Karácsony van, a béke és szeretet ünnepe, de még sincs béke. Bár mindenki, vagyis a többség mindig békét óhajt, az a „másik”, az bezzeg gonosz módon csak a pusztításon töri a fejét, és így, noha mi nagyon és őszintén szeretnénk, de még sincs béke – ismételgethetjük görcsösen. Pedig legalább ilyenkor beláthatnánk szelíden, hogy valójában az a „másik” is mi vagyunk.

Mint a népmesékben a sárkányok, táltos paripák, boszorkányok, a szegény emberek és a gonosz vagy éppen bölcs uralkodók, a királykisasszo­nyok, illetve az ő kezüket és persze a fele királyságot végül is elnyerő legkisebb királyfiig mindenki – mi vagyunk.

Itt a december, közeledik a karácsony. Az ember bensejében megnyílik egyfajta örömteli várakozással teli állapot, és ahogy közeleg a karácsony, ez az érzés csak egyre erősödik bennünk. Aztán eljön a várva-várt ünnep, a szabadság, a pihenés, családdal-barátokkal való találkozás, mindenki igyekszik mosolygós és boldog lenni, szeretettel tekinteni mindenre és mindenkire, röviden: szeretetet adni-kapni. De mi is van mindennek a hátterében? Miért ez a nagy várakozás, készülődés, és miért igyekszik mindenki éppen most, ebben az időszakban a Szeretet szemüvegén keresztül látni mindent?

A téli napforduló tökéletes alkalom arra, hogy szembenézzünk önmagunkkal, hogy felébredjünk, a fénybe lépjünk.

Ősidők óta a legnagyobb ünnepeket a természet visszatérő változásai adták, mint a téli és nyári napforduló, illetve tavaszi és őszi napéjegyenlőségek. A december végi ünnep csupán a IV. század óta keresztény ünnep, Gyula pápa rendelte el, hogy ekkor ünnepeljük Jézus születését, ami több mint valószínű, hogy nem is ekkor volt.

Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen.

Körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok, választásra készülnek, jót akarnak, dicsérik magukat és szidják egymást. Kapzsi bankárok által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök után futkosó, kapkodó emberek kiabálnak, vagy értetlenül, tanácstalanul néznek maguk elé. És itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a harcot a hitelek súlya alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek, az olcsó termékeket reklámozó médiák, és sorolhatnám tovább, de minek, hisz mindezt hihetetlen nagy példányszámban megteszi a sajtó, sok-sok csatornán önti a televízió, a megannyi honlap.

   Advent

      Karácsony előtt négy héttel egy angyal érkezik a Földre. Égkék ruhában jár-kel az emberek között, de azok annyira el vannak foglalva az ünnepek előtti készülődéssel, hogy észre sem veszik. A vásárlási láz – szebbet, nagyobbat, drágábbat, a pénztárgépek kattogása, a reklámok harsogó zaja elnyomja az angyal szavait, a szupermarketek tarka tömege elrejti törékeny alakját. Minden csillog-villog, zenél, követel: vegyél még, még, még...

 Milyen származású volt Jézus? Manapság egyre többször merül föl ez a kérdés. A hivatalos változat szerint zsidó származású, de ez az elmélet kezd kérdésessé válni.

 Tudósok tucatja kutatja a világ legismertebb emberét körülvevő misztériumot. Aki jobban utánanéz az eseményeknek, érdekes eredményekre bukkanhat. Vannak, akik a magyar származást vélik felfedezni a történelmi kutatásaik során.

 Jézus születésének időpontjában Palesztina északi tartománya Galilea multikulturális hely volt, több nemzet lakta e vidéket, például a szkíták, akik a magyarok vagyis a mi őseink voltak.