosszat is. Az elme olykor ellentmondással találkozik, többször visszazökkent a régi mederbe. Ezért nem mennek egyszerűen a dolgok...kitartónak kell lenni.

Igazad van az elmés állapotba vissza kell zökkenni, mert csak ott lehet cselekedni. De aztán újból ki lehet lépni az elme "börtönéből", hogy "kívülről", ítéletmentesen lássa az ember a valós helyzetet. És ez így megy körbe-körbe, amíg ki nem tisztul az ember elméje és így képes lesz a fölösleges terheket elhagyni. Ha ez bekövetkezik, akkor az egyén által elkezd változni a körülötte levő világ is. Valódi változást így lehet elérni!

Hogy ez működjön, először ilyen irányú érdeklődésre van szükség(ez itt a klubban mindenkiben megvan - amúgy nem volnánk itt).
Másodsorban kellő elszántság szükségeltetik, hogy hajlandó legyen megtenni a szükséges lépéseket...

Előzmény

Válasz

Kedves Attila! Szíves figyelmedbe ajánlom ezt a linket:

http://www.vntv.hu/vivanaturavideo.php?vid=255f5fb2b

Erről a témáról szívesen csevegnék Veled.

Előzmény

Válasz

Persze, hogy nem tudok. Persze, hogy voltak élményeim egy közlekedési baleset folytán arról, hogy van egy másik világ, ahol NULLA GOND ÉS AGGODALOM létezik és HAZAÉRKEZTEM, vagy vannak nagyon relaxált perceim (több is), vagy vannak csodálatos megvilágosodott pillanataim, amikor mindent értek és mindent elfogadok a világból olyannak, amilyen és úgy, ahogyan van, mégsem nevezném annak a fajta meditációnak, amiről Te beszélsz, mert engem nem vezettek guruk és mesterek, akik azt állították volna, hogy "Nos, látod, ez a megvilágosodás", vagy "Ez a meditációs állapot". De ezek az élmények és tapasztalatok: az enyéim, a tiéid, a Salek Zoliéi - az enyéim, a tiéid és a Salek Zoliéi. Aztán mindenki visszajön, bekacsolja az elméjét, az egóját, a magnóját, a számítógépét stb. és elmondja, leírja, elénekli, lekottázza, lejátssza a zongorán stb. Mire nem képesek az emberek, hogy közöljék: BOLDOG VAGYOK, BOLDOG VOLTAM, ODA VÁGYOM VISSZA, AHOL VOLTAM stb. stb.

Előzmény

Válasz

"Ebben az állapotban jóval reálisabban lehet látni a valós helyzetet, mint általában. Nincs elfogultság, nincs ítélet, hanem józan meglátás van. Ebben az állapotban, mint külső megfigyelő vagy jelen, aki külső hatások nélkül képes dönteni."

Ne haragudj, kedves Attila, ezzel nem egészen értek egyet. Figyelemmel kísérem az itt folyó eszme- és tapasztalat-cseréket a meditálásról és a megvilágosodott tudat-állapotról, illetve az ilyen állapothoz elvezető idegenvezetők működéséről, a megvilágosodás-közeli és még közelebbi állapotok elemzéséiről, leírásairól, az e témában megjelenő végeláthatatlan eszmefuttatásokról (amelyek természetesen és kizárólagosan elmetermékek), szóval a középkori l'art pour l'art teológiai és más jellegű hitviták kellős közepén találom magam, amikor ezeket olvasom. Nem tapasztaltam éleslátást vagy a valóság bármilyen tárgyilagos ismeretéről tanúskodó semmiféle véleményt - különös tekintettel arra, hogy miféle bölcs megoldások vezethetnek ki a minket körülvevő lelki-erkölcsi-anyagi és társadalmi válságból. Az nem kiút, hogy mindenki egyénileg szálljon magába, szembesüljön azzal, hogy mindennek a kulcsa a létezés mindenféle társadalmi eredetű sallangtól megtisztított tudatosítása önmagunkban. Nem ez a kiút, de lehet, hogy ez valóban segít továbblépni. Csak éppen a továbblépésről nem esik szó ezekben a megnyilvánulásokban. Itt csak arról esik szó, hogy aki ezt a megtisztult tudati állapotot megtapasztalja, az boldog. Én ezt nem vitatom, sőt, nagyon jól tudom. Dehát ez olyan, mint egy jó kéthetes üdülés Korfun, vagy a Riviérán, vagy éppen a Balatonon (de az utóbbi hely esetleg sokakat visszaráncigál az otthoni gondok világába - ezért minimum a mobiltelefont ajánlatos otthon hagyni). Szóval üdültünk, felejtettünk, kikapcsolódtunk, relaxálódtunk, rekreálódtunk stb. És aztán visszamegyünk az otthonunkba, 1-2 hétig még emlegetjük az üdülést, még kicsit elengedettek vagyunk, de egyre kevésbé, és hamarosan visszazökkenünk a mindennapi rutinba. Nos, a mindennapi rutin felváltása egy kreatívabb életvitellel - ezt tartom eredménynek a relaxáció-rekreáció után. De ésszel. Az, hogy kilöttyentem a fürdővizet, nem törődve a benne lévő csecsemővel, tehát mindent otthagyok, mint kutya a Szaharát? HOGYAN ALAKÍTOD TOVÁBB AZ ÉLETEDET, MIUTÁN VISSZAVESZED AZ EGÓDAT, mert ha nem veszed vissza, nem tudsz létezni abban a valóságban (pl. elme nélkül), amelyben valahogyan továbbra is létezned kell(ene)? Ez lenne a kérdésem, kedves Attila.

Előzmény

Válasz

Ne próbálgasd, tedd meg, itt az egy szer. Ez egy remek szer, mindenre remekel. Itt és Most, csak Most az Egy szer. Ez minden. :)

Előzmény

Válasz

Melyik világot? :)

Előzmény

Válasz

:)

Előzmény

Válasz

"Ezen ismeretek ellen jó gyógyszer a meditálás. Aki meditál, az bezárkózik, azt nem érdekli az őt körülvevő világ. Az tudomást sem vesz arról, hogy körülötte felnövekvő nemzedékek vannak, akik élni szeretnének, emberré szeretnének válni, és jó lenne tudatosítani velük, hogy csak keveseknek jut osztályrészül az emírek és sejkek fiainak a sorsa."

Az, amit írsz, csak azt bizonyítja, hogy semmit nem tudsz a meditálásról. A meditációról. Lehet, hogy vannak benyomásaid, információid róla, talán még tapasztalatokat is szereztél magadnak, de, hogy a meditációról semmit nem tudsz valójában, az teljesen nyilvánvaló. :)

Előzmény

Válasz

Meglehet tisztánlátásra utalnak e sorok és egyben okot is szolgáltatnak az új alapok lerakására. Mi kell ettől nagyobb, ösztönzőbb erő a változásra(?), ami talán nem is olyan egyszerű. Viszont a hatás semlegesítése, megszüntetése járhatóbb útnak tűnik, mivel ezt mindenki saját magán tudja elvégezni.

"Ezen ismeretek ellen jó gyógyszer a meditálás. Aki meditál, az bezárkózik, azt nem érdekli az őt körülvevő világ. Az tudomást sem vesz arról, hogy körülötte felnövekvő nemzedékek vannak, akik élni szeretnének, emberré szeretnének válni"
-András, téves nézeteid vannak a meditációval kapcsolatban. Még, hogy a meditáló személy bezárkózik és nem érdekli őt a külvilág. A látszat ezt mutatja, de ez nem így van. Ebben az állapotban jóval reálisabban lehet látni a valós helyzetet, mint általában. Nincs elfogultság, nincs ítélet, hanem józan meglátás van. Ebben az állapotban, mint külső megfigyelő vagy jelen, aki külső hatások nélkül képes dönteni. Nézetem szerint csak így lehet aztán valamit is tenni.

A meditációs állapot nem oldja meg a felvetett problémákat, arra nem alkalmas, de megmutathatja azt az utat ami jó eséllyel elvezet oda.

Előzmény

Válasz

Próbálgatom, próbálgatom. Egyre jobban megy, lévén, hogy igencsak eljárt fölöttem az idő vasfoga és csak lépegetek, lépegetek utána, hátha utolérem egyszer. Egy szer. Egy nagy szer ez itt és most. Az itt-ben és a most-ban vannak a legjobb a szerek. Pl. a kávé. Kábé ez minden.

Előzmény

Válasz

A múlt héten adtam egy kéregető cigány asszonynak egy száz forintost. Másnap is ugyanott kéregetett ugyanabban az időben. Aztán már nem adtam neki, mert sajnos mi is úgy vagyunk, hogy hitel-hitel hátán, és a 3 gyermekemnek a hónap végén nem igazán tudom már mit is adjak enni. Pedig nálunk mindkét szülő dolgozik rendesen 8 órában.

Az az igazság, hogy ennek a kéregető asszonynak szerintem nem is pénzre volt szüksége. Inkább munkára, amely folyamatos jövedelmet biztosít a számára.
Vagy egy olyan közösségre, melyben megtalálhatja a helyét, és a közösségben végzett munkájáért cserében nem kellene többé éheznie.

Válasz

Jav. végső vagy véső - mindkettő beleillik a mondatba.

Válasz

Belső szabadság mindig is volt, van és lesz. A belső szabadság lehetővé teszi, hogy maximális külső megkötözöttség esetén valaki eldobja magától az életet (nem mindig egyszerű, de véső soron - idővel sikerülhet).

Előzmény

Válasz

Én is bátran nyilatkozom ugyanezt a sejk- és emír-palánták nevében.

Előzmény

Válasz

A világot nem válthatja meg egy ember.

Válasz

Tudom, kedves Lumina, szenvedés nélkül él, amíg él. De enni azért néha felébred, nem? Aztán rájön, hogy üres az elemózsiás tarisznya. Akkor elindul kéregetni. És ha nem adnak? Akkor visszamegy alfába és vár. Bár Jézus is azt mondja, hogy kérjetek és adatik nektek. Akkor előbb utóbb akad valami kaja és akkor igazad van, él tovább szenvedés nélkül, amíg meg nem fagy az utcán. Ja, hogy el kell menni Indiába? Ott nem fog megfagyni? Igen, el kell menni melegebb éghajlatra, ott könnyebb meditálni. Nem hiába onnét jönnek ezek a jó tanácsok. Csak kiürülés-mentes elemózsiás tarisznya nem jön. A kaját meg kell tanulni megszerezni. A házat meg kell tanulni felépíteni (itt, hidegebb éghajlaton). De erről meditáció közben nem szokás beszélni. Fölösleges civilizációs ártalom a megélhetésről való gondolkodás. Gondolkodás. Gondokodá. Gondolkod. Gondolko.

Előzmény

Válasz

Ez a helyzet többé kevésbé ismert minden magyar állampolgár előtt. Azt viszont nagyon kevesen tudják, hogy Magyarország annyira nyitott gazdasággá "nőtte ki magát", hogy az itthon forgalomban lévő pénzt nem a kormány teremti, hanem kamatos kamat fejében ú.n. befektetőktől kölcsönzi, majd adókból, és folyamatosan felvett újabb kölcsönökből fedezi. Hogy miként jut a kormány adókhoz? Természetesen mindenekelőtt az itt működő kb. 2 tucat multitól, az utóbbiak kénye-kedve szerinti bevallás alapján, néhány nagyobb magyar vállalattól és attól a közel 3 millió bérből és fizetésből élő alkalmazottól, akiknek nincs lehetőségük az adó-elkerülésre. A spekuláns milliárdosok tökéletesen el tudják kerülni az adózást (off-shore cégekkel és trükkök százaival). A fekete és szürke gazdaságban gyakorlatilag nem értelmezhető az adózás (ez kb. 30%-át teszi ki az egész magyar gazdaságnak).

Mindezeken felül úgy kerülhetne még pénz a gazdaságba (például munkahelyek teremtéséhez), ha a külföldi kereskedelmi bankok ide telepített fiókjai adnának hitelt valamilyen termeléshez, amelynek legalább egy részét nem külföldön költenék el, hanem itt, Magyarországon. Sajnos, még ha adnak is a bankok nagy nehezen hitelt, olyan magas kamatra adják, hogy azt a termelő szférában csak veszteséggel lehet megfizetni. Ennek ellenére az utóbbi 23 évben sikerült teljesen leépíteni a hazai ipart, eladni külföldi államoknak a közszolgáltatást végző cégek többségét (élelmiszer-feldolgozó ipar, közművek: víz-gáz-villany), a mezőgazdaságban óriási területek zsebszerződéssel már külföldiek kezén vannak, a maradék mezőgazdasági termelés produktumait aljas spekuláns közvetítők vásárolják fel önköltségi áron és adják el busás haszonnal külföldön.

Tehát itthon alig van termelés, mindent importálunk és keveset exportálunk. A GDP-be beszámít a multik profitja is, amit kivisznek az országból, ezért itthon minden visszafelé fejlődik, kivéve az államadósságot. Egyedül az halad szépen előre.

Ezen ismeretek ellen jó gyógyszer a meditálás. Aki meditál, az bezárkózik, azt nem érdekli az őt körülvevő világ. Az tudomást sem vesz arról, hogy körülötte felnövekvő nemzedékek vannak, akik élni szeretnének, emberré szeretnének válni, és jó lenne tudatosítani velük, hogy csak keveseknek jut osztályrészül az emírek és sejkek fiainak a sorsa.

Válasz

Én is arra voksolnék, ha voksolhatnék. :)

Előzmény

Válasz

Nem szenvedés nélkül fog éhen halni, szenvedés nélkül fog élni, szenvedés nélkül él. :)

Előzmény

Válasz

De kétségtelen, hogy akinek elfogyott minden reménye és már belefáradt a próbálkozásba, továbbá a szülők-nagyszülők és szerencsésebb családtagok sem tudják támogatni anyagilag, az valóban képzelje azt, hogy valójában minden semmi, az a semmi, ha megszámoljuk, csak egy (tehát nincs sok semmi, csak egy), és ebben az egy semmiben ott vannak a boldog vadászmezők, nincs éhség, hiszen az is semmi. Ha ezt tökélyre vitte, akkor szenvedés nélkül fog éhen halni (ez mégiscsak olcsóbb, mint a kábítószeres öngyilkosság).

Előzmény

Válasz

Igazad van, kedves Lumina, rossz az a rendszer, amely az iskolában rabszolgákat nevel. A sejkek és emírek gyermekei biztosan kényszerektől mentes nevelést kapnak, saját kényük és kedvük szerint foglalkoznak tudományokkal vagy bármivel egész életük során. Csak én itt lenn az anyaggal közvetlen kapcsolatban álló magyar emberek között olyanokkal találkozom szép számmal, akik nem az óvodában-iskolában szerzett tudás folytán végeznek rabszolga munkát, hanem amiatt, hogy az ott szerzett ismeretekre, az észre és a kreativitásra nagyon kevés igény mutatkozik, és az a csekély igény is napi 12-15 órás robotolást jelent annyi bér fejében, hogy éppen a éhhaláltól megmenekül, akinek egyáltalán van munkája. A többi pedig kuncsoroghat a segélyért, vagy leginkább mehet külföldre hasonló robotmunkára, de valamivel jobb fizetségért.

Előzmény

Válasz

Én igazából nem a mai oktatási rendszert próbálom védeni, hanem a nihilizmus ellen szóltam, hogy t.i. "majd a gyerek tudja, mit akar és mivé akar fejlődni". De legelőször a pedagógus hivatást kell górcső alá vennünk a szó eredeti értelmében, egyáltalán nem baj, ha oktat is a tanító és a tanár, de első helyen a nevelésnek kell állnia. A felsőoktatás esetében persze már az oktatás van első helyen, bár a 18-tól 23 év közötti korosztály még mindig figyeli az idősebbeket és még mindig fogékony a jó példákra (meg persze a rosszakra is), csak nevelésről az ő esetükben már - szégyenlősen - nem beszélünk. azt már a fiatal felnőttekre bízzuk, hogy felhasználják oktatóik élettapasztalatát, az általuk mutatott mintákat is a későbbiekben. Viszont a kicsiket, őket igenis nevelni kell! Hangsúlyozom: a felnőtt által szolgáltatott mintáknak és példáknak mindig első helyen kell lenniük a nevelési módszerek között. Ezenfelül a pedagógus esetében abszolút elengedhetetlen a pedagógiai tehetség és szakértelem, nélkülözhetetlen a mély belső meggyőződés a legáltalánosabb emberi értékek vonatkozásában, továbbá a hivatás- és emberszeretet, és nem utolsó sorban a hit az emberi értékekben, amelyek magját el kell ültetnie az emberpalántákban. A magyar közoktatásban mindezen előfeltételek - igen sajnálatos módon - meredek lejtőn csúsztak lefelé az utóbbi húsz év folyamán. A tanítandó tananyag természetesen más kérdés, de nem hiszem, hogy ne kellene megalapozni valahogyan a klasszikus tudományokkal (mint pl. a fizika, matematika, kémia, biológia, nyelv és irodalom) kapcsolatos általános műveltséget a felnövekvő generációk fejében.

Előzmény

Válasz

Sors: kauzalitás,..gondolataink gyermeke, aki bevonzza az életvitelével a sorsát. Szabadság: relatív, gondolatbeli, vagy a szabad cselekvés akarati szabadsága. Én A belső lelki szabadságra voksolnék, mely felemel örömet hoz.

Válasz

Ne is törődj vele, soha nem fog rá jönni senki semmire. Bárki bármire is jöjjön rá, az csak is most történhet. Olyan ez, mint az üres tükör. :)

Előzmény

Válasz

Talán az általános iskolai szigorú monoton tanításnak az a célja, hogy a diák felkészüljön, a még monotonabb felsőoktatási rendszerbe integrálásba.

Ha mindenkinek csak azt tanítanák, amit szeretne, és később kiderülne hogy a megengedett kreativitás miatt már nincs szüksége a felsőbb oktatásra, mert többet tud, mint az oktatók, akkor nincs is szükség felsőoktatásra.
Ellenben sok diák nem is tudja eldönteni fiatal korában, hogy mit kezdjen később az életével, és ha nem tukmálják belé az egyetemekre jelentkezéshez elvárt tudást, a felsőoktatási intézmények kiürülnének.

Ez a régi korok által felépített rendszer mára már elavulttá vált, és még senki sem jött rá, hogyan lehetne a jövő igényeinek megfelelően megreformálni.

Válasz

:)

Előzmény

Válasz

Igazad van András, cél nélkül osztom meg a nézetem és a megtapasztalásom.:)

Igen a pedagógus szakma is nagyon érdekes és fontos, jó, hogy felhoztad ezt a témát. Nekem is van róla véleményem(a családomban több pedagógus is van). Azt hiszem ez a hivatás akkor tett (és tehetne ma is) jó szolgálatot a társadalomnak amikor, kielégíti a tudásszomjat. Régen ez így volt, ma ez máshogy van. Úgy látom, ma az iskolák tele vannak kényszerrel. Kötelező ez, kötelező az és nincs szabadság, csak kényszerűség. Az így megszerzett tudás nem igazi érték, inkább csak nyűg, amit kötelező megszerezni, mert nélküle nem lehet érvényesülni az életben. Például, nem biztos, hogy a Pitagorasz-tétellel kell mindenkinek a fejét teletömni, amikor ezt az életben sohasem fogja használni. Az oktatás ma ezt teszi, rengeteg fölösleges dologgal tömi tele a fejeket. Túlterhel, és így elvész a gondolkodás képessége. Mindenkit egy szintre akar felhozni, elfeledkezve arról, hogy különbözőek vagyunk. Valakik kitalálják, hogy pont ilyen tudás kell a fejekbe, (mindenkinek egyformán) és aztán nagy erővel erőltetik rá ezt a sablont a fiatalságra. Nem világos, hogy miért, ha valaki mondjuk az állatokhoz ért miért kell elvesznie a számok birodalmában. Lassan egy diák már maga sem fogja tudni, hogy fiú-e vagy lány, úgy meg van keverve. Vagy például ha valakit a történelem érdekel miért kell az összes kémiai vegyjelet kívülről fújnia? Nekem úgy tűnik mintha a mai oktatás valamiféle "robotképzővé" alakulna át. A pedagógus előre megírt szövegeket magoltat be a diákkal. Míg a valódi tanító hagyja, hogy a tanítvány maga jöjjön rá és fedezzen fel dolgokat. Így szabadon fejlődik az egyén, míg a kötelező magolástól csak biorobottá válik. Lassan, észrevétlenül jutott ide az oktatás. Ha a döntésképtelen emberképzés a cél, akkor jó az irány, de ha nem, akkor talán nem ártana új alapokra helyezni.
A jó tanítás sokat adhat! Érdemes vele foglalkozni.

Talán vannak olyan pedagógusok akik nem értenek egyet ezekkel a szavakkal és nem tetszik ez a látásmód. Nekik azt tudom tanácsolni, hagyják áthaladni magukon e szavakat és akkor a düh nem fogja kikezdeni békéjüket, az élet a megszokott kerékvágásban megy tovább.:)

Előzmény

Válasz

Szabad kérdeznem, Kedves András, hogy hova lépsz 'az egyén önmagába zárt egojának a kalitkájából'?

Örülnék ha néha csak úgy lépegetnél, tudod, olyan természetes módon, céltalanul, röpködve lépegetve. Közben sokat csodálkozva, mint egy gyermek, akit még nem neveltek rabszolgának. :)

Előzmény

Válasz

"a pedagógus hivatás mi célt szolgál?"

-valamit nekem is csinálnom kell, ha már 'Egyszer' itt vagyok.. :)

Előzmény

Válasz

Arról pedig nem is beszélve, hogy a szülő "alanyi jogon" pedagógus. De - az esetek többségében - ő is csak olyan nevelést tud adni a gyerekeinek, amilyet ő kapott a szüleitől és az iskolában. Ezzel a megállapítással én kilépek az egyén önmagába zárt egójának a kalitkájából.

Előzmény

Válasz

jav. "...azon túl, hogy..."

Előzmény

Válasz

Ebben sok igazság van, kedves Attila, de ha részletesen kifejtenéd, hogy mi a célod ennek megállapításával, sokkal okosabbak lennénk. Ha semmi, akkor elég is ennyi. Tettél egy megállapítást. Én pedig hadd tegyek fel egy kérdést: elgondolkodtál-e már azon, hogy a pedagógus hivatás - azon túl, valami gyér megélhetést biztosít - mi a fene célt szolgál? Azt talán, hogy a pedagógus maga több tudást tömjön a saját fejébe? Ha erre megtalálod a helyes választ, akkor rájössz: vannak közösségi célok. Ezek pedig csak úgy érhetők el, hogy a felnövekvő generációkat felkészítjük az életre, ami ugyebár nem kizárólag evés-ivás-alvás-számítógépes játékokkal való időtöltés, a szülők pumpolása és a tanárverés az iskolában.

Előzmény

Válasz

:)

Előzmény

Válasz

:)
Az a gonosz tudja uralni a világot amelyiknek az ember ad teret. A gonosz az emberi elmében születik és az ember által nyilvánul meg. Az ember hozza létre az ember táplálja. De ha az ember képessé válik önmagában megfigyelni ezt a történést, ezt a fajta "vírust"akkor képessé válik "nyakon csípni" a "gazfickót". Ezt a folyamatot mindenki csak saját magán képes végrehajtani, egy másik emberen vagy a társadalmon, nem. Tehát a kulcs önmagunk felé kell, hogy irányuljon. Ha egyénenként képessé válunk a Megfigyelés általi megújulásra, akkor a "gonosz"erőknek elvész a hatalmuk. És akit nem tud uralni a gonosz, akkor annyival máris tisztább, szabadabb lett a világ.:)

Előzmény

Válasz

„Széthulltam arra

az egy darabra, ami

mindig is voltam.”

(Tandori Dezső )

:-)

Válasz

Hamarabb is szólhattatok volna, hogy ti is levegőt lélegeztek be és ki. Én meg azt hittem, hogy csak én lélegzem. Lehet, hogy mondtátok, csak fülem nem volt ahhoz, hogy meghalljam. De visszanőtt a helyére és újra hallok rendesen.

Lélegezzetek hát bátran! Beleegyezek a célotokba. :))

Előzmény

Válasz

Tele van a Föld Mesterekkel. Annyi Mester van a Földön, mint Égen a Csillag. Szelektáljunk hát! :)

Előzmény

Válasz

Tudod András, ha a magyar elolvasná és megtanulná (teszem azt) Szécsényitől a Hitelt, nehéz lenne - ŐT - beetetni - sőt, nem lenne szüksége Oshóra és hasonlóra.
részlet a Hitelből:
Hányszor halljuk a bölcsesség s igazság némely törvényit felebarátink ajkain, s hányszor terjesztünk mi is szép hangon s meleg öntetszéssel némelyeket követésre méltóul elő, mint p. o. „Ismerd meg magad”, „Az egyesült munka erősb”, „Egy nap se línea nélkül”

Már csak vegyük az éppen említettek közül eleinte a bölcsességnek azon első mondását:
„Ismerd meg magad”,
s fejtsünk ki mindent, ami vele összeköttetésben áll, s úgy fogjuk tapasztalni, hogy mindennapi foglalatosságinkban annak hasznát venni közönségesen elmulasztjuk.
Az önismeret külön véve, minden egyéb körülállások ismerete nélkül, csak csorba hasznot hajtana; de a bölcsesség azt kívánja, hogy mindenki magát, azaz: testi s lelki tulajdonit; körülményit, úm. nemzetiségét, vagyonát, hazáját, hazafiait; összeköttetésit, azaz szüleit, rokonit, gyermekit; választottit, úm. szerelmét, barátját, ismerősit oly tökéletesen ismérje, amint azt agyvelői ereje csak engedi – a bölcsesség azt kívánja, hogy ezek kitanulása s kiismerése élete fő foglalatossága s fő tudománya legyen; és hogy végre minden külön helyzetiben, önmagát s összeköttetésit keresztüllátván s tökéletesen ismervén, ha úgy szabad mondanom, házi esze szerint cselekedjen.
Aki pedig úgy akar cselekedni, hogy valaha azt meg ne bánja vagy tán meg ne sirassa is, annak mindazon pontot, melyen áll, mindazt, ami azon ponthoz ér s üt, tökéletesen ismerni elkerülhetlenül szükséges; mert a cselekvés oly szoros összeköttetésben áll magunk s körülállásink mibenlétével, hogy az csak ebbűl folyhat józanon..........................+ a kép

Előzmény

Válasz

A világ jó nagy. Az egész világot a gonosz szellem akarja uralni. Erre kitűnő példával szolgált Lenin, Sztálin, Hitler és a mostani arctalan pénzrendszer. Ez tényleg annyival rosszabb, mint Hitler, hogy nincs arca. Ez is jót akar és jót is tesz sokaknak, akárcsak Hitler, de ennek nincs arca, nem embert szidunk, ha rájövünk, hogy mit akar. Viszont a világ sok kisebb entitásból áll, melyek közül az egyén a legkisebb, és az egyén ereje abban áll, hogy képes összefogni más egyénekkel. A legerősebb összetartó erő az emberek között sokáig a család volt. Kezdik megszüntetni. A családok összefogása régen a nemzetség (törzs) volt. Mára kevés helyen van ilyen. A következő nagyobb szerves egység lehetne a nemzet, vagy más nyelvi-kulturális egység (talán még régió is). A nemzetek ellen ádáz háborút folytat a globális pénzügyi-gazdasági elit. A szóban forgó elitek a média fegyverét használják arra, hogy az egyének semmilyen módon ne tudjanak összefogni, még családi alapon sem. Csak be kell kapcsolnunk a TV-készülékünket és végigpásztázni a csatornákat. Magyarországon egy tized alatti azoknak a csatornáknak a száma, ahol nem az egyén közösségből való kiemelését szolgálják a műsorok olyan módon, hogy minden hagyományos értéket kipellengéreznek és semmibe vesznek és a minden határon túli önzést emelik piedesztálra. Még a kicsiknek készült mesefilmekből is ömlik a gyilkolás és a brutalitás (made in USA). Meg is van az eredmény. A számítógépes játékokról nem is beszélek, mert az még evidensebb és még nagyobb hatást gyakorol. Jelszó: A TÁRSADALOM ATOMIZÁLÁSA, mert ahol nincs összefogás, ott nincs ellenállás semmilyen hatással szemben sem. Mint a birkák a vágóhídon. Buddhista közönnyel nézik végig az előttük állók lemészárlását.

Előzmény

Válasz

(-: a bőbeszédűség órái :-)

Válasz

(-: ?

Előzmény

Válasz

:-)

Előzmény

Válasz

:-)

Előzmény

Válasz

Milyen gyönyörű is az anyanyelvünk. Én ebben a pár sorban pontosan azt szerettem volna kifejezni, amit te hosszabban levezettél. Csak az én egóm nem akarta agyonmagyarázni.
Persze, hogy az emberek a fontosak, és szívesen foglalkozom veled. :) Bár ez így furcsán hangzik, mert foglalkozni valamivel, nem valakivel szoktunk. :)

Inkább csak elolvasom a gondolataidat, integrálom, és ha kicsit másképp gondolom akkor megosztom veled.

Ez így sokkal szimpatikusabb :)

Válasz

"Éppen az a baj ezzel a világgal, hogy az emberek nem igazán képesek az összefogásra. Az egó az ami nem engedi ezt. Pedig mindenki vágyik rá."

-Nem is olyan rossz megközelítés. Én hozzátenném, hogy mivel a világnak nincs egója, csak a benne lévő embereknek van, ezért a világgal nem is lehet baj (legalább is ezen a téren). Ahogy írod "az egó nem engedi ezt", igen az emberi egó nem engedi, nem a világ egója. A világ az pontosan olyan amilyenek az őt alkotó egyének. Amilyenek mi vagunk, amilyen te vagy, amilyen én vagyok...Vagyis ha hibát látsz a világban, akkor azt valójában az egyénben látod. Ha a világot akarod "megreformálni", akkor zsákutcában jársz. Lehetetlen. Máshol kell megfogni a munka végét. Csakis az egyénnel, a világot alkotó emberrel lehet foglalkozni. Például velem, vagy saját magaddal. Oksi! Értsük a különbséget! :)
Az egyik hozzáállásnak van értelme a másiknak meg nincs. Az emberek mégis a világot akarják megváltoztatni önmaguk helyett. Mindegyik út vezet valahová, azt már látjuk, hogy a világmegváltoztatás mi mindent ér.
A választás az emberé: én vagy a világ...:)

Előzmény

Válasz

Kitűnő világlátás! Jó úton jársz, Katalin!

Előzmény

Válasz

Pihenjünk hát egyet. Igyunk egy csésze teát.

Válasz

Nem, mert akkor vagy igazán a jelenben. És persze ez sosem tart sokáig, úgyhogy az elme megnyugodhat. Csupán pár pillanat, és visszakapja szerepét. Amúgy meg szerintem neki sem árt néha a pihenés :)

Válasz

Igen, így is meg lehet fogalmazni. De, hogy amikor már én nem vagyok én, akkor majd ez meg ez lesz, az nem valami.... Semmi se számít. Minden számít. Keletre menni egy mérföldet annyi, mint nyugatra menni egy mérföldet. Semmi se számít? Amerre megyek, ahol vagyok, akkor már az se számít?

Előzmény

Válasz

A "semmi se számít" az az a pillanat, amikor te már nem te vagy, mert értelmét veszíti az "ÉN" állapota.

Válasz

Valahogy így élek én is.

:)

Válasz

Jó kis helynek tűnik az a "már semmi se számít", lehet ott fázni, melegedni, és lehet otthon érezni magunkat benne, akárhogy is hat ránk. Jobb azt a házat elkerülni, de néha beköltözök én is. :)

Előzmény

Válasz

"Nem vagyok minden pillanatban a jelenben."
Volt amikor azt hittem, hogy aki többet van a jelen pillanatban, az valami csodálatos ember, Én is az leszek:). Sose lettem az. Talán rövidebb hosszabb időkre az lettem. :) Annyira akartam a jelenbe lenni, hogy amiatt nem tudtam a jelenbe lenni. Abba hagytam ez a hülyeséget és se jelenbe nem vagyok se nem jelenbe nem vagyok. Tesszük egymás után amit kell, Vagyok. :)

Előzmény

Válasz

Sokszor akkor is boldog vagyok, ha rossz dolog történik velem. Jön egy stresszes, időszak, erősödik, erősödik, majd mint amikor zivatar után előbújik a napsugár, eltűnik minden, és már semmi sem számít.

Válasz

Néha elcsodálkozom azon, mennyi út létezik egyszerre. Lágyan elmosolyodok. :) És Csend.

Előzmény

Válasz

Igen ne bonyolítsuk.

Engem már az is boldogsággal tölt el, hogy válaszolsz.

Néha úgy érzem az egész világegyetembe szerelmes vagyok.
De ez nem jelent semmit.

:)

Válasz

Akkor Te azért vagy Boldog, mert Boldog vagy. A Boldog Vagy tól függetlenül is Boldog Vagy. Így amikor más is számít, Te akkor is Boldog Vagy. De az is lehet, hogy azért Vagy Boldog, mert más is számít. Annyi variáció van, hogy jobb nem is gondolni rájuk. Mindig meglesz mindegyiknek a megfelelő helye és ideje a megfelelő pillanatban. Nem kell nagyon törődni velük. :)

Előzmény

Válasz

Gondolom, hogy te szinte állandóan a "jelenben" élsz, én viszont még nem tartok ott, ahol te. Sokszor vagyok a jelen pillanatában, de ez a napom 60%-ánál biztos nem több.
De én nem bánom. A lényeg, hogy megteszem a tőlem telhető legtöbbet. Ha azon siránkoznák, hogy nem megy, a múltba jutnék, ha pedig azon erőlködnék, hogy ennek többször kell sikerülnie, a jövő ejtene fogságba.
Inkább járom azt az utat, melyen lépésenként lehet csak haladni, és csak az irányt figyelem, a cél már nem igazán érdekel.

Válasz

Én olyankor is szoktam boldog lenni, amikor más is számít.

Válasz

Akkor megtaláltad a lehető legjobb tanítót, hacsak nem az életről való elképzeléseid tanítanak. Mert akkor akkor is az élet tanít, de amit Te értesz az élet alatt, és amit Én értek az élet alatt, az nem biztos, hogy ugyan az.

"Az a lényeg kedves Zen Mester, hogy boldog vagy, a többi talán nem is számít."

Amikor boldog vagyok, akkor boldog vagyok. Akkor csak boldog vagyok és semmi más nem számít. Még az se számít, hogy semmi más nem számít. Olyan nincs a jelenbe, hogy semmi más nem számít. Amikor boldog vagyok, akkor boldog vagyok. Egyszerűen, Boldog Vagy.

Előzmény

Válasz

bocsánat, nem "nyilván oka van", hanem "nyilván oka is van"

:)

Előzmény

Válasz

Az élet, melynek részei vagytok ti is.

:)))

Meg megannyi más.

Válasz

Az élet "ÉN" vagyok és "TE" és mindannyian az élet vagyunk. Még Salek is az élet. :)) :)) És persze András is. :)) Nem tudom miért jutott eszembe András, de nyilván oka van. :))

Előzmény

Válasz

Engem az élet tanít. Nem vagyok semmilyen mester. Nem is vágyom ilyen kitüntetésre.
Az a lényeg kedves Zen Mester, hogy boldog vagy, a többi talán nem is számít.

Szeretettel élj!

Válasz

Azt azért tudnod kell, hogy "ÉN" egy Zen Mester vagyok. És mint Zen Mesternek néha mondanom kell olyat, ami ellentétben látszik a megszokott hétköznapi gondolkodásnak, pedig "ÉN" csak egyszerűen beszélek. Egyszerűen önmagam vagyok. Ezt is csak hallottam valahol egy könyvben vagy egy előadáson, de, hogy mit jelent valójában, az benne van a mondatban. Nekem mindegy. MindEgy! Csodálatosak Vagyunk, Vagytok. Nincs semmi, amit megragadhatnánk. Szeretlek titeket. :))

Előzmény

Válasz

Azt neked kell tudnod. :))

Előzmény

Válasz

Nem lennék itt, ha nem lenne szükségem erre a közösségre. Én is csak járom az utamat hasonlóan hozzátok.
Múlt héten például felhívtam a nővéremet mert megvilágosodott előttem egy fontos igazság, és vele mindig meg szoktam osztani az ilyeneket. A telefonba azt mondta, hogy ő erre már réges-régen rájött, és pont a múltkori találkozásunkkor erről beszélt hosszasan. Akkor azt hittem értem miről beszél, de most már látom, nem úgy volt.
Azért írtam, hogy nem lehet meggyőzni azokat, akik nem állnak még készen, amikor már számukra is elérkezik az az idő, meg fognak találni.

Válasz

Milyen terhemet?

Válasz

Nem érzem úgy hogy seggfejek lennétek :))

Akkor ne fogadj el annak, és cipeld tovább a terhedet.. :))

Előzmény

Válasz

Nem érzem úgy hogy seggfejek lennétek :))

Én nem világosodtam meg, de most már nem is akarok. Régebben akartam nagyon, de ettől még nem történt meg.
Örülök én is, hogy visszatérhettem. Leadtam a szakdolgozatomat, és most éppen vizsgázgatok.
Kicsit másképp látom már a dolgokat.
Az a baj, hogy azzal vagyunk elfoglalva, hogy önmagunkat szeretnénk megismerni, és befelé fordulunk, ki akarjuk zárni azt a társadalmat ami körül vesz minket, magunkat valamivel többre tartsuk másoknál, mert nem úgy tekintünk a dolgokra, mint a többség. Saját magányos harcot próbálunk vívni, és ez nem jó. Ahhoz, hogy elfogadjunk és megértsünk másokat, nem kell szerepet játszanunk, vagy "lealacsonyodnunk" azokhoz, akiket csak a mindennapi robot hajt, csupán fel kell ismernünk, hogy ugyanolyanok vagyunk, mint ők. Semmivel sem többek, és semmivel sem kevesebbek.
Éppen az a baj ezzel a világgal, hogy az emberek nem igazán képesek az összefogásra. Az egó az ami nem engedi ezt. Pedig mindenki vágyik rá. És vannak is szétszórt egyedi példák, amik bizonyítják, hogy képesek vagyunk önzetlenségre is.
Nem hiszem, hogy a meditáció által megélt állapot a végső cél. Azért élünk társadalomban, hogy megtanuljuk az összefogást, a közösen teremtést.
Nem hiszem, hogy azért kaptuk a beszéd képességét, hogy elhallgassunk.
Régen befelé forduló típus voltam, inkább amolyan megfigyelő típus.
Amióta megszólítom az embereket, és mindenféle idegenhez van egy két jó szavam érzem, ahogy a pozitív energia visszaáramlik felém. Igaz, hogy például a boltba járás dupla annyi ideig tart, mert vannak akik, hosszabban beszélgetnek velem, de én nem bánom.
Nem célom megváltani a világot. Túl tökéletlen vagyok hozzá.

Válasz

Jól beszélsz. :) Pont ez a lényeg amit mondasz.

Csak hagyd, hogy Zoltán segítsen Nekem, mert Nekem szükségem van a segítségre, Zoltánnak meg arra, hogy segítsen Nekem.
Azt hiszed nem tudjuk, hogy nem kell a "megakarok világosodni"?

Persze, hogy nem kell. És Nekem mégis kell. Mert itt van, mert nem múlt el és nem is fog elmúlni egészen addig, amíg el nem múlik. Neked talán elmúlt már, amit nem hiszek, de ezt csak te tudhatod. Azt írsz, amit akarsz. Azt történik ami történik, és ez a szabadság valahogy igazi. Nincs rizsa, de még ha van is, igazi rizsa. Majdnem olyan, mint a szotyi. :)) De, rizsa. Hadd élvezzük hát. :))

Örülök, hogy vissza tértél. Szeress minket. És kérlek fogadj el ilyen seggfejeknek, amilyenek vagyunk. :))

Előzmény

Válasz

Nem igazán értem, miért akartok agyonbonyolítani mindent. Miért nem próbáltok csupán élni. Nem kell cél, ragaszkodás, hogy én mindenképp meg akarok "világosodni". Csak hagyd, hogy megtörténjen. Nem kell erőfeszítéseket tenni azért, hogy megváltsuk a világot, és ráerőszakoljuk az embereket az ébredésre. Aki akkor, és ott jár ahol kell, valamint szüksége van a tanításotokra, úgyis rátok talál.

Válasz

"Értem. Eltekintve attól, hogy elég sok buktató és mellékvágány van az úton, a csendesedő elme és a csend időnkénti pillanatai jó és lelkesítő útjelzők. Viszont nem többek következménynél. Nem tanácsos célként meghatározni őket, mert az félrevisz. Amikor meditációban figyeled a „zajlást” magadban, és elfogadod őket, akkor fokozatosan leválasztod őket magadról, dezidentifikálódsz, „kiazonosulsz belőlük”. Neti, neti. Minél kevesebb az azonosulás, annál kevesebb a zavarodottság lehetősége is."

Miért fogalmazol ilyen ködösen? Miért nem írod le tisztán, hogy kiszakít a jelenből? A ködöst úgy értem, hogy többen értsék, bár a jelent érteni legalább annyira ködös lehet, mint a félrevisz..:)) Neti, neti.

"Nem tudom, hogy mondjam, Lumina, mert nem akarom, hogy oktatásnak vedd."

Na egy csepp igaz mondás. :) Amúgy meg kenjed neki. Oktass ha kell, verj el a botoddal vagy súgj kedves szavakat. Értem mindet. Mindet elfogadom. :)

"A meditáció hosszú és lassú folyamat. Lehetnek közben üres, csendes pillanatok, de ezek mindaddig nem maradandóak, amíg kellőképpen elegendő tartalmadtól nem dezidentifikálódtál."

:)

"A sunyatának nevezett üresség is még a megvilágosodás előtt van, tehát nem állandó!"

Persze, hogy előtte van, de így( a megvilágosodás a sunyatának nevezett üresség) így utána van. :))

"Minden, amit meditációban teszel, arrafelé visz, ahol egyszer az áttörés megtörténhet. Az áttörést most az olyan mélyebb, „sűrűbb”, fogósabb azonosulásoktól elválásra értem, amitől normál helyzetben tudatosan nem tudunk elválni. Az ilyen áttörések nagyon jó lehetőségek, alkalmak a megvilágosodásra, a valódi önmagadba való belekerülésre. És ilyenkor szűnik nagy mértékben a zavartság is."

Igyekszem rendet rakni a pinyóban. De a rend sokszor magától lesz rend. :)

"Biztos hallottál róla, hogy pszichiáterek nem ritkán felveszik az ápoltjaik jellemvonásait, mivel a valódi önmaguk ismeretének hiánya miatt nem tudnak nem azonosulni. De ugyanez miatt van az ún. szakmai kiégés is a segítő foglalkozásúaknál."

Eddig még nem, de szegény pszichológusok akik azt hiszik egy emberről, hogy skizofrének és segíteni akarnak nekik amikor nem tudják, hogy kik ők valójában.

"Azt nem állítom, hogy nálam egyáltalán nem működik a nem tudatos azonosulás, de az tudom, hogy nem azonosulok azokkal, akik nálam teszik le a terhüket, vagy a környezetemben „zavarkodnak”. Nem veszek át semmit tőlük. Amióta az áttörés történt velem, sokkal nehezebb a tömegközéppontomból kimozdítani. Érzem, ami a másikkal történik, van, amikor testi reakcióként fájok vagy potyog a könnyem, de ez nyom nélkül eltűnik."

Ez érdekes. A terhet sokszor átveszem, mert én könnyen le tudom tenni. Megszabadítom őket a terhüktől, néha azzal ha könnyezek vagy testileg fájok. Így van ez.. :))

"Amikor a zavart tudatállapot az alap állapot, akkor ha ezt elégedettség váltja, valóban oka van. Ám ha a zavar kitisztul, akkor a megjelenő elégedettség nem valaminek az okaként jelenik meg. Az „be van építve”."

Be bizony. :)

"Hát ez az. Gondolod, hogy én ezt nem láttam?"

Nem tudhattam mit látsz.

"Nem mintha a meditációs tapasztalat előfeltétel volna ahhoz, hogy valaki a valódi önmaga legyen, de ez a lány nem az volt. Azzal pedig tisztában vagyok, milyen hatása van, ha valakinek azt mondom, hogy közel van a megvilágosodáshoz. Még akkor se mondok ilyet, ha valóban közel van hozzá. Tudod, miért? Mert ez nem egy támogatás, biztatás. Ez egy minősítés, és csak visszaránthat onnan, bele az elmébe. Csak a szavamat fogadhatod el: én nem mondtam ilyet. Dzsivan pedig nem megvilágosodás párti. Amúgy tényleg nincs jelentősége."

Dzsivan, a piszok. :)

"Na jó, ha annyira kérlelsz. :-)) Én az ilyesmivel úgy vagyok, hogy amikor szar volt az önbecsülésem, akkor nagyon örültem annak, amikor nem esett az eső, jót mondott a horoszkóp, valamire jó jegyet, jó megjegyzést, dicséretet kaptam. Most annak örülök, hogy amikor valaki megnyomott vagy nyomogat rajtam egy gombot, és meglódul bennem a tömeg, ezt észreveszem és nem reagálok, és érzem, ahogy a hullám lefut."

Ez tetszik. Nagyon tetszik, de nagyon ne éld bele magad. :))

"Nem mondtam ilyet. De amikor kinyitod a szádat, nyilván azért teszed, mert semmit nem érnél el, ha helyette mutogatnál vagy fintorognál."

Ezzel nem értek egyet annak ellenére, hogy a múltkor azt ígértem Teljes mértékben egyet értek. Teljes mértékben egyet értek ugyan, de hogy semmit nem érnék el a kezemmel azt kétlem. :))

Előzmény

Válasz

"Amikor a zavart tudatállapot az alap állapot, akkor ha ezt elégedettség váltja, valóban oka van."
- A mentális állapotaink funkcionálósak!

"Ám ha a zavar kitisztul, akkor a megjelenő elégedettség nem valaminek az okaként jelenik meg. Az „be van építve”."
- Valamennyi érzésünk tanult.(megtanulunk elégedettnek lenni valamilyen minta alapján)
"Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek."
Igaz, hogy elégedettek(mert megfeszítenek), de alapból zavart a tudatállapotuk.(Jézus szemszögéből)
Kajafás szerint - Jézus egy (alapból)zavart tudatállapotu ember, aki Isten fiának képzeli magát.
Isten tudja az igazságot, én a szerint ítélkezem, hogy a mentális állapotom "funkcionálásának" mely "izmus" a mozgató rugója(Jézus v. Kajafásizmus)

"pszichiáterek nem ritkán felveszik az ápoltjaik jellemvonásait, ....."
- így lesz istenből napóleon!

"akkor fokozatosan leválasztod őket magadról, dezidentifikálódsz, „kiazonosulsz belőlük”. "
- Ha ilyen egyszerű lenne....duális világunkban a vizuális tárgyak az akaratom ellenére is megjelennek az elmében.
Disidentification:
a testi érzések minél tökéletesebb tudatosítása az objektív megfigyelő szemszögéből, és ennek tudatos elhatárolása a testi érzésektől.
Gyakorlat:
karóra ---> sikeres a gyakorlat akkor, ha látom, de nem érzem, hogy a kezemre van csattolva.

Előzmény

Válasz

Teljes mértékben elfogadom.

Semmi sincs itt, amiben megkapaszkodhatnál.

Előzmény

Válasz

„-Zavart attól vagyok, ha zavartnak látom az embereket. Így a zavart látom a fejemben és nem őket.”

„-Én teszem magam zavarttá azzal, ha azonosulok a zavar gondolattal. Egyértelműen leírtam, hogy a csend már megérintett akkor, de nem lehetett tartós, mivel zavart a zavar a fejemben, amit rátok vetítettem. De ha akkor nem volt egyértelmű, így már az. :)”

Értem. Eltekintve attól, hogy elég sok buktató és mellékvágány van az úton, a csendesedő elme és a csend időnkénti pillanatai jó és lelkesítő útjelzők. Viszont nem többek következménynél. Nem tanácsos célként meghatározni őket, mert az félrevisz. Amikor meditációban figyeled a „zajlást” magadban, és elfogadod őket, akkor fokozatosan leválasztod őket magadról, dezidentifikálódsz, „kiazonosulsz belőlük”. Neti, neti. Minél kevesebb az azonosulás, annál kevesebb a zavarodottság lehetősége is.

Nem tudom, hogy mondjam, Lumina, mert nem akarom, hogy oktatásnak vedd. A meditáció hosszú és lassú folyamat. Lehetnek közben üres, csendes pillanatok, de ezek mindaddig nem maradandóak, amíg kellőképpen elegendő tartalmadtól nem dezidentifikálódtál. A sunyatának nevezett üresség is még a megvilágosodás előtt van, tehát nem állandó! Minden, amit meditációban teszel, arrafelé visz, ahol egyszer az áttörés megtörténhet. Az áttörést most az olyan mélyebb, „sűrűbb”, fogósabb azonosulásoktól elválásra értem, amitől normál helyzetben tudatosan nem tudunk elválni. Az ilyen áttörések nagyon jó lehetőségek, alkalmak a megvilágosodásra, a valódi önmagadba való belekerülésre. És ilyenkor szűnik nagy mértékben a zavartság is.

Biztos hallottál róla, hogy pszichiáterek nem ritkán felveszik az ápoltjaik jellemvonásait, mivel a valódi önmaguk ismeretének hiánya miatt nem tudnak nem azonosulni. De ugyanez miatt van az ún. szakmai kiégés is a segítő foglalkozásúaknál.

Azt nem állítom, hogy nálam egyáltalán nem működik a nem tudatos azonosulás, de az tudom, hogy nem azonosulok azokkal, akik nálam teszik le a terhüket, vagy a környezetemben „zavarkodnak”. Nem veszek át semmit tőlük. Amióta az áttörés történt velem, sokkal nehezebb a tömegközéppontomból kimozdítani. Érzem, ami a másikkal történik, van, amikor testi reakcióként fájok vagy potyog a könnyem, de ez nyom nélkül eltűnik.

„-Van olyan, hogy mindennek oka van, ez esetben az elégedettségnek oka kell, hogy legyen és van olyan is, hogy minden ok nélkül való, ez esetben az elégedettségnek nincs oka.”

Amikor a zavart tudatállapot az alap állapot, akkor ha ezt elégedettség váltja, valóban oka van. Ám ha a zavar kitisztul, akkor a megjelenő elégedettség nem valaminek az okaként jelenik meg. Az „be van építve”.

„-Nem voltam ott végig. A 'lány' elmondása szerint hármasba maradtatok (Te,Dzsivan és Ő), majd ketten (Te és Ő). A két ember akire nem emlékszel: Egy fiatal srác, aki a 'lány' mellett talált helyet és egy kb. veled egykorú ember, aki azt mondta a 'lánynak', hogy a meditáció következménye olyan, mintha be lennél rúgva, de mégsem. Értettem mit mondd, de nem tudtam lefordítani a 'lány' nyelvére. Láttam rajta, hogy nem igazán érti. Hogy is érthette volna, amikor nem volt meditációs tapasztalata.”

Hát ez az. Gondolod, hogy én ezt nem láttam? Nem mintha a meditációs tapasztalat előfeltétel volna ahhoz, hogy valaki a valódi önmaga legyen, de ez a lány nem az volt. Azzal pedig tisztában vagyok, milyen hatása van, ha valakinek azt mondom, hogy közel van a megvilágosodáshoz. Még akkor se mondok ilyet, ha valóban közel van hozzá. Tudod, miért? Mert ez nem egy támogatás, biztatás. Ez egy minősítés, és csak visszaránthat onnan, bele az elmébe. Csak a szavamat fogadhatod el: én nem mondtam ilyet. Dzsivan pedig nem megvilágosodás párti. Amúgy tényleg nincs jelentősége.

„Tudod, amikor kiszámoltam és egyezett a számom Oshoéval, hirtelen megörültem egy pillanatra, majd jött a mosoly magamtól magamnak. Tudod, akkor már kezdtem élni. :) A számmisztikától talán nem világosodott meg senki, de, hogy meditációba került az biztos, hiszen az örömöm és utána a mosolyom magamtól magamnak elcsendesített és meditációba repített egy rövid időre. Szerintem erre írnod kell valamit. Ezt nem hagyhatod ennyiben. :))”

Na jó, ha annyira kérlelsz. :-)) Én az ilyesmivel úgy vagyok, hogy amikor szar volt az önbecsülésem, akkor nagyon örültem annak, amikor nem esett az eső, jót mondott a horoszkóp, valamire jó jegyet, jó megjegyzést, dicséretet kaptam. Most annak örülök, hogy amikor valaki megnyomott vagy nyomogat rajtam egy gombot, és meglódul bennem a tömeg, ezt észreveszem és nem reagálok, és érzem, ahogy a hullám lefut.

„-Az nem igaz, hogy a kommunikáció a verbalitásról szólna.”

Nem mondtam ilyet. De amikor kinyitod a szádat, nyilván azért teszed, mert semmit nem érnél el, ha helyette mutogatnál vagy fintorognál.

Előzmény

Válasz

:-)

Előzmény

Válasz

"Ha ez valódi csönd volna, Lumina, nem lettél volna zavart."

-Az ez szó magunk felé mutat. Tudod, akkor már megérintett a csend, de az elmém nem volt nyugodott tartósan.

"Mint amikor Mihály letérdelt bemutatóba. Tedd fel magadnak a kérdést, miért vagy TE zavart attól, ha MÁS letérdel nyilvános helyen vagy fossa a zavart szavakat."

-Zavart attól vagyok, ha zavartnak látom az embereket. Így a zavart látom a fejemben és nem őket.

"Mi tesz téged zavarttá, ha egyszer állítólag csend van benned?"

-Én teszem magam zavarttá azzal, ha azonosulok a zavar gondolattal. Egyértelműen leírtam, hogy a csend már megérintett akkor, de nem lehetett tartós, mivel zavart a zavar a fejemben, amit rátok vetítettem. De ha akkor nem volt egyértelmű, így már az. :)

"Csak nem megzavarható valamivel a semmi?"

-Mi az a semmi?

Ha valódi csönd volna, akkor az elégedettségednek nem lenne oka.

-Van olyan, hogy mindennek oka van, ez esetben az elégedettségnek oka kell, hogy legyen és van olyan is, hogy minden ok nélkül való, ez esetben az elégedettségnek nincs oka.

"„Képzeld, azt is mondta, hogy azt mondtátok neki, hogy csak egy lépésre van a Megvilágosodástól. Elolvasott 4 Osho könyvet pár hónap alatt. Nem tudom mire mondtátok neki, de ő így fogalmazott: Azt mondtátok neki. Amikor még Dzsivan is ott volt. Elhitte, mert el kellett hinnie.”

Érdekes. Úgy emlékszem, te végig ott voltál. Hallottad, hogy bármelyikünk ilyet mondott volna neki? Vagy a zavarod teljesen lefoglalt? Mert ha nem csak testileg voltál jelen, hallanod kellett volna. Végül is nem kis kijelentés az ilyen. Csak feltűnik másnak is, aki szintén ott figyel. Én mindenesetre nem mondtam, Mad Man se mondta, és Dzsivan se mondott ilyet. Akkor vajon ki lehetett? Rajtunk ötünkön kívül még talán ketten voltak ott, érdeklődők, akiknek az arcára sem emlékszem. Talán ők?"

-Nem voltam ott végig. A 'lány' elmondása szerint hármasba maradtatok (Te,Dzsivan és Ő), majd ketten (Te és Ő). A két ember akire nem emlékszel: Egy fiatal srác, aki a 'lány' mellett talált helyet és egy kb. veled egykorú ember, aki azt mondta a 'lánynak', hogy a meditáció következménye olyan, mintha be lennél rúgva, de mégsem. Értettem mit mondd, de nem tudtam lefordítani a 'lány' nyelvére. Láttam rajta, hogy nem igazán érti. Hogy is érthette volna, amikor nem volt meditációs tapasztalata.

"Mindenesetre, ha úgy hangzik el egy kijelentés később, hogy azt „mondTÁK nekem, hogy”, akkor a pontatlanságánál fogva félreértésekre adhat okot, mert nem közli, ki mondta. Mindenki? Vagyis egyszerre beszéltek? Vagy csak egy, a többiek pedig bólogattak rá egyetértően? Látod-e a lényegi különbséget, Lumina? Mert hogy itt is van, és nem mindegy."

-Nekem a 'lány' mondta, hogy Ti mondtátok neki. (Te és Dzsivan), de, hogy melyikőtök, vagy, hogy valóban volt-e ilyen, honnan is tudhatnám amikor nem voltam már ott. Nincs semmi jelentősége.

"Amikor kettesben beszéltem vele, akkor nekem azt mondta (a pontos szavakra nem emlékszem), hogy neki nincs szüksége semmire, mert ő teljesen, tökéletesen ott van. Nos, nincsen ott, de egy nagyon lelkesedő, jószívű valaki, aki, amikor egy energizált állapotba hajtja bele magát a lelkesedésével (vagy mással), hajlamos ezt hinni, és Osho könyveivel vannak néhányan így."

-Ez így tökély.

"„Aztán kölcsön adta nekem Osho, Egy provokatív misztikus önéletrajzát. Benne volt Osho születési dátuma, ami alatt kiszámolva valami számmisztikával Osho és az Ő eredménye. Azt hiszem Osho-é 10 vagy 11 volt, az övé 7. Muszáj volt nekem is kiszámolnom. Azt hiszem nem sértődsz meg, ha azt mondom, az enyém annyi volt mint Osho-é. Jó vicc, mi?! :) ”

Az. Vicc, és nem több. Felejtsd el, mert a számmisztikától senki nem került még meditációba és nem világosodott meg."

-Nem felejtem el. :) Tudod, amikor kiszámoltam és egyezett a számom Oshoéval, hirtelen megörültem egy pillanatra, majd jött a mosoly magamtól magamnak. Tudod, akkor már kezdtem élni. :) A számmisztikától talán nem világosodott meg senki, de, hogy meditációba került az biztos, hiszen az örömöm és utána a mosolyom magamtól magamnak elcsendesített és meditációba repített egy rövid időre. Szerintem erre írnod kell valamit. Ezt nem hagyhatod ennyiben. :))

"„Teljesen ráhergelte magát arra amit mondtatok, mert azzal jött, hogy Osho is futott és ő is fut. A számmisztika nem számított, de mivel egy lépésre volt a megvilágosodástól, megtalálta a kapcsolatot Osho és önmaga között. Én nem kérek az ilyen mesterekből.”

Ha ezt a nem kéremet Oshóra értetted, akkor vedd figyelembe, hogy egyetlen mesternek (mesterről beszélek!) sincs köze ahhoz, amit egy rajongó (aki nem tanítvány) mit kezd a benyomásaival. Egy rajongó, akinek csak a külső megnyilvánulásokra van szeme."

-Nem, ezt arra értettem aki azt mondta neki, hogy egy lépésre van.... , ha mondta neki egyáltalán valaki. :)

"„Nem poén volt. Elmondtam, hogy az elmémben miként állt össze, az A.J.Christian-nel kapcsolatos alpári megjegyzésed.”

Egy dolog, hogy mi áll össze bennem, és egy másik, hogy mit osztok meg másokkal, mikor és hol. Nem hiszem, hogy gép volnál, Lumina, aki azonnal, megkülönböztetés nélkül mindenhol köpi magából a felismeréseit. Biztos vagyok benne, hogy élsz a különbségtevéssel."

- :-)

"„Nem értettem és most sem értem, hogy mire mondta Éva a "nem látszanak az övek" et. vagy csak, illetve, ő, nem is tudom, agyaljak még vagy hagyjam abba?”

Ne agyaljál. Minden megértésnek eljön a maga ideje."

-Ezt köszönöm. :)

"„Nem is értem miért megyek bele a veled való csevejbe.”

Talán mert mondani akarsz magadról valamit, és ezt jobban meg tudod úgy tenni, ha kinyitod a szádat. Talán mert igyekszel, és tisztázni akarsz dolgokat. Erről szól a kommunikáció, ezért csináljuk. A meditációval nem helyettesítheted be. Csak megtámogathatod."

-Az nem igaz, hogy a kommunikáció a verbalitásról szólna. Sokszor hasznos a verbalitás, de az utóbbi időben egyre többet fejezem ki magam szavak nélkül és azt kell mondjam, ami a tapasztalatom, értékesebb, mert ahogy Te is mondtad, tisztáznom kell még pár dolgot, ami számomra szavakkal nem tisztázható. Ezért szavak nélkül és ahogy Te is látod, a szavak nélküli tisztázásom oda vezet, hogy a szavak, amiket neked írtam, tiszták, érthetőek. Egyenesek. :)

Előzmény

Válasz

„...azt az alkalmat megelőzően rátaláltam a csendre, aminek a hatása elégedettséget teremt.”

A csend hatása elégedettséget teremt. Hmm... Tehát nem a csend, hanem a hatása.

Ha ez valódi csönd volna, Lumina, nem lettél volna zavart. Mint amikor Mihály letérdelt bemutatóba. Tedd fel magadnak a kérdést, miért vagy TE zavart attól, ha MÁS letérdel nyilvános helyen vagy fossa a zavart szavakat. Mi tesz téged zavarttá, ha egyszer állítólag csend van benned? Csak nem megzavarható valamivel a semmi?

Ha valódi csönd volna, akkor az elégedettségednek nem lenne oka.

„Képzeld, azt is mondta, hogy azt mondtátok neki, hogy csak egy lépésre van a Megvilágosodástól. Elolvasott 4 Osho könyvet pár hónap alatt. Nem tudom mire mondtátok neki, de ő így fogalmazott: Azt mondtátok neki. Amikor még Dzsivan is ott volt. Elhitte, mert el kellett hinnie.”

Érdekes. Úgy emlékszem, te végig ott voltál. Hallottad, hogy bármelyikünk ilyet mondott volna neki? Vagy a zavarod teljesen lefoglalt? Mert ha nem csak testileg voltál jelen, hallanod kellett volna. Végül is nem kis kijelentés az ilyen. Csak feltűnik másnak is, aki szintén ott figyel. Én mindenesetre nem mondtam, Mad Man se mondta, és Dzsivan se mondott ilyet. Akkor vajon ki lehetett? Rajtunk ötünkön kívül még talán ketten voltak ott, érdeklődők, akiknek az arcára sem emlékszem. Talán ők?

Mindenesetre, ha úgy hangzik el egy kijelentés később, hogy azt „mondTÁK nekem, hogy”, akkor a pontatlanságánál fogva félreértésekre adhat okot, mert nem közli, ki mondta. Mindenki? Vagyis egyszerre beszéltek? Vagy csak egy, a többiek pedig bólogattak rá egyetértően? Látod-e a lényegi különbséget, Lumina? Mert hogy itt is van, és nem mindegy.

Amikor kettesben beszéltem vele, akkor nekem azt mondta (a pontos szavakra nem emlékszem), hogy neki nincs szüksége semmire, mert ő teljesen, tökéletesen ott van. Nos, nincsen ott, de egy nagyon lelkesedő, jószívű valaki, aki, amikor egy energizált állapotba hajtja bele magát a lelkesedésével (vagy mással), hajlamos ezt hinni, és Osho könyveivel vannak néhányan így.

„Aztán kölcsön adta nekem Osho, Egy provokatív misztikus önéletrajzát. Benne volt Osho születési dátuma, ami alatt kiszámolva valami számmisztikával Osho és az Ő eredménye. Azt hiszem Osho-é 10 vagy 11 volt, az övé 7. Muszáj volt nekem is kiszámolnom. Azt hiszem nem sértődsz meg, ha azt mondom, az enyém annyi volt mint Osho-é. Jó vicc, mi?! :) ”

Az. Vicc, és nem több. Felejtsd el, mert a számmisztikától senki nem került még meditációba és nem világosodott meg.

„Teljesen ráhergelte magát arra amit mondtatok, mert azzal jött, hogy Osho is futott és ő is fut. A számmisztika nem számított, de mivel egy lépésre volt a megvilágosodástól, megtalálta a kapcsolatot Osho és önmaga között. Én nem kérek az ilyen mesterekből.”

Ha ezt a nem kéremet Oshóra értetted, akkor vedd figyelembe, hogy egyetlen mesternek (mesterről beszélek!) sincs köze ahhoz, amit egy rajongó (aki nem tanítvány) mit kezd a benyomásaival. Egy rajongó, akinek csak a külső megnyilvánulásokra van szeme.

„Nem poén volt. Elmondtam, hogy az elmémben miként állt össze, az A.J.Christian-nel kapcsolatos alpári megjegyzésed.”

Egy dolog, hogy mi áll össze bennem, és egy másik, hogy mit osztok meg másokkal, mikor és hol. Nem hiszem, hogy gép volnál, Lumina, aki azonnal, megkülönböztetés nélkül mindenhol köpi magából a felismeréseit. Biztos vagyok benne, hogy élsz a különbségtevéssel.

„Nem értettem és most sem értem, hogy mire mondta Éva a "nem látszanak az övek" et. vagy csak, illetve, ő, nem is tudom, agyaljak még vagy hagyjam abba?”

Ne agyaljál. Minden megértésnek eljön a maga ideje.

„Nem is értem miért megyek bele a veled való csevejbe.”

Talán mert mondani akarsz magadról valamit, és ezt jobban meg tudod úgy tenni, ha kinyitod a szádat. Talán mert igyekszel, és tisztázni akarsz dolgokat. Erről szól a kommunikáció, ezért csináljuk. A meditációval nem helyettesítheted be. Csak megtámogathatod.

Előzmény

Válasz

"Meglehet, néha túllövök a célon."

-Tudatosan vagy túlhevülten?

Ha néha visszaveszel az erőből, akkor pont a célt fogod eltalálni. Így célba ér a tudás, eredményes lehet a szándék. De a túlfeszített húr elpattan és kárba vész az erő. A bosszúság ami megmarad belőle. :(
Pont annyi kell amennyi. :)

Előzmény

Válasz

"Számomra nincs lényegi különbség.."

-mint amikor a fény és az árnyék összeolvad?!

Előzmény

Válasz

„-Mi az, hogy lényegi különbség? Ha a bilibe kaki van, kiviszem és kiöntöm a wc-be, majd kimosom a bilit, mert lehet, hogy legközelebb abból fogok üdítőt inni. Mi az, hogy lényegi különbség? Ezt komolyan kérdezem.”

Tegyed, és egyszer majd beesik a megértés.

„Tudod, hogy van ez. Igyekszik az ember.”

Tudom, Lumina. Csak össze ne törd magad közben.

„Előre szólok, hogy idegileg felkészülhess, hárítani és szmájlizni fogok.”

Vettem, de ezzel nem mondtál újdonságot.

Előzmény

Válasz

"Az asszociációd pedig egy teázóban elhangzott személyes beszélgetés volt köztem és egy „lány” között – akire mellesleg csak a vak nem látta, hogy teljesen be vagy indulva, miközben hátradőlve, szótlanul mosolyogva úgy tettél, mintha teljesen a többiek beszélgetése kötne le"

-Úgy tettem, mint aki figyel és mosolyog, mert felváltva voltam zavart és elégedett. Milyen bonyolult az élet, de ez így volt. Zavart, mert fostátok a zavart szavakat és akkor se tudtam lekapcsolódni erről teljesen, mára ez egész jól megy és elégedett, mert azt az alkalmat megelőzően rátaláltam a csendre, aminek a hatása elégedettséget teremt.

" –, miután a távozásotok után kettesben maradtunk, és kérdezett engem. Én meg válaszoltam. És mivel egyenesen kérdezett, én egyenesen válaszoltam. Neki. Aztán ti találkoztatok – és kötve hiszem, hogy csak beszélgetni akartál vele –, és ami kettőnk között elhangzott, az érdekes módon odakerült hozzád. Önként, vagy pedig te kérdezted, mindegy."

-Az, hogy mit hiszel, Zoltán, az tudod milyen? Neked tudnod kéne.. :) Hogy mit akartam?! Ó! Fiú a lánnyal? Ki hallott már ilyet?! :)
Képzeld, azt is mondta, hogy azt mondtátok neki, hogy csak egy lépésre van a Megvilágosodástól. Elolvasott 4 Osho könyvet pár hónap alatt. Nem tudom mire mondtátok neki, de ő így fogalmazott: Azt mondtátok neki. Amikor még Dzsivan is ott volt. Elhitte, mert el kellett hinnie.
Aztán kölcsön adta nekem Osho, Egy provokatív misztikus önéletrajzát. Benne volt Osho születési dátuma, ami alatt kiszámolva valami számmisztikával Osho és az Ő eredménye. Azt hiszem Osho-é 10 vagy 11 volt, az övé 7. Muszáj volt nekem is kiszámolnom. Azt hiszem nem sértődsz meg, ha azt mondom, az enyém annyi volt mint Osho-é. Jó vicc, mi?! :)
Teljesen ráhergelte magát arra amit mondtatok, mert azzal jött, hogy Osho is futott és ő is fut. A számmisztika nem számított, de mivel egy lépésre volt a megvilágosodástól, megtalálta a kapcsolatot Osho és önmaga között. Én nem kérek az ilyen mesterekből. Csak bízhatok abban, hogy kigyógyult abból.

"Már ott elkövettél egy hibát, amikor meghallgattad, ami nem rád tartozott, nem neked szólt."

-Nekem mondta és azt hiszem, nincs mit szégyellned se neked se senki másnak ezen a világon.

"A második hiba az volt, amikor poénként bedobtad a közös térbe."

-Nem poén volt. Elmondtam, hogy az elmémben miként állt össze, az A.J.Christian-nel kapcsolatos alpári megjegyzésed.

"Ezt Éva jól látta, nem véletlenül kérdezte, hogy „nem látszanak az övek?” Amire te szmájliztál egyet, mert nem észlelted a különbséget, vagy csak nem szokásod elismerni, ha hibázol."

-Nem értettem és most sem értem, hogy mire mondta Éva a "nem látszanak az övek" et. vagy csak, illetve, ő, nem is tudom, agyaljak még vagy hagyjam abba?

"És ez baj, bármelyik is a helyzet. Mert meditálhatsz vakulásig, az ilyenekkel erősen visszafogod magad, hogy mélyebbre juthassál."

-Erre nem tudok mit írni, mert elvesztettem a fonalat. :)

"És ha vissza akarnád dobni a labdát: tisztában vagyok azzal, mit teszek, amikor és ahogyan Mihályt gyapálom, vagy Lajossal beszélek. Meglehet, néha túllövök a célon. Olyat viszont nem követek el, hogy amit valaki elmond személyesen nekem, mert bízik bennem, azt bárkinek továbbadjam."

-Fantasztikus vagy, Zoltán. :)

"Mert a kettő nem ugyanaz. Lényegi különbség van közöttük. És ezt nem árt, ha látod. A hárításaiddal egyetemben."

-Nem is értem miért megyek bele a veled való csevejbe. Jól jönne egy nem szűk látókörű ember, aki nekünk szűk látókörűeknek elmondaná azt. Mert az, hogy fogalmazok a gondolataimról úgy, hogy különbséget teszek közöttük, ami nyilvánvaló mindenki számára és te elmondod, hogy különbséget teszek a gondolatok között, hát ez nem kis nem szűklátókörűségre utal. Talán azt is meg tudná világítani egy olyan nem szűk látókörű ember, hogy miért megyek bele a csevejbe veled, amikor a kőkemény racionális elméddel 'magadnak szakítod a teret'.

Szeretném ezt abba hagyni..

Előzmény

Válasz

"„Számomra nincs lényegi különbség.”

Az baj, Lumina. Mert vagy nem érzékeled a különbséget, és ennél azért intelligensebbnek gondollak, vagy hazudsz, és akkor ezt szándékosan teszed, hárításként, saját magad védelmében.

Idd ki a bilit vagy vidd ki a bilit – végül is nincs nagy lényegi különbség, ugye? Akkor igyad."

-Mi az, hogy lényegi különbség? Ha a bilibe kaki van, kiviszem és kiöntöm a wc-be, majd kimosom a bilit, mert lehet, hogy legközelebb abból fogok üdítőt inni. Mi az, hogy lényegi különbség? Ezt komolyan kérdezem.

"Szórakoztató vagy, ahogy hárítasz, tagadsz és kimagyarázod magad, miközben igyekszel bölcs, meditációban elmélyült, szeretetteljes „csendmesternek” feltűnni, ami persze nem vagy, mert az utad elején tartasz, próbálkozol, és ez megnyilvánul a hozzászólásaidban. Csak áhítod azt a csendet. Amivel amúgy semmi baj nincs, mert mindenki elkezdi egyszer. A magyarázkodásod viszont zavaros, akárhogy is alakítod. Idézném Évát: „Istenien tudsz mellébeszélni!” És ez igaz, mert ezt teszed."

-Tudod, hogy van ez. Igyekszik az ember. Éva hozzászólásából nekem az Istenien szó ragadt. És ez igaz.

"Emlékszel, hogy mire mondta ezt Éva? Amikor úgy gondoltad, jó poén bedobni egy asszociációd eredményét az ellenpontozásomra. Utána pedig az én durva aurámról bölcselkedtél."

-Előre szólok, hogy idegileg felkészülhess, hárítani és szmájlizni fogok. Bízom benne, hogy ettől nem fog megváltozni a föld gravitációs ereje. :)

Előzmény

Válasz

„Számomra nincs lényegi különbség.”

Az baj, Lumina. Mert vagy nem érzékeled a különbséget, és ennél azért intelligensebbnek gondollak, vagy hazudsz, és akkor ezt szándékosan teszed, hárításként, saját magad védelmében.

Idd ki a bilit vagy vidd ki a bilit – végül is nincs nagy lényegi különbség, ugye? Akkor igyad.

Szórakoztató vagy, ahogy hárítasz, tagadsz és kimagyarázod magad, miközben igyekszel bölcs, meditációban elmélyült, szeretetteljes „csendmesternek” feltűnni, ami persze nem vagy, mert az utad elején tartasz, próbálkozol, és ez megnyilvánul a hozzászólásaidban. Csak áhítod azt a csendet. Amivel amúgy semmi baj nincs, mert mindenki elkezdi egyszer. A magyarázkodásod viszont zavaros, akárhogy is alakítod. Idézném Évát: „Istenien tudsz mellébeszélni!” És ez igaz, mert ezt teszed.

Emlékszel, hogy mire mondta ezt Éva? Amikor úgy gondoltad, jó poén bedobni egy asszociációd eredményét az ellenpontozásomra. Utána pedig az én durva aurámról bölcselkedtél.

Az asszociációd pedig egy teázóban elhangzott személyes beszélgetés volt köztem és egy „lány” között – akire mellesleg csak a vak nem látta, hogy teljesen be vagy indulva, miközben hátradőlve, szótlanul mosolyogva úgy tettél, mintha teljesen a többiek beszélgetése kötne le –, miután a távozásotok után kettesben maradtunk, és kérdezett engem. Én meg válaszoltam. És mivel egyenesen kérdezett, én egyenesen válaszoltam. Neki. Aztán ti találkoztatok – és kötve hiszem, hogy csak beszélgetni akartál vele –, és ami kettőnk között elhangzott, az érdekes módon odakerült hozzád. Önként, vagy pedig te kérdezted, mindegy.

Már ott elkövettél egy hibát, amikor meghallgattad, ami nem rád tartozott, nem neked szólt. A második hiba az volt, amikor poénként bedobtad a közös térbe. Ezt Éva jól látta, nem véletlenül kérdezte, hogy „nem látszanak az övek?” Amire te szmájliztál egyet, mert nem észlelted a különbséget, vagy csak nem szokásod elismerni, ha hibázol. És ez baj, bármelyik is a helyzet. Mert meditálhatsz vakulásig, az ilyenekkel erősen visszafogod magad, hogy mélyebbre juthassál.

És ha vissza akarnád dobni a labdát: tisztában vagyok azzal, mit teszek, amikor és ahogyan Mihályt gyapálom, vagy Lajossal beszélek. Meglehet, néha túllövök a célon. Olyat viszont nem követek el, hogy amit valaki elmond személyesen nekem, mert bízik bennem, azt bárkinek továbbadjam. Mert a kettő nem ugyanaz. Lényegi különbség van közöttük. És ezt nem árt, ha látod. A hárításaiddal egyetemben.

Előzmény

Válasz

a rólam szóló megállapításaidat pedig szó nélkül hagyom.
-Nem tudok rólad semmit. Pedig ha nem hagynád szó nélkül..... óóóó..... :)

Válasz

Én nem magamnak, hanem neked teszem fel a kérdést, Lumina: ezt komolyan gondoltad?

Nekem úgy is érthető ha azt hiszed magadnak is felteszed azt a kérdést amit nekem teszel fel, meg úgy is, ha azt hiszed, csak nekem.

Számomra nincs lényegi különbség..

:-)

Válasz

Én nem magamnak, hanem neked teszem fel a kérdést, Lumina: ezt komolyan gondoltad? (Talán igen, mert tőled szokatlanul sokat írtál még utána.)
-néha többen vagyunk.. régebben volt olyan, hogy nevet akartam adni nekik, de aztán rájöttem, hogy mind én vagyok. A Zoltán név nem tetszik, szarul lehet becézni. Az biztos nem lett volna.
A Zoltán megszólításkor még neked írtam, de miközben a kérdés fogalmazódott, becsusszant a tudatosságomba az, amit elő is adtam. A pince hatalmas és még nincs teljesen kitakarítva.

Stimt?

Előzmény

Válasz

Egy kis tiszta víz, a tiszta pohárba...

„Ez a kérdés: »Milyen érzés Megvilágosodott Mesterek szerepében Élni, Tanítani?« nem igazán Neked szólt, sokkal inkább Magamnak.”

Én nem magamnak, hanem neked teszem fel a kérdést, Lumina: ezt komolyan gondoltad? (Talán igen, mert tőled szokatlanul sokat írtál még utána.)

Ugyanis a megjegyzésed egészem pontosan így szólt, mindössze ennyi volt:

„Zoltán,



Milyen érzés Megvilágosodott Mesterek szerepében Élni, Tanítani?”

Meglehet, gondolatban úgy szólítod magadat, hogy Zoltán, meg még minden más néven, ami nem a te neved – amivel nekem semmi bajom, hiszen a Zoltán szép név – de ha ezt le is írod, így, az én megjegyzésemre válaszként, akkor elég nehéz arra gondolnom, hogy ez egy magadnak szóló kihangosítás, és nem nekem szóló megjegyzés. Utána pedig még állólámpáztál is, amikor a következőben rákérdeztem, hogy akkor ez mi akar lenni.

Nyugodtan odatehetted volna utána azt a magyarázatot, amit most tettél meg, és akkor legfeljebb kaptál volna rá egy szmájlit a szamárságos megjegyzés helyett.

A többit, amit írsz, értem, részben a régi önmagamra emlékeztet (a mit szólnak hozzá mások történet), a rólam szóló megállapításaidat pedig szó nélkül hagyom.

Baráti üdvözlettel,
Zoltán, Zoli, Zolti, Zolcsi, Zolika, Zoltika, Zolicska, Zolcsika
:-))

Válasz

Lumina!
Ezek olyan jó gondolatok, küldenék neked egy láthatalan babérkoszorút!:)

Előzmény

Válasz

Egy kis tiszta víz, a tiszta pohárba..

Ez a kérdés: „Milyen érzés Megvilágosodott Mesterek szerepében Élni, Tanítani?” nem igazán Neked szólt, sokkal inkább Magamnak. Nem tudom Te hogy vagy vele, de Én sokszor észre veszem a magammal kapcsolatos kérdéseimet és válaszaimat, akkor is, amikor azok név szerint másoknak szólnak. Tudod, Én régebben nagyon belegabalyodtam a Megvilágosodás, a Buddhává válás és az ezzel kapcsolatos dolgokba. Rengeteget agyaltam efféle dolgokon és kevesebbet meditáltam, mint amit a Nálam előrébb járok javasoltak. A helyes Meditáció, természeténél fogva Megnyugtatja az arra szoruló Embert.
Mivel "szamárságos" kérdésemet közvetlenül az Imo-nak írt soraid váltották ki, ezért Neked címeztem, de tisztában voltam azzal, hogy Magamnak szól. Ezért írtam válaszként a kérdésemre, hogy: "Ezzel be is fejeztem..." , majd a bennem lévő Zoltánnak azt, hogy: "Zoltán, eztán meg se szólalj.. :)" Nekem szóltak..

Most itt vagyok. Válaszolok. Bízom benne, hogy egyértelmű és mindenki számára érthető.
Azt hiszem, azt is megválaszoltam, hogy miért nem Sri Ambuj Azzam - nak vagy Szilágyi Mihálynak tettem fel ezeket a kérdéseket. Ehhez még annyit, hogy Sri Ambuj Azzam számomra, A Csend.
Nem tudom, hogy évekkel ezelőtt mit mondott Lajos, de nem is ragaszkodnék ahhoz, Én 70 - 30 - ra emlékszem, a szamádhi javára. Nagyon hálás vagyok Neki, Neked és Mindenkinek, aki segített és segíteni fog az Úton.
Tudod, egyszer találkoztam Mihállyal, kb. 4-5éve, az Osho - klubbos időszakom elején, meghívott egy kínai étterembe. Arról beszélt, amikor a Dalai láma Magyarországra látogatott, kiszállt a repülőből és megcsókolta a földet. Képzeld, letérdelt az étteremben és bemutatta. Én, mint kezdő "Buddha" szégyelltem Magam. Hogy lehet ilyet csinálni? Úr Isten, mindenki minket néz! Tiszta ciki! stb! Ekkor már figyeltem Magam, ahogy sok Mester tanította. Sokat tanultam akkor Mihályon keresztül Magamról, Magunkról. Csak hálás lehetek érte. :)

Elismerem, hogy széleskörűek az ismereteid és a tudásod. Hasznos és jó dolog az akkor, amikor szükség van rá. Én úgy látom, azok az ismereteket és az a tudás használ téged. Fordítva kellene lennie. Neked kellene használni az ismereteket és a tudást Mások segítésére. Szándékosan írtam azt, hogy ismeretek és tudás, nem ismereteid és tudásod, mert azok 'Nem a te tulajdonod.'

Baráti üdvözlettel, Lumina

Előzmény

Válasz

Figyelj és hallgass meg
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és Te tanácsot adsz
nem teljesíted kérésemet.
Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg érzéseimet
és Te elmagyarázod miért rossz, hogy így érzek,
akkor rám tiportál.
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,
hogy a problémám megoldódjon,
bocsáss meg, de úgy érzem,
hogy süket vagy.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj rám
és hallgass meg.
Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél,
nem kértem mást, csak hogy hallgass meg.
Nem vagyok tehetetlen,
csak gyönge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem
amit nekem kell megtennem,
csak megerősíted a félelmemet és gyöngeségemet.
De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek
még ha ez az érzés számomra érthetetlen is,
lehetővé teszed, hogy megvizsgáljam
és értelmet adjak az érthetetlennek.
Ha ez megtörténik a válasz világossá válik
és tanácsra nincs szükség.
Talán azért használ sok embernek az imádság
mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást,
figyel és meghallgat, a többit ránk bízza.
Tehát Te is, kérlek figyelj rám és hallgass meg.
Ha szólni akarsz, várj egy ideig
és akkor már én is tudok Rád figyelni.

Válasz

"Ha már választod a „szeretetet”, akkor az olyan is."

Zoli, az olyan amilyennek megnyilvánul: A Szeretetnek is van formája és ez így Tökéletes!
:)

Előzmény

Válasz

:)

Előzmény

Válasz

Nem lehet, hogy valahogy a formán keresztül próbál megmutatkozni a kis "huncut"! És erre viszont szükség van...

Amúgy igaz amit írsz. :)

Előzmény

Válasz

"(addig is nyugodtan kritizálhatnak, elviselem.)"

Éva ezt az "elviselem"dolgot nem javaslom senkinek sem. Arról szól, hogy teherként cipeld(viseld a terhet), ami, még jóhoz sosem vezetett. Nem ismerek olyan embert aki a sok "apró" elviselésbe, idővel ne roppant volna bele. Ez a régi idők berögzült szlogenje. Terhet cipelni(?), de minek, ha nem fontos? Egy más ember véleményét teherként felvállalni...szamárság. Javaslom kipróbálásra az ELFOGADÁST... általa nincs elutasítás, nincs küzdelem, nincs teher. Az elfogadott dolog csak van, jön és megy, nem marad meg teherként az ember vállán. Tudom az oktatásban erről mást mondanak (buzdítanak az elviselésre). De csak annyit mondok, ki kell próbálni és megláthatod a teher pihekönnyűvé válik.

Amúgy nagyon érdekes témát feszegetsz, de nem nagyon tudok hozzászólni. Nem igazán tudom megítélni hol van a felszín és hol a mély!

Előzmény

Válasz

Kedves Évi,

Értem válaszodat, s természetesen elfogadom, hogy Te ezen információra alapozva így látod. Te biztos azt is el tudod fogadni, hogy ez az információ nem változtat az én korábbi megközelítésemen. Valószínűleg az általad említett Szentírást is különbözőképpen látjuk, de mint korábban is mondtam, szerintem ez így teljesen rendben van. Barátsággal, Imo

Válasz

Amikor Jézus Krisztusról beszélünk, megkülönböztetjük hús-vér testiség
Jézusát a keresztyén misztérium Krisztusától. Ha igy közelitjük meg,
akkor van a történeti Jézus ember aspektusa, és jobban megérthető a hit-
béli Krisztus isteni aspektusa.

Válasz

jav. mindazonáltal

Válasz

Kedves Imo!
Kérdésedre, hogy miből gondolom, hogy"Jézus verejtékezve gyötrődött,hogy az isteni kihivásnak eleget tegyen?"- egyszerű a válasz; a Szentirásból.
A szinoptikus evangéliumok mind emlitik Jézus szenvedését az Olajfák
hegyén, de leggrafikusabban Lukács irja le. Jézus elfogatása előtt a
Gecsemáné kertben -alvó tanitványaitól kőhajtásnyira"térdreesvén
imádkozék;"
Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt, mindazontál ne az én akaratom,hanem a tiéd legyen.
És angyal jelenék meg néki a mennnyből, erősitvén őt.
És haláltusában lévén, buzgőságosabban imádkozék; és az ő veritéke
olyan vala, mint a nagy vércseppek, amelyek a földre hullanak."(Luk.22:42-46)

Előzmény

Válasz

Kedves Zoli,
Kotnyeleskedj csak nyugodtan, nem kell ehhez az én engedélyemet kérned... megteszed anélkül is. Szeretettel, Imo

Előzmény

Válasz

"Nem véletlenül kérdeztem, ezért most bővebben teszem fel a kérdést, anélkül hogy választ várnék rá,"
-kérdezhetted volna véletlenül is, úgy, hogy tömörebben, lényegretörően teszed fel a kérdést azzal a szándékkal, hogy választ vársz rá.. :)
-Lehet-e tudni vajon, hogy a másik oldal ellentétére történt az előbbi reflektációs válasz? :)

"hiszen ilyen esetekben te mindig arrébb csusszansz, szmájlizol, jópofizol, elvicceled, nem válaszolsz, hárítasz, visszavonulsz, csak nehogy egyértelműen állást kelljen foglalnod:"
-ezt jól látod.. :)) ésssakkor mi van? :)) Csend van. Állólámpa van.

Előzmény

Válasz

"Neked biztos állólámpa, különben nem beszélnél szamárságokat, Lumina."

Csak egy állólámpa, Tesó. Egy állólámpa. :)

Előzmény

Válasz

:)

Előzmény

Válasz

Neked biztos állólámpa, különben nem beszélnél szamárságokat, Lumina.

„Milyen érzés Megvilágosodott Mesterek szerepében Élni, Tanítani?”

Nem véletlenül kérdeztem, ezért most bővebben teszem fel a kérdést, anélkül hogy választ várnék rá, hiszen ilyen esetekben te mindig arrébb csusszansz, szmájlizol, jópofizol, elvicceled, nem válaszolsz, hárítasz, visszavonulsz, csak nehogy egyértelműen állást kelljen foglalnod: Elmondanád, mi az, hogy „megvilágosodott mesterek szerepe”? Próbálom értelmezni, de nem megy. A megvilágosodott mestereknek van egy szerepe (mi lehet az vajon?), vagy megvilágosodott mesternek lenni az egy szerep, vagy mi?

Amúgy talán srí ambuj azzam Lajos barátunknak kellene feltenned ezt a kérdést (tényleg, neki miért nem tetted fel?), aki bevallottan minden pillanatban szamádhiban van – na ja, akkor is, amikor az Angry Birds játékot játssza, akkor is, amikor pilótajáték szerű MLM rendszerekbe szervez be embereket, meg akkor is, amikor éjszaka a kis felesége mellett aludva álmában a kezdődő horkolását észleli, és tudatosan, alvás közben az oldalára fordul. Mintha ő nyitott volna valahol egy fórumszálat azzal a felkiáltással, hogy „gyertek és kérdezzetek tőlem, a megvilágosodottól”.

De megkérdezhetted volna Mihálytól is, hiszen ő, szintén a bevallása szerint minden zazen közben ötven percre megvilágosodott állapotban volt. Hogy öt- vagy tízezerszer, az mindegy. Nem így mondta, de ez volt a lényege.

Én sosem állítottam ilyet magamról. Azt viszont elismerheted, hogy elég széles körűek az ismereteim és a tudásom, nem csak megvilágosodással kapcsolatban vannak hozzászólásaim. Tehát, szamárságot kérdezel.

Előzmény

Válasz

Belekotnyeleskedhetek, kedves Imo, válaszolhatok én is?

Meglehet, hogy Jézus nem gyötrődött verejtékezve meg verejtékezés nélkül sem, csak tudod, Imo, ettől olyan emberivé válik az egész, ez közel hozza őt, ami fontos lehet egyeseknek. Ettől válik átélhetővé a történet. Nekem például tetszik.

„Én például úgy gondolom, hogy a tudatos választás boldogságot hoz. S ez a boldogság független attól, hogy a nézelődők, vagy okoskodók azt minek látják.”

Ha a boldogságot választás „hozza”, akkor ennek a boldogságnak oka van. Ha pedig oka van, akkor ez nem lehet az a boldogság, amit az angol ’bliss’-szel jelöl, a szansznszkrit pedig az ’ánanda’ szóval. Lehet, hogy nem érted, Imo, de az ánandának ugyanúgy nincs oka és ugyanúgy nem akármilyen választás hozza el, mint ahogy a megvilágosodást sem. Egyszer csak ott van, tapasztalod, benne vagy, te vagy az – de ez nem a választásod által történik.

Azt még hozzáteszem, hogy ha rám gondolsz, akkor utalgatások helyett nyugodtan néven is nevezhetsz. Ez jobban illik hozzád és ahhoz a kenetteljes képhez, amin olyan sokat sejttetően mosolyogsz az álladhoz behajlított mutató ujjaddal. Én nem mellesleg engem is megtisztelsz vele.

„Mivel általában fogalmuk sincs arról, hogy mi a boldogság, vagy éppen említhetném a szeretetet is, ezért aztán "szakértenek"”

Te pedig ezért játszod azt a bizonyos szeretet szerepet, Imo, mert mindössze ’fogalmad’ van ’róla’.

„Én például ehhez úgy közelítek, hogy tudatosan a szeretetet választotta (s nem gondolom, hogy ez számára kihívás lett volna)”

Látom, nagyon odavagy a tudatos választásért, csak még annak tisztázását mulasztottad el, hogy mi is ez vajon számodra és szerinted. Mivel csak fogalmad van a szeretetRŐL, így értelemszerűen nem tudhatod, hogy mi ’a’ szeretet – semmiképpen sem valami ról-ről –, ezért elmondom neked, hogy a közvetlen megtapasztalásom után azt, ami akkor bennem volt eléggé elsöprő erejűen és mindent betöltően, az a megjelenő gondolat fejezte ki, hogy ’nem tudok mást tenni, mint szeretni’. Ez nem egy érzés volt, semmi köze nem volt semmilyen választáshoz, és nem volt oka sem. Az elkülönültség nélküli tudatállapotnak ez a jellemzője. Ezt jelöli a bliss és az ánanda.

Ha már választod a „szeretetet”, akkor az olyan is.

Csak egyet tanácsolhatok neked, Imo, és másoknak is: „a mindenséggel mérd magad”. Ne add alább.

Előzmény

Válasz

Kedves Évi,

Sok olyanról írtál, ami az én vélekedésemhez közeli, s néhány olyanról is, amit másként látunk. De jól van ez így, nincs azzal semmi baj, hogy különbözően látjuk ezt a csodás világot. Én például úgy gondolom, hogy a tudatos választás boldogságot hoz. S ez a boldogság független attól, hogy a nézelődők, vagy okoskodók azt minek látják. Mivel általában fogalmuk sincs arról, hogy mi a boldogság, vagy éppen említhetném a szeretetet is, ezért aztán "szakértenek" és tanítanak róla. Megkérdezhetem tőled: Te például kedves Éva, miből gondolod, hogy Jézus verejtékezve gyötrődött, hogy az isteni kihívásnak eleget tegyen? Én például ehhez úgy közelítek, hogy tudatosan a szeretetet választotta (s nem gondolom, hogy ez számára kihívás lett volna) és boldog tudott lenni olyan helyzetben is, amikor mások verejtékezve gyötrődni szoktak és isteni kihívásokról beszélnek... Szeretettel ölellek, Imo

Előzmény

Válasz

Egy állólámpa?

Előzmény

Válasz

Az micsoda, Lumina?

Előzmény

Válasz

Hahóóóó! Rezgésszakértők kerestetnek... :DDD

„Mellesleg, én úgy emlékszem, hogy a langyosvizben lubickolókról irtam, nem
az éberen alvó tudatoskodó tudálékosokról. :)”

Jól emlékszel, jól emlékszem. Nincs is köze a langyosvizben lubickolókhoz, és nem is én biggyesztettem a végére az éberen alvókat, hanem Jack Sparrow, azzal a titkos és most már leplezetlen gondolattal, hogy Imo is el fogja olvasni, ha legközelebb beköszönt egy szépnapotra. Legutóbb pont ezzel kapcsolatban volt egy utalása, azért.

Előzmény

Válasz

jav "-k" rezgésszakkértő :)

Válasz

Nem hiszem, hogy "rossz, nagyon rossz" lennél Jack Sparrow, sokkal inkább
néha "rosszul, nagyon rosszul" csinálod.
Már a drága , jó Patandzsáli is irásba foglalta a "rezgésekről irt tézisében",
hogy a szeretet rezgései - éppúgy a szeretetlenségéé - visszatérnek
forrásukhoz. Ezért inkább szeressünk, mint gyűlöljünk! Azzal sincs semmi baj, ha rögzült viselkedésmintává kerekedik...Baj csak akkor van, ha
"szeretetmaszkká" merevedik. Igy alakulnak ki a báránybőrbe bújt farkasok; álszent politikusok, agymosott fanatikusok...stb
Nagyon is nem "tökmindegy, hogy hány Hertz-en rezgünk?"(csak kérdezz
meg egy kompetens rezgésszakkértőt! :)
A szeretet nem épül be sehová! (lásd Kőmives Kelemenné) A "téglázást"
is te hoztad fel! Bizonyitékok hiányában-épp úgy mint társai - csak a
rágalmazás szintjén - hangulat festőnek maradt fenn.
A "befogadó elfogadó" néha valóban pofára eshet, mert sokan visszaélnek
a vendégszeretettel.Az "elfogadó befogadót" viszont nem érheti meglepetés,
mert átlát a "pitiánereskedőkön.":)
Mellesleg, én úgy emlékszem, hogy a langyosvizben lubickolókról irtam, nem
az éberen alvó tudatoskodó tudálékosokról. :)

Előzmény

Válasz

Bocsánat! :) Nem "nagyfiú" - "rossz-fiú".. de ezt a rossz-fiú nem tudhatja. Nem tud ő semmit sem. :)

Előzmény

Válasz

Igen van, de csak egy "árnyalatnyi". Ne vessz el benne.. :))

Előzmény

Válasz

Szerintem Zoltán, "nagyfiú", tudja miért írtam. :)

Előzmény

Válasz

Szerintem van egy "árnyalatnyi" különbség az elfogadás és a Befogadás között... Ti hogy látjátok?

Válasz

Most miért ne? :)

Előzmény

Válasz

Zoltán, eztán meg se szólalj.. :)

Válasz

Ezzel be is fejeztem..

Előzmény

Válasz

Zoltán,

Milyen érzés Megvilágosodott Mesterek szerepében Élni, Tanítani?

Előzmény

Válasz

:)

Előzmény

Válasz

Kedves Éva!

Veszem a szeretetrezgők tapintatos és folyamatos utalásait. :-)

Viszont: Ahogy az igazságot nem lehet próbálni, úgy a szeretetet sem. Ha a szeretetre valaki valamilyen megnyilvánulással utal, mert valamiért úgy érzi, hogy utalnia kell rá (ha valakinek az a kényszere, hogy állandóan a szeretetét jelezgesse mások felé, erre utalgasson), akkor ott nem szeretet van, hanem mindössze egy viselkedési minta. Egy rögzült minta. Ezért mondhatod, hogy beépült a karakterébe. Egy szerep, megjátszás, amivel elfedi valódi önmagát, és valamilyen üzenetet próbál eljuttani magáról másoknak közvetett módon, vagyis amin keresztül kommunikál. És tökmindegy hány hertzen „rezegteti”, attól még nem válik szeretetté.

A szeretet nem épül be (ügynökként) sehova, mert nincs rá szüksége. Ha valaki szeret, az mindenen átjön, le se lehet tagadni, ezért nem kell rá utalni, megnyilvánítani. (Jujj, de furcsa, úgy hangzik, mintha noszogatni kéne, hogy „bujj már elő, te kis szégyenlős”.)

Úgy sejtem, hogy a mindenkit elfogadóknak és az egész világot szeretőknek nehezére esik ezt meghallani, netán elfogadni, akárcsak az ébren alvóknak, hogy alszanak, akik folyton azt szeretnék hallani, hogy mennyire felébredettek és tudatosak.

Én viszont rossz vagyok, nagyon rossz vagyok... :-))))) Igaz, ez is egy szerep.

Jack Sparrow

Előzmény

Válasz

És néha - amig nem épül be lényünkbe- irjuk oda az üzenet végére, hogy
szeretettel...Mert , ha már beépült, akár el is hagyható, hisz mindenki tudni fogja, hogy szeretet, elfogadás és megértés van a hátterében! :)))"

Mondtam már Éva? :) És persze ez is félreérthető, de tudom, hogy érted... érzed..:)

Válasz

további folyt.
Az utolsó mondatom esetleg félreértésre adhat okot, igy újra fogalmazom.
Neked már beépült a karakteredbe, igy legalább azok a társaink, akikből
hiányzik a mások felé irányuló tapintat és a szeretetre-méltó vagy utaló megnyilvánulás, talán majd "tudat alatt, ösztönösen"ráhangolódnak egy
magasabb rezgésű viselkedési mintára. (addig is nyugodtan kritizálhatnak,
elviselem.)Szeretettel, É.

Előzmény

Válasz

folyt.
Ezért fontos a tudatos választás! Ami nem feltétlenül hoz boldogságot,jobb élet körülményeket, de mindenképpen más, magasabb minőségű sorsot.
Buddha - tudatosan - elhagyta a királyi udvart.
Jézus vért-verejtékezve gyötrődött, hogy az isteni kihivásnak eleget tegyen.
Dugonics Titusz a szabadság és társai védelmében az önpusztitást választja.
Szinte minden asztrológiai könyv tartalmazza valahol ezt a mondatot;
" A csillagok hajlamositanak, de nem kényszeritenek!"
Ott születünk meg, azoknak a szülőknek a gyermekeiként, olyan alkattal,
hajlamokkal, képességekkel, amiknek lehetőségeit magunkban hordjuk.
Hivatás- pár - halálnem-választásunk, általában ösztönös választásnak
tűnik. Jogaink, lehetőségeink és kompetenciánk korlátlanok és korlátozottak is lehetnek, mégis legfontosabb,hogy igyekezzünk tudatosan
harmóniában élni egymással és a természet adta lehetőségekkel. Ne ártsunk embertársainknak, se az állatoknak, ne pusztitsuk a fákat és a vizeket. stb. stb.
És néha - amig nem épül be lényünkbe- irjuk oda az üzenet végére, hogy
szeretettel...Mert , ha már beépült, akár el is hagyható, hisz mindenki tudni fogja, hogy szeretet, elfogadás és megértés van a hátterében! :)))

Válasz

Kedves Imo!
Az egyéni JOG-LEHETŐSÉG-KOMPETENCIA-hármasságot teljes mértékben
elfogadom, ha az egyén, egy szabad, civilizált ország lakója.Bár az eltérő
lehetőségek is erősen befolyásolhatják az ember sorsát, a kompetensek
száma a tapasztalatok alapján eléggé korlátozott.
"A nem áll módunkban megkerülni" kijelentésed valahogy az "eleve elrendelés" teológiai-filozófiai doktrináját igazolná, amivel szemben áll a szabad választás lehetősége.
"Aki nem maga választ, annak nincs személyes sorsa"- a kontextusból
kitépve, valóban nincs teljes értéke, de az idézet arról szólt, hogy aki nem
"tudatosan választ", az vegetálhat mint a növények, vagy ösztöneiket élik ki,
mint az állatok. Ezért S.Z. tudalatti választásról irt gondolatai az én meg-
fogalmazásomban az ösztönös választás és kiélés lehetőségét igazolják.
A tapasztalat azt is mutatja, hogy sokan remekül ellubickolnak a langyos
vizekben -némelyek pocsolyákban-végig vegetálva életüket,megfűszerezve
ösztönös késztetésekkel.

Előzmény

Válasz

„A választás mindenkinek a saját egyedi joga, lehetősége és kompetenciája, amit nem áll módjában megkerülni.”

Egyetértek, egy (két) megjegyzéssel. Azért nincs mód megkerülni, mert a választási képesség – amit a manipulációs meghatározásomban döntési képességnek mondtam – a legalapvetőbb bennünk rejlő képesség, ami nem függ senki mástól. Nincs ennél alapvetőbb, és ezt senki felülírni nem tudja. A legalapvetőbb választás pedig az, hogy az legyen, elfogadom, ami van, vagy megpróbálom a „magam képére faragni”. Elfogadás vagy ellenállás. Ez a gyökér, az összes többi milliónyi választás az ebből kinövő fa egyik levélkéje.

Ez a választás viszont nem ’jog’ – ezt el lehet felejteni. A jogra való hivatkozás a demokrácia cirkuszból szűrődött be. Mivel nem függ mástól, ezért más nem teheti a „jogommá”, vagy kiharcolnom sem kell (mások ellenében) – mert a jog az ezt jelenti. Mások rábólintanak, hozzájárulnak. Vagy éppen a fejüket rázzák, ami ugyanaz.

Rázhatja bárki a fejét, ha eldöntöttem, hogy megnyílok, semmilyen halandó nem tud ezen változtatni. És ha úgy döntök, hogy nem, azon sem. Semmilyen manipulációval.

„Így aztán az a mondat is értelmetlenné válik, hogy "Aki nem maga választ, annak nincs személyes sorsa sem.””

Nem értelmetlen azok számára, akik úgy érzik, hogy nem maguk választanak és kényszernek élik meg a helyzetüket, vagy a tudatfejlődés egy korábbi szakaszában egy közösség tagjaként lemondanak a személyes választásról, és kérdés nélkül követik a közösségi normákat. És ilyenek nagyon sokan vannak.

Egy másik szempontból viszont mindaddig „személyes” a sors, amíg az ego irányít.

„Az az állítás pedig, hogy a választás mindenképpen tudatosságra utal, erősen bekorlátozza a tudatosság értelmezését. Ha én például a saját testmozgásom, pl. bármilyen sportolás vagy esetleg a yoga ászanák gyakorlása helyett rendszeresen azt választom, hogy hosszú órákon át a TV-t lesem, jelentős mennyiségű chips és sörfogyasztás támogatásával, akkor ez kétségtelenül egy választás tőlem, de az én értelmezésem szerint nem utal mindenképpen tudatosságra.”

Nézheted úgy is, hogy amit példaként felhoztál, az nem választás, csak annak tűnik. Ha valaki hatalma (tudatossága) teljében képes dönteni, akkor kötve hiszem, hogy nem a kinyílást választja. Ha nem ezt látod, akkor az illető ott még nem teljesen ura a saját döntésének.

Előzmény

Válasz

Kedves Imo!

„A két tanítás között kapcsolódást véltem felfedezni, erre próbáltam ráirányítani a figyelmedet.”

Amire azt mondod, hogy a „figyelmemet próbáltad ráirányítani”, az nem több rám tett utalgatásnál, és semmiképpen sem az általad „vélt kapcsolódás” megmutatása, kommunikálása. Mielőtt bármi két dolog közötti kapcsolatra próbálod ráirányítani a figyelmemet, előtte nem árt tisztáznod, felfedned, mi a vélt kapcsolódás szerinted. Én nem fogom találgatni, azért kérdezek vissza.

Mivel azzal a feltételezéssel indítottál, hogy manipulációra készülök, kértelek, hogy tisztázzad, milyen manipulációról beszélsz. Úgy látom, nehézséged van ezzel kapcsolatban, ezért is dobálgatnád a labdát vissza. Javaslom, ha nehézségeid vannak önmagad megértetésével, kifejezésével, akkor a másikra tett utalgatások helyett önmagad álláspontját igyekezz minél jobban tisztázni, nyílttá tenni.

Ez is egy tanítás volt, Imo, tőlem, és kifejezetten neked. Bár nagyon lassan tanulsz, de nem tekintelek reménytelennek.

Sajátos bája van ennek a rögzült „én az egész világot szeretem és mindenkit elfogadok” szerepednek, egész jól alakítod. Tényleg, le a kalappal előtted. Gondolom, büszke is vagy rá, hogy így összehoztad.

Előzmény

Válasz

Néha nem értem a szót! Túl komplikáltnak tűnik és szétesik az egész.
:(
Van még min változtatnom...hogy tisztuljon a kép!

Előzmény

Válasz

Korrigálnom kell, mert a mondatot így gondoltam: "Nem lehetséges?, hogy...", csak olyan hosszúra sikerült, hogy a végén el is felejtettem, hogy kérdés és nem kijelentés. Semmilyen megérzésemben nem vagyok biztos, ezért minden gondolatom kérdés ebben az eszmecserében. Amúgy viccesek azok az - akár ezoterikus - elméletek, amelyek holtbiztosra állítanak mindent és képesek akár le is hülyézni azt, aki mást gondol ezekről a nem anyagi dolgokról.

Előzmény

Válasz

Abban azonban biztos vagyok, hogy a földi életünk minden eseménye és életutunk is fontos és közkincset képez a Teremtés további menetéhez, és gondolataink valamilyen súlyozással (igenis SÚLYUK VAN A GONDOLATOKNAK) részesei, talán katalizátorai a Teremtési folyamatnak.

Válasz

Nem lehetséges, hogy a lelki tevékenységünk itt a Földön természetes módon nem vész el, hanem beíródik a Mindenség, vagy a Teremtés információ-tárába (talán "fájlnevet" is kap, ami egyedi, vagyis az ENYÉM, és az is marad, de kétlem, hogy a testem-lelkem minden attribútumával együtt tárolódik el, hogy ujjáteremthető legyen egykoron - persze ez is hit kérdése, ha az utóbbi is fontossággal bír).

Válasz

Nekem már az is túlzónak tűnik, hogy amíg nem vagyok benne egy földi testben, majd belekerülök, úgy tudjak visszautalni az ideszületést megelőző állapotomra, mint ami az enyém. Beszélhetünk-e ÉN-ről - nevezzük így: a léleknek abban az állapotában? Tudom, hogy amiről ez a polémia zajlik, az a klasszikus reinkarnációs modell, hogy ÉN MOST ITT karma-ellenes viselkedéssel ugyanezen ÉN-ként születek újra. Tehát ha itt individuum vagyok, az leszak a "másvilágon" is és ugyanaz maradok egy új testben is. Ezt erősen kétlem. Tudom, hogy Jézus feltámadása is ekörül a kérdés körül forog, és - talán épp ezért - a kereszténység Jézus feltámadását külön kezeli a reinkarnációtól, de még a inkarnációtól is. Valamiféla csodás felépülésként kezeli, amilyenek az Ő csodás gyógyításai és feltámasztásai is voltak. Ez a mai tudományos ismeretek birtokában természetesen csak mítoszként fogható fel, vagy a hit birodalmába tartozik, amelynek birtokában levő egyéneket jobb nem traktálni a tudománnyal, ami változik, a hit pedig soha nem változik meg.

Előzmény

Válasz

Kedves Évi,

Én másképpen látom a dolgot. A választás mindenkinek a saját egyedi joga, lehetősége és kompetenciája, amit nem áll módjában megkerülni. Olyan, hogy nem választunk nem létezik. Ha azt választjuk, hogy akármiért mások döntsenek helyettünk a mi ügyünkben, ez is egy választás, mégpedig a mi választásunk, a mi felelősségünk, ami a mi személyes sorsunkat alakítja. Így aztán az a mondat is értelmetlenné válik, hogy "Aki nem maga választ, annak nincs személyes sorsa sem." Az az állítás pedig, hogy a választás mindenképpen tudatosságra utal, erősen bekorlátozza a tudatosság értelmezését. Ha én például a saját testmozgásom, pl. bármilyen sportolás vagy esetleg a yoga ászanák gyakorlása helyett rendszeresen azt választom, hogy hosszú órákon át a TV-t lesem, jelentős mennyiségű chips és sörfogyasztás támogatásával, akkor ez kétségtelenül egy választás tőlem, de az én értelmezésem szerint nem utal mindenképpen tudatosságra... Szeretettel ölellek, Imo

Előzmény

Válasz

Kedves Zoltán,

Kb. két hete ezt tanulhattuk tőled:

"Az én meghatározásom a következő: manipuláció (befolyásolás) minden olyan tevékenység az emberi kapcsolatok körében, ahol valaki nem nem fogadja el, hogy a másik 1) tudatos lényként képes 2) megérteni és 3) dönteni, illetve 4) tagadja a másik döntési képességét."

A ponttal lezárt mondatom, un. "kérdésem" előtt pedig ezt a változatot ismerhettük meg Te tolmácsolásodban:

"A születők többsége viszont nem dönt abszolúte semmiről, semmilyen célról és körülményről, hanem a tudattalan késztetései egyszerűen beszívják egy adott helyzetbe és felállásba. A mindennapi életben ugyanez zajlik. A tanulás ezen a szinten iszonyat lassú, és ritkán adódik előrelépést, tudatosodást lehetővé tevő helyzet."

A két tanítás között kapcsolódást véltem felfedezni, erre próbáltam ráirányítani a figyelmedet. Úgy gondolom a manipulációra vonatkozó, most feltett kérdéseidet magadnak célszerű feltenned és megválaszolni is, persze nyilvánvalóan nem kötelező ezt tenned.

A valódi kérdésemről, "ezt ki állítja?" javaslom itt inkább ne beszéljünk, amint látom ennek értelmezése számodra még nem időszerű.

Barátsággal és szeretettel üdvözöllek, Imo

Előzmény

Válasz

"igen..., a tudatosság a kulcs..." Négy héttel ezelőtt pontosan ez volt
az értelme bejegyzésemnek; "Aki nem maga választ, annak nincs saját
személyes sorsa sem." A választás mindenképpen tudatosságra utal.
Sajnos, ha körülnézünk, a kényszersorsok tömeges látványa - a történelem
sodrában - néha azt az elementáris - kozmikusnak is mondható sors
meghatározó erőt mutatja, amelyben a görögmitoszok "sorsistenőinek" tevékenykedései felismerhetőek. Természetesen nem az "ezomitoszok"
szintjén...

Előzmény

Válasz

Kedves Imo!

Ha az első mondatod valós kérdés, akkor a válaszom előtt légy szíves tisztázzad, hogy milyen manipulációról beszélsz. Mi volna a manipuláció és milyen céllal, és mi a szerinted általam nem felfedett cél? Mire akarok kit rávenni akarata ellenére?

„Ha szabad kérdeznem tőled, ezt ki állítja?”

Nem mindegy, Imo, ki állítja? Ha maga Isten állítaná, az ezohívők köre akkor is kétségbevonná, mert nem illik a saját magukról felállított képbe. Nem attól igaz valami, vagy nem igaz, hogy ki állítja és hányan ismétlik utána vagy tagadják.

Azt elárulom neked, hogy nem az én kútfejemből pattant ki, és nem is egy ezoblogoló oldaláról szedtem le, de az én megfogalmazásom. Mivel sokat jársz India felé, ha figyelemmel és értelemmel szemléled a dolgokat, akkor onnan megkapod a választ.

Előzmény

Válasz

igen..., a tudatosság a kulcs...:)

Válasz

Kedves Zoli,

Most, ezzel a hozzá szólással "manipulációra" készülsz (ahogy azt korábban itt az oldalon definiáltad), vagy egyszerűen csak az a véleményed, hogy az emberek - néhány kiválasztottól eltekintve - reménytelen esetek a mindennapi életben és a földi "élet"-et követően is. Ha szabad kérdeznem tőled, ezt ki állítja? A kiválasztottak egyike, vagy esetleg egy, a tudattalan késztetéseibe beszívódott egyed a többségből, akinek tanulása iszonyat lassú, és ritkán adódik számára előrelépés... Ne haragudj, ha ezt mondom: ennél még az általad megcimkézett "ezomítosz" is kerekebb történet... Sok szeretettel, Imo

Előzmény

Válasz

Íme egy másik változat:

Az egyik végponton található a teljesen tudatos döntés, ami a születőknek mindössze a töredékére vonatkoztatható. Ezek közé tartoznak például a Bodhiszattváknak hívott egyének.

A születők többsége viszont nem dönt abszolúte semmiről, semmilyen célról és körülményről, hanem a tudattalan késztetései egyszerűen beszívják egy adott helyzetbe és felállásba. A mindennapi életben ugyanez zajlik. A tanulás ezen a szinten iszonyat lassú, és ritkán adódik előrelépést, tudatosodást lehetővé tevő helyzet. Azért, mert a tudatossági szintjéből adódóan ismeri fel vagy nem ismeri fel az egyén a kínálkozó helyzetet. Ha akármilyen oknál fogva az egyén „sikerrel” veszi az akadályt, az a tudatosságában is megjelenik, így a helyzetfelismerése és -kihasználása is javul. A folyamat lassan gyorsul be.

A „visszaterelő körülmények” szerintem csupán ezomítosz, nem több.

Előzmény

Válasz

"Mielőtt a lélek belép a földi világba, a FELEDÉS angyala kitörli szájából
a szavakat." A mitosznak jobban hiszek...
Más..."Pillanatról-pillanatra minden a semmiből jön.Ez az igazi életöröm...
Igazi ürességből csodálatos lét.Minden létező egy bevillanás a jelenségek
roppant világába..."(Sh. Suzuki)

Előzmény

Válasz

Hogy Myara véleménye egy sablonos ezoterikus tanítás volna? Lehet, de ez nem baj, ennek ellenére lehet benne igazság.

"A kérdés továbbra is az: mi okból?"

A válasz: FELEDÉS !
Ha igaz, hogy egy MÁS VILÁG-ból jövünk és a korlátlanságból beleszületünk a test és az elme korlátai közé, akkor érthető, hogy nem emlékszünk arra a világra. Jelen korlátaink ezt nem teszik lehetővé. A földi korlátok levetkőzése viszont nem egyszerű, mivel a test és az elme a létezésünk alapja. Vagyis a földi létezés alapjait kell átlépni a megértéshez. Lebontani a gátló tényezőket, úgy, hogy közben emberként tudjunk létezni. Egyszerűbben mondva: a gatyámban is vagyok meg nem is. Az elme ezt nem engedi, mert nem tud egyszerre két helyen lenni. Nagyon gyorsan tud helyet változtatni, de egyszerre csak egy helyen tud lenni. Ha sikerül kicselezni, mondjuk úgy, hogy egyszerre két helyre küldjük, akkor szétesik, leblokkol és erre az időre (amíg nem tér magához) be lehet tekinteni egy MÁS VILÁG-ba. Oda ahol az is lehet, amiről itt azt hisszük, hogy nem.

Ha átlépjük a korlátainkat, akkor miért nem lehetséges ez?!

Előzmény

Válasz

Tehát a helyzet lefektetéséhez elég tudatos vagyok, majd valamiért elfeledkezem az egészről, és jön a mazochista módi. A kérdés továbbra is az: mi okból?

Azért pedzegetem, Attila, mert ahogy ez elhangzott, az sokszor és sok helyen megjelenik a népszerű ezoterikus irodalomban. Betegségek, nehézségek mint az egyszer már elhatározott helyes útra visszaterelő erők. Nekem kétségeim vannak, hogy ez így nem több egy jól hangzó ezoterikus hitnél.

Nem a klinikai halálban néha megtörténő testelhagyást és az ezt kísérő benyomásokat, szemléletmódbeli és viselkedésbeli változást vonom kétségbe, hanem ezt az önsanyargató magyarázatot.

Előzmény

Válasz

Nagyon klassz okfejtés! Többször el kell olvasni, hogy egyre mélyebbre kerüljön, és ráérezzen az ember az igazságára.

Előzmény

Válasz

Az is lehet, hogy a dolog rendben van, csak emberként könnyű elfelejteni a célt, a feladatot, a miértet...

Előzmény

Válasz

Tökéletes meghatározások!

Előzmény

Válasz

Szmájli !!!

Előzmény

Válasz

:)

Előzmény

Válasz

Nekem itt valami nem stimmel. Örülnék, ha valaki kompetens felvilágosítana.

„ÉN határoztam meg a nemzetiségemet, a bőrszínemet, a szüleimet, a leendő élet- nehézségeimet az előre elhatározott Spirituális CÉLOM valóra váltásához.”

Vagyis úgy tűnik, minden lényeges körülményt mindenki előre meghatároz. Vagy talán mégsem?

„Ha nem azon az úton járok, ahol meghatároztam - eldöntöttem, akkor jönnek a terelő bajok, betegségek, nagyobb „események”!!!”

A kérdésem az, hogy ha előre meghatároztam minden körülményt, céllal és akadályokkal együtt, akkor miért nem az előre meghatározott úton járok?

Kijelölöm a cél, az akadályt, tudom, mit tegyek, aztán nem ráedzek, hogy haladjon a szekér, hanem mégse teszem valamiért, de hogy mégis, ezért ösztönzésként(?) vagy büntetésként(?) megajándékozom magam egy „terelő bajjal”, betegséggel. Ennek olyan mazochista íze van. Mintha élvezném a „terelő bajokat”.

(A viccelődés elkerülése végett az egyes szám első személyt a példa miatt használtam.)

Lumina, te csak szmájlizhatsz.

Előzmény

Válasz

Ez nem egyértelmű, Zoli. A szlovéneket is tótoknak hívták a környékükön (mindegy is, hisz egyformán nem értették őket) pedig igen nehezen értik egymást a szlovákokkal. Tehát a tót nyelv két különböző nyelv, de ez egyébként sem hivatalos neve a szóban forgó két népnek. Igaz, mindkettő "szloven-szk..." jelzővel illeti magát, de bármily furcsa, nagyon kevéssé értik egymást.

Ami a szlovákokat illeti. A mai Szlovákiában (pedig nem egy nagy ország) legalább 3 nyelvjárás van, ami majdnem úgy különbözik egymástól, mint az itt használt magyar a csángókétól. Persze "hála" a cseheknek, jól "megújították" a mai hivatalos szlovák nyelvet, bár százalékosan nem tudom, de biztosan van harminc százalék az a szókészlet, amit a csehektől kaptak.

Előzmény

Válasz

Igen, így pontos, ahogy idézted, de én megszemélyesítettem ezért bocsánat.


….Se szlovák, se szerb, és még csak tót sem vagyok, hanem MAGYAR…..

Előzmény

Válasz

Legfeljebb tót, András, de szlovák semmiképpen.

Előzmény

Válasz

"Még ha szlovák volnál vagy szerb, akkor is igényt tarthatnál Petrovics Sándorra"

Utánanéztem: a közhiedelemmel ellentétben Petőfi Sándor apja is és anyja is szlovák származású volt, de csak az anyja volt szlovák anyanyelvű, apja már magyarnak vallotta magát.

Előzmény

Válasz

Pontosabban:

Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.

Előzmény

Válasz

Zsuzsi, ezt írod: "Egyik legnagyobb költőtök, anélkül, hogy valójában tudta volna, mennyire a lényeget fogalmazza meg, bizony az Általa most elénk tárt szabadságot írta le, amikor ezt írta: 'Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem. Szerelmemért feláldozom életem, szabadságért feláldozom szerelmem!' "

Csak ennyi a kérdésem hozzád, magyarul tökéletesen fogalmazó és író klubtársamhoz: Te hol vagy hozzánk képest, hogy Petőfi neked nem költőd? Vagy írásod csak fordítás egy idegen nyelvről?

Még a szlovák volnál vagy szerb, akkor is igényt tarthatnál Petrovics Sándorra, mint saját költőre, vagy nem? (Bár Ő elsősorban a magyar kultúra része, ugyanakkor a világirodalom sem tudja be nem fogadni.)

Előzmény

Válasz

....A szabadsággal kapcsolatban lehet beszélni formai és tartalmi szabadságról. A formai szabadság nem más, mint a választási lehetőség. A tartalmi szabadság pedig az a megkötözöttség nélküli állapot, amelyben már nincs helye a rossz melletti választásnak.
Formai szabadságnak nevezhető tehát az a választási lehetőség, amelynek megszűnése sorsdöntő. Sorsdöntő, mert miután egy szellemi lény már döntött a józan eszével meglátott jó mellett vagy ellen, ez a lehetősége már nem létezhet tovább úgy, mint előzőleg létezett.
Ha valaki a jó mellett döntött, akkor elindul a felé a szabadság-birodalom felé, amely szabadság-birodalomnak a másik neve: boldogság

A SZABADSÁG örök törvénye az, hogy a lehetőség soha nem azonos a kényszerűséggel!

Cselekedeteinket ne engedjük befolyásolni attól, hogy mások mit gondolnak rólunk. De tegyünk nagy hangsúlyt arra, hogy mi minél nagyobb szeretettel gondoljunk másokra, s törekedjünk arra, hogy az általunk meglátott igazságot nagyon finoman fogalmazzuk meg.

Nem törekszik szabaddá válásra az, aki mások megjavítását tűzi ki célul

Előzmény

Válasz

"A mennyek országa a szabaddá vált lelkek világa. Tehát azoké, akik megharcolták a Földön a maguk szabadságharcát,"

Amikor megkérdezik Jézust, hogy hol a mennyek országa, ő azt válaszolja, hogy bennünk és köztünk van.(isten az élők istene)
Mint ahogy Buddha királysága, szenvedésen túljutása is földi esély.
Az élet legfőbb célja, hogy helyesen éljünk, helyesen gondolkodjunk, helyesen cselekedjünk. (Buddha,Jézus)

Helyes = Nincs elválasztás, gyakorlatilag feloldódott (a tudatban), csak egységtudat van, nincs ő, én, csak létezünk.
Harc nélkül is megvalósítható.

"az Általa most elénk tárt szabadságot írta le,"
- Zsuzsa - MI A SZABADSÁG???

Előzmény

Válasz

Akarat. sors

....Igaz, hogy szabad akaratunk van, és nem igaz, hogy megíratott a sorsunk. Bizonyos benső érzékenység csak olyan eseményekre érez rá előre, amelyek már folyamatban vannak.
Ezért lehetnek olyan események, amelyeket már hónapokkal előbb megérezhet, megálmodhat valaki.
Nincs megírva a sorsunk, csak nagy vonalakban, de mikor ott fent vagyunk és leszületés előtt igaz, hogy megválasztjuk a sorsvonalat, de ez változik döntéseink és tetteink alapján.
Egyik legnagyobb költőtök, anélkül, hogy valójában tudta volna, mennyire a lényeget fogalmazza meg, bizony az Általa most elénk tárt szabadságot írta le, amikor ezt írta: 'Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem. Szerelmemért feláldozom életem, szabadságért feláldozom szerelmem!' Ezt normális ember, szellemi lény, csak akkor mondhatja, ha a lelkében lángoló vágy a szabadság után több, mint a földi életben megfogalmazott formai szabadság, mérhetetlenül több, mint választási lehetőség, több, mint a mulandóság, több, mint bármilyen teremtményi kapcsolat! E szabadságot csak az tudja elfogadni, aki hisz benne! Hit nélkül nem létezik! Nem, mert a hit nem más, mint a bennünk lévő Isten ereje! Hited akkora, amennyit Isten erejéből befogadtál magadba! E hitet értelmed segítségével, és nem az elhatározások gyakoriságával tudod növelni. Tehát az a szabadság, amelyet a benned hatékonyan működő Isten ereje jelent, az átélt imádság, elmélkedés, amely mindig arra törekszik, hogy az evangéliumaiban fellelhető tanításával és a józan ésszel szinkronban legyen, ezáltal válik egyre jobban megtapasztalható valósággá!....

Válasz

SZABAD AKARAT

....Igaz, hogy szabad akaratunk van. A szabad akarat főleg az értelem függvénye, és az emberi felelősség alapja. Sokkal ritkábban használjuk a szabad akaratunkat, semmint gondolnánk! Általában a körülmények, és a természetes kötődéseink, érzéseink, kidolgozatlan vágyaink sodrában élünk. Mi, akik a Földön élünk, általában csak születésünk előtt szoktunk szabad döntéseket hozni. Mihelyt bekerülünk a földi élet sodrába, e döntések nagyon módosulnak. Bizony igaz, hogy amint betegként jöttünk a világra, hogy rátaláljunk arra az útra, mely az egészség irányába mutat, úgy szabad döntésünk után, megkötözöttségeink közé jöttünk a Földre, hogy szabaddá váljunk. A mennyek országa a szabaddá vált lelkek világa. Tehát azoké, akik megharcolták a Földön a maguk szabadságharcát, tehát mindent megtettek azért, hogy minden külső, és belső kényszer ellenére tudják tenni a meglátott jót!.....

Válasz

Sors

....Sorsunkat mi választottuk magunknak! Mindannyian olyan sorsvonalat hoztunk magunkkal születésünkkor, amelyben át kell alakítanunk gondolkodásunkat Amikor valaki a Földre születik, akkor szükségszerűen egy meghatározott zenekarba születik bele. A hasonlat egy kicsit azért sántít, mert bár ott látjuk, hogy melyik az a zenekar, de Földre születésünk után ez nem automatikusan történik. Sok ártó erő próbál más zenekarba terelni bennünket. Ezeknek ellent kell állnunk! Nem elég a testi vonzalom, sem a szellem, sem a lelki önmagában. Egyszerre van szükség mind a háromra ahhoz, hogy abba a karba kerüljünk, melyet ott világosan láttunk magunkénak. Kemény, önfegyelmező, értelmet komolyan működtető harc következménye lehet csak az, hogy megtaláljuk és fölvállaljuk a nekünk megfelelő, a minket
megillető kart, azaz sorsunk vonalát. Ehhez viszont tudás kell és ezt a tudást bizony nem szabad siettetni, mert az ősellenség úgy akarja megrontani az érettebb lelkeket, hogy sietteti őket. Pedig a bölcs és türelmes várni tudó tudja csak a meglátott jót, megvalósítani. Meg kell tanulni a Várni Tudást! Azaz legyünk Alázatosak.
A végzet pedig a nem átgondolt, türelmetlenség következtében hozott rossz döntéseink és lépeseink együttes velejárója. Ahogy döntesz az lesz a végzeted is. A fentiekből kiderül nincs véletlen, csak tudatos sorsvállalás van......

Válasz

Voltam a klinikai halálban és OTT megtudtam: MINDENT ÉN - illetve a többi ember dönt el magának, MIELŐTT A FÖLDRE JÖN EGY - EGY ÚJABB ÉLETRE!!!
ÉN határoztam meg a nemzetiségemet, a bőrszínemet, a szüleimet, a leendő élet- nehézségeimet az előre elhatározott Spirituális CÉLOM valóraváltásához. Ha nem azon az úton járok, ahol meghatároztam - eldöntöttem, akkor jönnek a terelő bajok, betegségek, nagyobb "események"!!! Tehát a sorsáért MINDENKI maga a felelős!!! Itt a Földön "divat" a HÁRÍTÁS, mert ugye sokkal könnyebb másokra mutogatni, mint elismerni-beismerni a hibáinkat, és amely nehézségeket sorscsapásnak érezzük - fogjuk fel, azok sokszor a jó útra terelő jótevőink. A sorsunkat MI határozzuk el! A mostani életünkben, a JELENBEN döntjük el milyen lesz a JÖVŐNK, mert a jelen legi életünk történései egyben a MÚLTUNKBAN tett, vagy meg nem tett, a mondott, vagy ki nem mondott, a gondolt, vagy rosszul gondolt, az érzett, vagy rosszul érzett dolgaink összessége. MI VAGYUN K A FELELŐSEK MINDENÉRT!!!
OTT FENN azt is MI döntjük el, hogy mikor, milyen halálnemmel halunk majd meg.

Válasz

Kedves Éva!
Szerelem sötét verem,
bele esve,
az emberi értelem csődbe megy.
Esés múltával, az észt visszaszerezve,
látja az ember:-mibe keveredett.

Válasz

Istennel töltött minden perc, idő élet, nélküle halál.
Ha voltál már szerelmes ráérezhetsz. Gondoltál akkor sorsra, vagy szabad akaratra, hogy megfogalmazd?
Szerintem csak simán boldog voltál, és úsztál az érzésben a kedvessel.

Válasz

"...A sors szeret mintákat és figurákat találni, de az élet mindig több, mint a sors." (Rilke)

Válasz

Tessék mondani, lehetne egy kicsit magyarabbúl?
Az embernek nem enyhe -mérsékelt vagy súlyos a sorsa, hanem
nehéz sorsú, vagy könnyebb sorsú, esetleg problémás...
Szondi Lipót Ember és sors c. könyvében igy ir;
...A földnek és a tengernek csak története van. Az állatok és növények...
-fajtörténetüket leszámitva - vegetativ életüket élik. Egyedül az embernek van története, élete és sorsa.... Aki nem maga választ, annak nincs saját személyes sorsa sem...

Válasz

Elgondolkodtató a recept, a megállapítások pedig helyesnek tűnnek!

Válasz