Salek Zoltán üzente 11 éve
Salek Zoltán üzente 11 éve
Raszta raszta üzente 11 éve
Kíváncsi vagyok rá, hogy egy 'személyes' találkozás alkalmával, miként viselkednétek.
Én asszem csendben lennék, és csak figyelnélek benneteket.
Annyira szerethetőek vagytok 'tudatlan' testvéreim.. :-) :-) :-)
Raszta raszta üzente 11 éve
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Mátis Éva üzente 11 éve
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Mátis Éva üzente 11 éve
Még alszom, igazán tudhatnád, hogy ilyen állapotban szoktam kategorizálni,kisdedek bebiflázott mondókáit idézgetni... Akhenaten és kora olyan érdekes, hogy semmiképpen nem szeretném,ha kimaradna egy új
szemszögből való rávilágitás. Talán éppen úgy megelőzte a korát, mint
sokan a történelemben. Talán, ha OSHO ismeri a kései archeologiai kutatásokat, őt is bevonta volna Zorba mellé az ő panoptikumába. Most túl
"bizi vagyok" ahhoz, hogy bemerüljek a témába,de reszkessetek,mert I'll be
back"!- ahogy azt a Terminátor is igéri.
Salek Zoltán üzente 11 éve
Évike, ha már felébredtél odaát, akkor nekiállhatnál kidolgozni az Alapjövedelemnél említett „téziseidet” Ekhnatonnal kapcsolatban. Kommunikációs szempontból nyitottál egy kört, és rajtad a sor, hogy lezárd. Vagy előjössz a farbával, vagy jelzed, hogy türelem, éppen keresed a (nem létező) forrásokat hozzá, vagy tévedtél. De ne próbáld elsumákolni, mert a mindent látó szem mindent lát. Tudod, a Nagy Testvér figyel téged is.
Mátis Éva üzente 11 éve
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
AZ EMBERI MEGVILÁGOSODÁS SZÁMÍTÓGÉPES MODELLJE:
Most azon fórumozók véleményére volnék kíváncsi, akik kicsit mélyebben ismerik a számítógép felépítését és működését (a mai tinédzserek és huszonévesek biztosan ebbe a kategóriába tartoznak) és érdeklődnek a távol-keleti bölcsességek és vallásos tudatmódosító technikák iránt. Tehát, véleményem szerint a TUDATOSSÁG és MEGVILÁGOSODÁS számítógépen megvalósítható modellje így néz ki: végy egy működésképes személyi számítógépet (asztali PC-t vagy Laptopot) és vedd ki a merevlemezét, kapcsold be és gondolatban kérdezd meg tőle, mit érzékel a világból. Feltételezem, hogy fenti ismereteid alapján ezt választ kapod:
"Van memóriám, de gyakorlatilag üres, van kezem és lábam, dobog a szívem, úgy érzem bámulatos teljesítményekre vagyok képes és valami nagy, kozmikus áramlást érzek minden porcikámban. Végtelenül boldog vagyok, hogy része lehetek ennek az egész világot átható áramlásnak."
A kilencvenes évek elején ehhez a kísérlethez ki sem kellett venni a merevlemezt, mert az akkori népszerű Windows 3.xx jelű, már eléggé felhasználóbarát grafikus operációs rendszerek, meg az alapjukat képező nem annyira felhasználóbarát DOS 5.xx, DOS 6.xx operációs rendszerek önállóan betölthetők és leállíthatók voltak a számítógép bekapcsolása és a BIOS (Basic Input Output System) betöltődése után.
A kilencvenes évek számítópeihez hasonlítható a fenti vallási technikákat követő ember, aki úgymond kontemplál vagy meditál. Hosszadalmas, akár évekig tartó gyakorlással megtanulja először kikapcsolni a maga Windows-át, majd a DOS-át, és csak a BIOS-a marad bekapcsolva, amikor végre sikerül olyan tudatállapotba kerülnie, hogy utólag (már ismét bekapcsolt Windows mellett) konstatálhassa: MEGVILÁGOSODTAM! BUDDHA VAGYOK!
A többi vallás is képes hasonló élményeket produkálni, de azok általában (jól vagy rosszul) tudatosítják azt is, hogy közösség nélkül, a másik emberért vállalt felelősségek és áldozatok nélkül az ember EGY NAGY NULLA !!!
Salek Zoltán üzente 11 éve
Raszta raszta üzente 11 éve
Salek Zoltán üzente 11 éve
Raszta raszta üzente 11 éve
Imádtam olvasni amit írtál. Hasonló tapasztalataim vannak kicsit már elhagyva a kételyeket. A kételyek hasznosak, de idővel elmúlnak.
A legjobb: :-)
Nem tudom kinek írtam ezt az üzenetet. Csak úgy kifolyt belőlem, mint a könnyeim.
Képzeld Kedves!
Pár hónapja felálltam zazen után és néztem ki az ablakon. Az ötödik emeletre költöztünk Pesten a Pöttyös utcába. Egyszerűen csak néztem ki az ablakon. Néztem amit látok. Néztem azt ami előttem volt. Mindent ahogy volt.
Néztem a fákat az embereket, ahogy jönnek mennek a járdán, néztem az autókat, ahogy tovahaladnak.
Valójában nem azokat néztem. Pontosabban nem a fejemben gondolatként néztem azokat, hanem valójukban együtt, egyszerre mindent.
A gondolatok jöttek mentek, de nem törődtem velük, csak néztem azt, amit látok.
Nem tudom mennyi ideje nézelődhettem, amikor arra lettem figyelmes, hogy az arcomon végig folytak a könnyeim attól a csodálattól, amit a látvány átélése okozott.
Suzuki mester (ő egy zen mester)azt mondta, hogy ha békén hagyjátok szellemeteket, 5-10 perc után maguktól leállnak.
Nem valami jó az, ha le akarjuk állítani gondolkodásunkat. Természetesen vannak jó és rossz tapasztalatok gondolkodásunk leállításának következménye képen, de egy idő után ezek nem okoznak kielégítő megoldást.
Képzeld el, hogy én is próbálkoztam gondolat leállítással, több kevesebb sikerrel. A vége az lett, hogy nincs mit erőltetni. Hagytam nekik, hadd jöjjenek és menjenek. Az egyik zazen alatt az egyik Komár László számra kezdett el énekelni az elmém. Biztos hallottad már: Egy két jó szót válaszolhatsz. Helló Irén, Irén, minden este eljössz. Na ez a dal szövege, és ennek a dalnak a ritmusára kezdtek el jönni a gondolataim.
Ahogy Suzuki mester 'igérte' 5-10 perc után csend lett. Azután megint jöttek és megint csend.
Mit gondolsz számít valamit, hogy csend van-e a fejedben vagy nincs?
Szerintem csak akkor számít ha akarsz valamit. :-)
Mert ha akarsz valamit és úgy van akkor jó, ha nem úgy van akkor nem jó. :-)
Akár vannak gondolatok, akár nincsenek. Csodálatosak vagyunk. :-)
Salekra és Szilágyira ne hallgass. Ők nagyon okosak ám!! :-) :-) Másokról mindent tudnak, de az életről nagyon keveset.. :-)
Béke és szeretet legyen veled Kedves! Ennyi az egész.
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Az alábbi szövegeket nagy odafigyeléssel és élvezettel olvastam. Végre, valami megfogható és követhető ebből a nehéznek tűnő, de egyáltalán nem nehéz témából. Csak rá kell jönnünk, hogy milyen berögzöttségeink (görcseink) lehetnek a szocializációnk eredményeként, és a többi csak elhatározás kérdése. Ahogy Zoli írta egyszer X macht frei, ahol X = LERÁZOM AZ IDOMÍTÁST (mint kutyus a vizet).
Szilágyi Mihály üzente 11 éve
Szilágyi Mihály üzente 11 éve
Kedves Klariteri!
A meditáció gyakorlásához jelenleg rendkívüli alkalom adódik Debrecenben.
Mokusho Zen Ház / soto-zen/ nyílt Hadházi u.33-ban. Reggel 06 ó-és este 18-tól....
Lehet ,hogy éppen erre van szüksége.
A debreceni zen gyakorlók és a dodzsó különleges atmoszférája, emelkedett
felsőbb szellemisége, előnyösen befolyásolhatja az egót.
Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni.
A dodzsóban 2x1 órát zafun ülni a fallal szemben, a test és az elme számára, kezdetben maga a pokol.
Viszont az ilyen szélsőséges, abszurd élethelyzet kiválthatja a tudatváltás pillanatát.
Ha megadatik az első tudatváltás, -az odaátról , a Túlsó Part irányából érkezik , mint
Kegyelem.
A dodzsóban le kell ültetni a (testet- egót ) a zafura, -a kocka elvetődik,- vagy hatot vet, vagy....
veszíteni való nincs.
üdv.M
Salek Zoltán üzente 11 éve
Kedves Klára!
Mindenkinek sikerülhet! Még Önnek is. :)) Sőt! Főként azoknak sikerülhet, akik azzal az elszántsággal járják az utat, mint Ön. Nekem személy szerint minden tiszteletem azoké a hölgyeké, akik a zen csöppet sem nőies útját választják, és kitartanak mellette éveken keresztül.
Volna néhány megjegyzésem ahhoz, amit írt. Lehet, hogy ismerős lesz, nem tudom.
Az első, hogy amit ír a „sikertelenségéről”, az része a folyamatnak, az útnak. Elhatározza magát, gyakorol kitartóan, de nem jön, amire vágyik, erre abbahagyja. De mégsem igazán, mert valami más rendszeres spirituális gyakorlatot mégis végez helyette. Aztán megint fellelkesedik, nekidurálja magát, de ott kísért a háttérben a kétség. Aztán megint leáll. És ez a csata így mehet éveken keresztül. Ezek jellegzetes szakaszai az útnak. Erre mondja Jeff Shore, hogy „valójában a megzavarodott és zavart keltő tudat jelenti a nehézséget”. Ha látja és tudja ezt, akkor a kétség pillanataiban is folytatja a gyakorlást, és lehet, hogy akkor történik majd valami jelentős. A „csak úgy elücsörgök” jó megközelítés lehet, de csak akkor, ha tényleg „csak ül”.
A második megjegyzésem, hogy a hagyományos keleti módszerek egy más életmód termékei, ahol az idő nem játszik szerepet (annyira). Jellemzően szerzetesi körülmények között gyakorolták őket, a külvilágtól nem zavartatva, és így a nyugati életmódba nem emelhetők be egy az egyben. A szerzetesi körülmények között is évek hosszú gyakorlása vezetett eredményre, és így sem tömegesen. Az eredményt a figyelem egyre folyamatosabbá majd folyamatossá válása adja, amit az egyszerű kolostori életkörülmények messzemenően támogattak, Nyugaton viszont gyökeresen más körülmények közé lép a gyakorlást éppen abbahagyó, amik nem éppen az összeszedettségét támogatják. Tehát, türelem.
Harmadsorban vannak más módszerek is, megközelítések, mint a zen. Pl. az advaita. Itt most konkrétan a szatszangokra gondolok, a mester jelenlétére. De vannak más, újabb módszerek is, amik segítenek az áttörésben. A hagyományos iskolák követői hajlamosak a módszerük kizárólagosságában hinni, és elutasítani kevésbé hagyományos módszereket, de ez legyen az ő dolguk. Bár nem célszerű irányzatokat és technikákat keverni, pl. zazent és vipassanát, de szerintem ezek közül bármelyik végzése és mellette szatszangok látogatása egyáltalán nem üti egymást. Emellett az olyan módszerek, amik segítenek rögzült nézőpontok feloldásában és nézőpontok szabad felvételében, ami egyet jelent azonosulásokról történő leválással, dezidentifikációval (a szabad akarat ekkor jelenik meg!), nagyon sokat segítenek a tudat tisztításában. A gondolatok csökkenése pedig ennek egyenes következménye. (Amit célként meghatározni csak mellékvágányra visz.)
Salek Zoltán üzente 11 éve
Folyt. 1.
Aztán ott van a Megvilágosodás Intenzív (keressen rá a magyar wikipédián), a kifejezetten nyugati körülményekre felépített néhány napos elvonulás, ami a jóga kontemplációt használja egy zen sesshin keretei között közvetlen kommunikációval kiegészítve, és juttathat el néhány nap alatt olyan áttöréshez, ami más, hagyományos módszereknél éveket vehet igénybe. Ez is nagyon jól működik együtt a rendszeresen végzett napi spirituális gyakorlattal (ez ugyanis nem ad ilyet). Akik ezen mondataimra hevesen be fognak ugrani ellenvetésüket kifejezni, azok mind olyanok lesznek, akik nem hogy nem vettek még részt Megvilágosodás Intenzíven, tehát nem ismerik belülről, tapasztalatból, de arra se vették a fáradtságot, hogy végig olvassák és megértsék a róla szóló ismertető anyagot. A kivétel Szilágyi Mihály, de ő meg a harmadik csoportba tartozik, aki csak a fejét tölti információval és akiről minden lepattan; aki azért csinál valamit, hogy később rajta legyen a csoportképen.
Most pedig Jeff Shore írásáról/előadásáról(?) volna néhány megjegyzésem, ami lehet, hogy vitát fog szülni, de vállalom.
A szöveg, úgy tűnik, a szamádhi állapotáról és az általa iránymutató eléréséről szól. Legalább is Jeff Shore ezt állítja. Igaz, a különböző fogalmak nem ugyanazt jelentik mindenhol, mégis, szamádhinak nevezni azt, ami nem az, elég furcsa. Meglehet, hogy nem tudja, miről beszél, vagyis nincs tényleges közvetlen tapasztalása, nem tudja, mi az a tudati egység. Bármilyen hagyományos út követése és mesteri kinevezés ugyanis még nem jelenti önmagában ennek meglétét, megtörténtét. A közvetlen megtapasztalás hiánya viszont nem jelenti azt, hogy az adott mester nem végez értékes tevékenységet. Ezzel együtt a tény az tény.
Amit ő szamádhinak mond, az egy tényleges egységérzés, viszont nem szamádhi. Egy közvetett tapasztalás, nem pedig közvetlen. Amikor közvetlen tapasztalás történik, akkor a tudatosságban létrejön egy visszavonhatatlan elmozdulás. Olyat mondani, hogy a „szamádhi összpontosított egységének állapotába belépve és azt fenntartva” öreg hiba. Fenntartani a teljességet? Bakker, milyen teljesség az, amit fenn kell tartani. Ugyanakkor milyen teljesség az, ami előtt ott van jelzőként (a fogalmat szűkítve) az „összpontosított”? Hát, összpontosított. Vagyis amikor kevésbé összpontosítok, akkor nem vagyok egységben? Valahogy úgy. Akkor ez viszont nem szamádhi. A szamádhi nem olyasmi – különösen nem az olyan kezdők számára, akiket azzal biztat, hogy a meditáció nem olyan nehéz, és némi időráfordítás után bárki megtapasztalhatja –, amibe ki és be lépegetünk, és ami megszűnik. A szatorira ez elmondható, mármint, hogy kiesünk belőle (a tudati elmozdulás viszont megmarad!), de a szamádhira nem.
Az a mondat, hogy „Vajon mit fogsz megtapasztalni, ha ezt az állapotot fenntartod, mélyíted és finomítod?” akaratot feltételez, egót. A szamádhiban odaadás van, ami nyitottság akarat nélkül. És az sem igaz, hogy bármilyen koncentráció szamádhihoz vezet.
Salek Zoltán üzente 11 éve
Folyt. 2.
Az összpontosítás jó hosszú ideig szükséges, de nem vezet szamádhihoz. Éppen hogy a feladása és mindennek a feladása vezet hozzá.
A többi, amit mond, az korrekt. Amikor a figyelem annyira összeszedetté és összpontosítottá, pontszerűvé válik, hogy nincs benne más, mint a légzés áramlása, pusztán maga az áramlás ténye (miközben tényleg tudatában vagyok másnak is), akkor az tényleg egyfajta egységérzés. Nagyon tiszta, egyértelmű, és valóban örömteli. Olyan, mint amikor kinyílik egy ajtó, és átlépek valami másba. Én meditációban azt szoktam ilyenkor érezni, hogy a figyelmem jelenlétté alakul át, és nem érzem az összpontosítás erőfeszítését. Csak éppen ez nem szamádhi, mivel a közvetett tapasztalás folyamatosan jelen van. Tapasztalom a figyelmemet, a jelenlétemet, a hangokat a fejemben és körülöttem, egy csomó érzetet, még ha másképpen is, mint szokásosan. Az érzékeimen keresztül. És ez mind folyamat, a folyamat meg eleve magában hordozza a kettősséget, tehát nem lehet valódi tudati egység, szamádhi. (De persze majd Szilágyi Mihály és Lumina, vagy A.J. Krisztyen megmondja a tutit.)
És ilyen formán érvényes az a megállapítása, hogy „nem ez a buddhista gyakorlás végcélja, mert ez önmagában csak egy átmeneti állapot, amelybe belemegyünk, s amelyből kijövünk”.
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Van olyan ember akinek ez nem sikerülhet? vagy én különleges ember vagyok? Már vagy 4-5 éve nem gyakorlom a meditációt, mert előtte több mint 10 évig gyakoroltam, nem sok sikerrel. Ültem évekig, (egy óra ülés sem volt megerőltető, átöltözés, oltárka, háborítatlanság) de a szamadhi állapota csak nem akart jönni.
Aztán abbahagytam. Olyan meditációt minden nap végzek, ami pl . tisztítás, energia gyak, légzés, de ez nem az, amit régen szerettem volna. Most megint fellelkesültem, de már nem sok bizodalmam van a sikerben, mert már olyan sokszor nekiduráltam magam, hogy : "Ezzel a módszer biztos sikerül, csak türelem." Aztán eltelt 2-3 hónap, fél év, egy év , 10 év, és semmi. A gondolatok néha ritkultak, de nem tüntek el.
Most úgy vagyok vele, hogy szeretném én nagyon, el is fogom kezdeni ismét, de már nem tudom magam meggyőzni, hogy sikerülni fog. Csak úgy elücsörgök majd.
Nem tudom kinek írtam ezt az üzenetet. Csak úgy kifolyt belőlem, mint a könnyeim.
Szilágyi Mihály üzente 11 éve
Mátis Éva üzente 11 éve
Mátis Éva üzente 11 éve
Szilágyi Mihály üzente 11 éve
Jeff Shoret személyesen ismerem.
Az "Egy csepp" onedrop- ,zen csoport meghívta Japánból.
Rinzai-zen mestereként vezette a gyakorlást és tartott előadást
a Hajós u. dodzsóban , amin részt vettem.
Kitűnő szellemi és testi állapotban van, amit szerintem a zennek köszönhet.
Főállásban a zent műveli, -és viszont. A tartása, frekvenciája bizonyíték erre.