Kedves Attila!

Nagyon jók a fenti gondolatok, de a tisztaságuknak és tökéletességüknek a mai valósághoz való viszonya miatt némi szomorúságot is támasztanak a lelkemben, mert emberi lépték szerint nagyon távolinak tűnik, hogy ne az utolsó előtti bekezdésben ismertetett valóságban kelljen továbbra is tenyészni egyeseknek és szenvedni a kiválóbbaknak. De tényleg nem reménytelen, hogy egyszer csak eljön e Sötét Kor (Kali Yuga) vége, és felváltja egy emberhez méltó élet itt a Földön. Lehet, hogy tavaszi zápor módjára elönti a Földet az emberek megvilágosodása. Ez csakis Istenen múlik. Minél többünknek kell kérni Istent, folyamatosan koncentrálni, vizualizálni, imádkozni - kinek melyik módszer tetszik -, hogy bekövetkezzen az, ami a fenti első bekezdésben szerepel. Mai szemmel utópia, de valósággá válhat, ha hiszünk, ha őszintén vágyunk rá (és mind többen ezen elvek szerint élünk), és kérjük Istent, hogy adja meg.

Azért ez nem olyan egyszerű. Nem fekete, és fehér dologról van szó, hanem egy átmenetről. A civilizált ember egyre boldogtalanabbnak, és boldogtalanabbnak érzi magát, valahol belül tudja, hogy változni kell, változtatni kell. A fejlődés magával hozza a változás iránti igényt. A változás viszont nem történik egy varázsütésre. Az egyén először kisebb dolgokban enged, majd egyre több lesz azon dolgok száma, amelyeket már másmilyen szemmel néz. Az átalakulás folyamán egyre kritikusabban tekint önmagára, és napról napra rosszabbul érzi magát. Ez a folyamat addig tart, amíg el nem éri a kritikus pontot, onnantól már minden szebbnek tűnik.
Ezen a folyamaton minden egyes ember keresztül fog menni, csak valaki előbb, valaki később. Először a fejlettebb civilizációkban megy végbe a változás, majd mint egy hullám, lassan elterjed máshol is.
A változás igazából akkor következik majd csak be, amikor a megváltozott tudatállapotú emberek száma eléri a kritikus pontot...
...és akkor majd egy új világ születik.

Személyében tökéletes módon olvad össze a modern tudomány és az őrség misztika.A spiritualitás és tudomány egyesítésével békét és megvilágosodott érhetünk...

Ezeken a dolgokon fontos elgondolkodni, hiszen ez az az út amely elvezet a legfontosabb kérdésekhez: honnan jőttünk? mi végett? Hova tartunk?
Azt mindnyájan tudjuk, hogy az Én-valónk Test-lélek-szellem. Ebből a fizikai testünk mindössze 5%. Na gondolkodjunk csak el rajta, hogy mi ezzel azonosulunk?
Ami a viz szerepét illeti: a legújabb kutatások kimutatták, hogy nem 70, hanem 90%-a viz a testünknek. Hát hihető, hogy ez az az elem, ami az élet születésének is a ,,bölcsője''. (Ezt a magzatviz is alátámasztja).
Fontos, hogy mindenki leirja gondolatát, hiszen egyenként csak EGY ,,SZEM-PONTBÓL'' látjuk a világot, közelithetjük meg a valóságot. Egós-tudatunk arról igyekszik meggyőzni, hogy ez az igazi valóság. De akkor miért teremtettünk ennyien?
Szükségünk van egymásra. A csepp nem ismerheti meg a tenger nagyságát, csak ha egyesül a többi cseppel.