Az utóbbi időben úgy látom, hogy csak a "semmiből" érdemes ügyet csinálni. Ami nem a semmi, akkor az máris ügy. És ami ügy az már nem is lehet igaz, mert agyon van csépelve. De a semmi még tiszta, hiszen semmi sincs benne, vagyis tiszta. Ha a semmivel semmiként tudok foglalkozni és nem töltöm meg tartalommal, akkor úgy foglalkoztam vele, hogy megmaradt a tisztasága. És ha megmaradt a tisztasága, vagyis nem tettem hozzá semmit sem, akkor megmaradt annak ami ő az önnön valójában vagyis "semmi".
Te érted ezt?
Az ember mindent eldeformál, vagyis semmit sem hagy meg annak ami.

Előzmény

Válasz

Ez az!!! :) Íme egy idézet kedvenc Tanítómtól:
" Azt mondják: „A csend az a nyelv, amin Isten beszél, és minden egyéb hibás fordítás.” A csend valójában egy másik szó a térre. Az életünkben valahányszor csenddel találkozunk, és ha azt tudatosítjuk magunkban, az össze fog kapcsolni minket a bennünk lévő formamentes és időtlen dimenzióval, ami túl van a gondolaton, túl van az egón. Lehet ez a természet világát átjáró csend, hajnalban a szobádban honoló csend, vagy a hangok közti csendes időrések. A csendnek nincs formája, ezért gondolkodással nem ébredhetünk annak tudatára. A gondolat forma. Tudatában lenni a csendnek azt jelenti: csendben lenni. Csendben lenni azt jelenti: gondolat nélkül tudatosnak lenni. Sohasem vagy mélyebben és valóságosabban önmagad, mint amikor elcsendesülsz. Ekkor az vagy, aki még azelőtt voltál, hogy magadra öltötted volna ezt a személynek nevezett testi és gondolati formát. Ekkor egyúttal az is vagy, aki azt követően leszel, hogy a forma megszűnik. Amikor elcsendesülsz, az vagy, aki az időleges léteden túl vagy: tudat. Kondicionálatlan, formamentes és örök."
Eckhart Tolle

Válasz

bocs, javítok:
intuíciókra

Válasz

Az éntudat maga a vezérigazgató, aki ha megjelenik a gyárban, mindenki a kívánságát lesi.A kisebb részlegek vezetői megpróbálják a dolgozókkal végrehajtatni az utasításait, kisebb-nagyobb sikerrel. Az ego nem isten, így, ha leáll meghibásodás miatt az üzem egy része, és nem megfelelő a koordináció, akkor képtelen az akaratát véghezvinni.
A nap végére a gyár dolgozói már nagyon elfáradnak, és alig várják, hogy a nagyfőnök kilépjen a nagy kapun, vége legyen a munkaidőnek, és végre szabadon csinálhassák azt, amiről úgy találják a legjobb nekik, majd egy kis pihenés után újra munkába állnak, nap mint nap.
Minden sokkal jobban működik, ha a vezér nem dirigál, és hallgat az üzem részlegeinek vezetőire.
Ezért fontos, hogy hallgassunk a belső intiúciókra.

Válasz

Ahhoz, hogy meglásd milyen magas is a hegy, először le kell jönnöd róla.

Válasz

Igen. Érdemes. Érdemes felfedni, hogy van ilyen lehetőség. Érdemes elmondani, hogy átveheted az irányítást afelett a "semmi" felett, ami életek és világok miriádjait tette tönkre.

:-)

Előzmény

Válasz

Az elme működését figyelni csodálatos dolog. Maga az csodálatos, hogy az ember elér odáig.Csodálatosabb dolog, mint a legmélyebb meditáció, mert annak fenntartása mégha kicsit is, de erőfeszítést igényel (erre gondoltam a szűrővel). Viszont amikor rájössz, hogy a csendet élvezheted, és eközben "látod" a gondolatokat jönni-menni, az egy másik dimenzióba való belátás, és erőfeszítésmentes.Csak csodálkozik az az ember aki erre képes, hogy olyan gondolatokat figyelhet meg, melyek nem az övéi. Tudja hogy nem, mert halkabbak, és teljesen idegenek. Általa soha nem érintett "témákkal" kapcsolatos gondolatok is részét képezik ezen gondolatoknak... És mikor ráeszmél honnan jönnek, az még csodásabb tapasztalat..

;-)

Előzmény

Válasz

Aranyosak vagytok! Érdemes ekkora ügyet csinálni a semmiből?

Válasz

az óvatos köd:
két szerzetes beszélget
azt mondja az egyik
-mozog a zászló
azt mondja a másik
-nem a zászló mozog, a szél mozog
jön a mester és azt mondja
-se a zászló, se a szél nem mozog. Az értelem mozog.

Ennek az utolsó mondatnak mintegy lassú leereszkedése a tudásomra, a világra és mindenre amit valaha is hittem bármiről is, mindent elhomályosít. És a mindent azt jelenti, hogy az elhomályosítást is elhomályosítja. Lassan a köd éltető páráját beszívja a föld, megemészti, befogadja amit be kell fogadnia, és a kitisztult ég beragyogja való fényével a határtalanságot. :)

Előzmény

Válasz

Szeretem fénytől világos szavaid.. szavaid fényétől világító szereteted.. szereteted szavaitól világító fényed.. fényed világító szavainak szeretetét..

Előzmény

Válasz

Szia!
Számomra nagyon érdekes, hogy évek óta foglalkozik az elmém, az elme megértésével, figyelésével és képzeld el, hogy évek óta tartó munkám ellenére a válaszomat valami óvatos köd fedi, valami, ami azt súgja nekem, hogy nem vagyok elég érett arra, hogy pontos választ adhassak. Mégis saját tapasztalataim alapján válaszolnom kell, aztán jön majd a nagytesó és kisegít, kijavít ha kell. :-) Eleinte a figyelem abból állt, hogy az elme kommentálta saját működését, minösítette saját gondolatait. Hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem a helyes figyelem, hiszen az elme saját maga bírálatától még jobban felpörgött és egyre görcsösebben akart figyelni. Meditáltam sokat és egyre jobban ráéreztem arra, miként kell megállítani és figyelni az elmét. Megállítani nem nagy dolog. Hamar rá lehet jönni a technikára, de a megállást fenntartani sokáig nem könnyű és szerintem nem is kell. Ezek csak érdekes tapasztalatok a tudatosság útján haladva. Viszont sokkal érdekesebb és számomra hasznosabb volt az, amikor a csend szigetére találtam. Megpihentem a szigeten, és azt mondtam magamban magamnak, -kenjed neki,-most gondolkozhatsz,-bármit gondolhatsz,-én itt vagyok, azt nem tudom ki vagyok, de itt vagyok és figyelek,-szabad vagy,-azt gondolsz amit csak akarsz,-én hagyom, és csak figyelem a gondolatokat. Persze a gondolatok még nagyon erősek voltak és rövid figyelem után valahogy mindig azon kaptam magam, hogy azonosultam valamelyik gondolattal. Azt kell mondjam, hogy a gondolatokat figyelni annyi, mint a csendben, a csenddé válni, és 'csendként' figyelni azokat, mintha sehova se tartoznának. Csak röpködnek az égen, mint a felhők. Jönnek és mennek. A gondolatok jönnek és mennek, de én a csend, mindig itt vagyok, akár látom magam, akár nem. Akár tudatában vagyok önmagamnak, akár nem. A megfigyelő nem ítélkezik, nem bírál és nem akar semmit. Ennél fogva szabad mindentől és mindenkitől. A megfigyelő itt van mindig és mindenhol.

Előzmény

Válasz

Drága Testvérem!

Ha rám gondoltál azzal, hogy "ha megérted", akkor elmondom neked, hogy kapisgálom. :-)
A növekedésem pedig egyensúlyban van a zsugorodásommal, ezáltal a középpontomban vagyok. Igazából a növekedésem nem érzékelem. Ez azért van, mert bár az ego meg tud semmisülni, ugyanúgy képes feléledni is, de amikor a növekedés hatására feléled, és erőt próbál meríteni, úm. sajátjaként elkönyvelni a növekedést, rögtön megöli az a tény, hogy mily kevéske amit tudok... És beállít a fénylő csend.

:-)

Előzmény

Válasz

Sziasztok!
Ha kívülről megfigyelhető az elme, a gondolatfolyam, akkor ki az, aki megfigyeli? Az nem lehet az elme, igaz? Hol van a megfigyelő?

Előzmény

Válasz

A szereteten túl és a pénzen, a hiten, hírnéven, tisztaságon, ott az igazság...

Válasz

Mi garantálja, hogy az emlékeid régiek, és nempedig a gondolat létrejöttével keletkeznek!?

Imádom ezt a kérdést! Basszus, ez enyhe szatori lett, már ha fogalmazhatok ily lágyan.:-) Lassan rárepülök dél felől, óvatosan ráközelítek és megnézem közelebbről a kérdést, ami persze azt jelenti, hogy ugyan onnan nézem. Innen. De hát innen, ez nem is kérdés! Inkább egy aprócska válasz. Vigyázz, hatalmasra nőhet-sz ha megérted!!

Válasz

Hogy bonyolítsam... Honnan tudod, hogy az a világ jelenik meg reggel, amelyik eltűnt este. Mi garantálja, hogy az emlékeid régiek, és nempedig a gondolat létrejöttével keletkeznek!?

Mégmás: A gondolat.

Elhatározod, hogy erre vagy arra fogsz gondolni. Honnan jön az elhatározás? Az is gondolat. Ilyetén képpen azt is gondolnia kell valakinek... Bár számodra észrevétlen ez az összefüggés, mert az elme elhiteti veled, hogy te vagy az aki határoz, de ez nem így van. Az elme, vagy másképpen kifejezve, a gondolatok folyama rajtad kívülálló eseménysorozat, melynek irányítására az előbb kifejtett okok miatt esélyed sincs. Felállíthatsz egy szűrőt, melynek finomságát meghatározhatod, de a gondolatok folyama továbbra is dübörögni fog körülötted....

:-)

Válasz

Reggel felkel veled együtt a világod is. Éjjel aludtál, ezért reggel talán csak foszlányokra emlékszel az álmaidból, azokból az álmokból, amik a saját világodnak és a magasabb tudati szinteken lévő világoknak hallucinációja, a nem tudatos jelenlét miatt. Reggel, aki éjjel aludt, az építőmester felkel és hozza magával az építményét is. Nélküle meg se bír lenni. Az építőmester és az építménye együtt jár. Külön nincs semmi értelme, nem is létezhetnek. Ha a világod már nem a világod, akkor nincs is, hiszen nem adhatod oda senkinek. Elengedheted, ha rájössz a fortéjra, de az elengedéssel eltűnik az építőmester is, pedig ő nem akar eltűnni. Nem azért építette fel a birodalmát, hogy azután szétrombolja. Ezért ha el akarod engedni, hogy megtapasztalhasd azt, amit nem lehet, akkor építened kell egy másik építőmestert, olyat, aki épít egy bombát, egy hatalmas atombombát, és aki ráengedi a régi építőmester világára. Ez igen nagy probléma lehet, hiszen ha a világ felrobban, akkor a régi építőmester sem maradhat a világa nélkül. De az új építőmester, aki építette a bombát az figyeli az épített bombájának a detonáció utáni hatását a világon, vagyis a régi építőmester világán. Ezért mondhatnám azt, hogy az új tudatosabb építőmester végignézi, ahogy a régi építőmester a világával együtt megsemmisül. Ez bizony ugyanannyi érdekes mint érdektelen tapasztalással, és ugyanannyi csodálatos tapasztalással jár, mint amennyi fájdalommal, hiszen ráébredsz egy új világra, és az új világgal a régivilág meghal egy kicsit. Később rá kell ébredned, hogy az építőmesterek ugyanazok, az ego. Ez mind az ego játéka. De hát a játék elindult, és mire rájössz, hogy az új építőmester ugyanaz mint a régi, addigra az új úgy kicsinálta a régit, hogy már nem is bánod ezt az egész szart ami történt veled, hiszen csodálatra méltó utazáson vettél részt úgy, hogy te irányítottad az egészet egyedül. Ráeszmélsz, hogy a világot amiben élsz, már teljesen másként látod, mint pár évvel ezelőtt, pedig a világ nem változott, akkorát biztos nem, mint amekkorát a korlátozott nézőpontodból való kibújással változott a látásmódod. Tudatosabb lettél, sokkal tudatosabb. Éjszakánként már nem mindig alszol, ugyanúgy ahogy ébren, éjjel is kezdesz tudatossá válni, mert a kettő együtt jár, így előfordul, hogy nincs senki aki alszik, és ha nem alszik senki, akkor fel sem ébred senki. Minden nap friss. Minden nappal éjszaka. És minden éjszaka nappal. Egy széthallucinált éjszaka után nem kelsz bele a tegnapi mocsokba vagy gyönyörbe, a kettő ugyanaz. Egyszerűen csak vagy.
Ám, ha azt hiszed, hogy éjszaka mély kómába kell álmodnod, mint minden normális embernek, és reggel fel kel kellned, mint minden normális embernek, akkor csak egy normális ember leszel a majom-tudat világból, aki reggel azt mondja, felkeltem, miközben mélyen alszik.

Ha engem kérdeznél azt mondanám, megesik, hogy elalszom, de ha elalszom is, az éberségem mindig felébreszt. Talán hozzá tenném még, hogy ébredj fel te is, hiszen már annyian ébredeznek. Talán nem tennék hozzá semmit. Talán nem is válaszolnék. Talán csak mosolyognék. :-)

Előzmény

Válasz

Ok és a fenti felvetéshez mit szòlsz. Ki v mi ébred fel reggel (akinek nem inge ne veye gatyara)..a mesterek kérdése irrelevans..igen nincs sem mester sem kanál :)

Előzmény

Válasz

Nem létezik mester, nem létezik vezető, nincs senki, aki megmondhatná nektek, mit kell tennetek."Buddha.

Válasz